Válságban malackodni disznóság

"- Ha már a disznóknál tartunk, James Hogg, a sertésnevű költő mintha disznópásztor lett volna - jegyezte meg balgán Disnow

- A költőket csak hagyjuk ki a dologból.

(...)

- Ezzel csak azt akartam mondani - hebegte -, hogy ezt a bárt arról a csaposról nevezték el Röfi Óljának, aki előttem itt dolgozott."

(Anthony Burgess: Enderby úr külvilága)

Annyira olcsó a sertéshús a boltokban, hogy a tenyésztők szerint azt már szinte ajándéknak lehet tekinteni - írja a hávégé. de nekem senki sem akar ajándékba döglött disznó darabokat adni, még az indokolatlan alliteráció kedvéért sem. Veszni pedig nem veszek, általában sem szoktam húst venni, legfeljebb halat a teknősnek, úgyhogy engem nem zavar, hogy olcsó, de hasznom sincs belőle. Mondjuk az más lenne, ha a brokkoli vagy a sütőtök olcsósodna el hirtelen, esetleg a lazac meg a szusirizs, akkor nem azért nem vennék, mert drága, hanem mert az olcsóra se nagyon van pénzem, legalább is egyelőre. A jövőben ez változhat, még nem látom tisztán hogyan, de biztos hogy le kell szoknom az evés egy részéről, és/vagy találni valami normálisan fizető melót.

A linkelt cikkben arról is értekeznek, hogy egyre kevesebb a sertés (a sértés meg annál több, akkor is ha nem pont disznónak nevezünk másokat), és némely kommentelő nem érti, hogy de akkor miért nem inkább drágul a hús? 

Hát azért, mert az oksági lánc valahol ott indul, hogy nem elég jó az ára a disznóságoknak (már a PornHub sem a régi...), így aztán nem éri meg drága takarmánnyal hizlalni, tehát a disznókat lemészárolják inkább, amitől még nagyobb lesz a túlkínálat, így az egyre kevesebb állat, egyre olcsóbb húst jelent. Legalább is rövidebb távon.

A másik magyarázatmodell, hogy mostani disznóknak híg a leve (bármit is jelentsen ez, inkább nem gondolok bele végig), így szükségszerűen olcsó a húsuk. És a disznók leve azért híg, mert makkal álmodnak, ami annak a jele, hogy éhesek, hisz drága a takarmány, a mosléktól meg nem lesz elég sűrű a levük. Valakinek önfeláldozó módon korpa közé kellene keverednie, hogy megegyék az állatok, mert csak a fehérjedús menün élő disznó a sűrű levű disznó, az önmagában nem sokat segít, ha gyöngyöt szórnak eléjük., viszont extrém módon növeli a költségeket.

Ráadásul a kereslet jelenős része féldisznókra irányul, ami minden tenyésztőnek nehéz ügy. A fél disznó rohadt nehezen marad életben, ráadásul, ha hosszában fél, eldől az ólban. (Ha viszont keresztben felezett, az eleje még tud enni, csak minek, a hátulja viszont csak ürít, ami meg semmi hasznot nem hoz. Ez az igazi disznóság.)

És persze lehetne próbálkozni a Zöld Disznóval, környezettudatos és népmesei alapon, de az utóbbival vigyázni kell, mert ott a fotoszintetizálással alaposan gyanúsítható tenyészállatról kiderül, hogy elvarázsolt királyfi. Annak a húsát meg eleve nem lehet eladni, viszont drága  a testőrség, az udvartartás, meg a csűr melletti ólnál valami menőbb kérót kell keríteni neki. Nem az a kifejezett disznó szerencse.