Bár sokak kedvence, be kell valljam én rohadtul unom az Agymenőket, hál istennek végre vég,e így már csak alig húsz-huszonöt évig fogják ismételni. Aztán jön egy új generáció, amelynek ez annyira retró lesz, hogy újból divatba jön. Hisz a Jóbarátoktól sem tudtunk megszabadulni máig sem, de a Rém rendes család negyvenharmadik ismétlése is vonz még nézőket.
Pedig minden ilyen sorozattal az a gond, hogy túltolták őket, senki nem akart egy sikeres formátumtól megválni, így aztán a tizenvalahányadik évadra csak másodlagos frissességű poénok maradtak, elfáradtak a szériák.
De a Zagymenők már eredetileg is idegesítő volt, akkora sztereotípiákkal dolgozott, mint ide a Hold. A buta szőke jócsaj, a kretén tudósok, akiken legtöbbször épp az intelligenciájuk nem látszott, az idegeítő másik szőke csaj meg néhány paírmasé figura, akinek csak személyiséget felejtettek el adni a sorozat írói. Egy ilyen (oké valójában klasszikus sitcom) felállás képes vicces lenni, csak nem tizenévek keresztül.
Ehhez képest a minap hallottam egy podcastban, ahogy a szereplőkhöz hasonló kockák vagy másfél óráig siratták az utolsó epizód után, hogy fog majd nekik hiányozni és hogy az életük része volt. Na ja, de az volt gyerekkori bárányhimlő, az egyetemen berúgás meg a képcsöves tévé, de utólag egyik sem hiányzik nekik olyan nagyon. Pont mintha az eggyel korábbi századfordulón azon keseregtek volna művelt úriemberek, hogy kár hogy feltalálták az autót, mert büdös benzinfüstöt eregetnek, bezzeg az a jó kis lószarszag...
És hát a Nagy Bumm-elmélettel (ez volna ugye a Zagymenők eredeti címe) is az a baja a becsületes kreacionistának, hogy ha büdös füstöt nem is eredeget, de túl elektronikus (galaktikus, kvantumszintű meg fekete lyukas-eseményhorizontos) pedig ugye Isten hat nap alatt teremtette a templomi tömjénfüstöt, oszt' jónapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése