De szeretnék, de szeretnék Kun Bélával beszélni - skandálta egykor az akkortájt még viccből sem Kossuth-díjas Nagy Feró, de én nem szerettem volna. Mint ahogy az alábbi klipben szereplő bácsival sem, valahogy nem elég bizalomgerjesztő, bár az kétségtelenül vagány, hogy a zenekarát Negro Terror-nak nevezte el. 2015-ben amikor még nem dübörgött a BLM, de a politikai korrektségnek egy ilyen név azért már odabaszott rendesen, bár nagy balhé nem lett belőle, mert egyrészt a művészi szabadság, másrészt meg feketék zenéltek benne. A túltolt PC - némileg önparódiájába hajló - nézete szerint, ugyanis egy fekete (vagy bárki, aki adott közösségben etnikai/egyéb kisebbség) eleve nem lehet rasszista. Elszenvedheti, na de hogy nézne ki mondjuk egy náci zsidó, egy feka a Klu-Klux-Klánban, vagy Bill Gates a Pokol Angyalai motorosaként.
Persze rasszista, kirekesztő, gyűlölködő vagy simán csak hülye bárki lehet, nem kell hozzá rasszizmus-antagonizmus szakot végezni a Rohadt Életbe Tudományegyetemen, mondhatni a legtöbb embernél a rosszízű előítéletesség nem pusztán alkotmányos jog, de a személyiség alapbeállítása.
Omar Higgins, a Negro Terror énekes/kiabálós-basszusgitárosa azonban - ismerősei szerint, egy igazán kedves, szerethető alak . Volt, mert 2019-ben, 37 évesen a belehalásig játszott végig egy agyvérzést, így aztán már pont olyan halott, mint Kun Béla (csak nem olyan régen), és ez akkor is így marad, ha most már lenne kedvem beszélni vele.
Amúgy elég lazán mozgott a különböző zenei stílusok között, főleg reggae-t tolt nagy dózisban, de én egy mocskos alak vagyok, és jobban bírom a metálban eldalolt punkot, mint a befüvezve vigyorgást. És ez itt karmol, pláne hajnaltájt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése