Most már hivatalosan is halottnak nyilvánítom a cserepes tuját, ami az asztalon áll a nappaliban. Szerintem már rég nincs életben, de amíg nem teljesen sára/barna (naná, zöld helyett) addig joga van az öntözéshez, meg a tápoldathoz. De ez most teljesen megdöglött, mint a két elődje is, amire több magyaráztom is van:
- A tuják nem bírják a lakásom klímáját (pedig a nagyobbik szobában van a teknős akváriuma is, fűtéssel, szóval az szerintem párásít eleget a levegőn), de a kiszáradás ellen ezt a darabot rendszeresen permeteztem is vízzel, ám ugyanúgy kiszáradt mint az elődei.
- Túl sok vagy túl kevés a fény nekik, de az összes többi (három) szobanövényem remekül elvan, elvégre télen telibe kapják a napot, nyáron meg árnyékosabb, de még egyik sem panaszkodott. Mondjuk egy kutyán, de még teknősön is látszik, ha éhesek, ha mászálni akarnak, ha hagyjuk őket békén, vagy ha betegek. De a növényeken csak az utóbbi látszik (hülyén is nézne ki egy sétáló fikusz), és jobbára az is későn. Persze ez a mostani tuja rekordot döntött, tavaly ősztől próbált túlélni nálam, a többiek két hónapnál nem húzták tovább.
- Karmikusan az a végzetem, hogy bizonyos növényfajtákkal nem jövök ki. Hiába próbáltam általánosban babot csíráztatni környezetismeret órára, nem kelt ki, lehet hogy az volt a baj, nem énekeltem neki. Vagy igen, tudja fene, a nyolcvanas évekre csak hézagosan emlékszem, mint Ozzy Osbourne. De például a fa méretű, plafonig érő hibiszkuszt azt nem én nyírtam ki, hanem levéltetvek, akik (amik!, rohadjanak meg) ellen hosszú, és nem minden pillanatában reménytelen küzdelmet folytattam. Hogy aztán veszítsek, mint a vízkő, a kutyaszőr, meg az erkélyre szaró madarak ellen. (Oké, hogy pontosabb legyek: az erkélykorlátra szaró madarak ellen.)
az enyém most jobbról a második fázis, vagy az első (hobbikert.hu)
Viszont kérdés, hogy mire jó egy halott tuja. Temetése például biztos nem lesz, komposztálni nem fogom, már nincs hova. Esetleg le lehetne fújni lakkal, aztán ha megszáradt valami zöld makettfestékkel, és akkor lenne egy olyan műnövényem (a műfenyők mellett), ami egykor még élt is. Ez lenne a mumifikálás szobanövényi változata, ahogy azt csinálták az ókori egyiptomiak a piramidálisan dobozolt fáraóikkal, vagy a szovjetek Lenin elvtárssal, csak itt nem kellene kihúzni a delikvens agyát egy kampóval, az orron át. Kampót még szereznék, de ennek az izének itt se orra, és akkor gondolom agya sem. Vagyis a kettő nyilván összefügg, akinek orra van, annak van agya is, hisz mi másra lenne jó az orr, mint hogy azon keresztül húzzuk ki az agyat. (Az enyém már jobbára csak erre jó, mert szaglásom a koponyasérülésem óta gyakorlatilag nincs, úgyhogy az orrom az, ami időnként még nőnek pattanások, ami így középkorúan legalább is indokolatlan.)
Szóvalesetleg mumifikálom izét (ja, neve nincs, annyira nem vagyok zizi, hogy a növényeknek neved adja, tanúm rá Fülöp a filodendron.)
Jobbak lennének persze a virtuális növények, egy lézeres valamilyen projektor nyomná a képét az asztalra 5D-be. Az 5D amúgy nemtom milyen, de most a 3 meg a 4 a mnő, éa azoknál nekem menőbb kell Az ilyen növények öntözés nélkül is mindig kurva jól mutatnának, nem kellene őket átültetni, este meg csak kéne kapcsolni a projektort. Vagy ha elutazunk, moziba megyünk, kórházba kerülünk vagy csúnyán néz ránk a pizzafutár. Hisz akkor minek a szobanövény?
Amúgy jó dolog, eljáttszuk, hogy még van közünk a természethez a panelben is, és nem csak a fészbukon posztolunk letöltött erdei tájakat, nemcsak elpusztulunk, távol a biológiai önmagunktól. Hisz nekünk vizipálmánk van, pincsink, fura latin nevű halaink, és akkor a velünk élő legyekről, meg az erkély felől támadó poloskákról (még mindig nem tudni, honnan jönnek) nem is szóltunk, pedig az ölésben velük kapcsolatban erősek vagyunk.
Például eszembe se jutna posztot írni egy lecsapott poloska miatt.Fenébe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése