Azt olvasom a 444-en, hogy egyes előrejelzések szerint 2050-re Stockholmnak lesz olyan éghajlata, mint most Budapesté, London meg a jelenlegi Barcelonára fog hasonlítani. Nem építészetileg, csak klímában. Mondjuk London is akarjon barcelonára hajazni kinézetben, mert például a Szent Pál katedrális rém hülyén nézne ki a Sagrada Familia stílusában, a barcelonai metró szar, nem kellene utánozni, ahogy a lenyúlós éttermeket sem.
Persze lenne benne vicces is, én mikor több mint tíz éve arra jártam, januárban érett a narancs a fákon és egy szál pólóban lehetett sétálni, de Londonban nem azt várjuk, hogy érjen a narancs, hanem hogy a sör a hordóban, meg az elhatározás, hogy épp hova is menjünk enni, kiállítást megtekinteni vagy dugóba ragadni egy piros emeletes busszal. Plusz a cikk szerint a városnak majd úgy kell vizet vásárolnia máshonnan, hogy működőképes legyen, a katalán fővárosban már épp ezt teszik. Hiába na, lassan a víz lesz az, ami eddig jobbára az olaj volt, az erőforrás, ami csővezetéken kell szállítani oda, ahon nem elég van belőle. De azért reméljük az óriási tankerhajók nem fognak vizet szállítani, mert egyfelől az egész klímakasztratrófában vastagon benne vannak ezek a hajók a szén-dioxid kibocsátásukkal, másfelől meg tényleg hogy néz már kiegy hajó, ami az óceánon vizet szállít, sokat.
De ha Stockholm lesz az új budapest, akkor ki lesz arra akkoriban a Tarlós? Oké, addig még lehet húsz éve az ottani Demszkynek, szóval a helyzet addigra majd kiforrja magát. Érdekesek lesznek a harminc év múlva esedékes svéd romkocsmák, lehet belőlük igazi skandinavisztikum (vagy hogy is mondanák), a Saab, a pácolt hering meg a svéd gyerekversek mellett. Meg nils holgerson mellett, de az akkori stokcholmi pesten a helyieknek inkább az angol bulituristákkal kell majd megküzdeniük, akik oda menekülnek sztriptízbárban berúgni, a mediterrán Dél-Angliából.
Amúgy mostanában amúgy sem tervezek Londonba menni (illetve terveznék én, de erre nincs pénzem, meg voltam ott kábé huszötször, mondjuk épp ettől áll közel hozzám), nekem marad provinciális kis városom, a ronda köztéri szobrokkal és a vacak munkalehetőségekkel. Ez afféle modern röghöz kötés, hisz itt a lakásom, most máshol is fizetni egyet az kicsit sok lenne (annyit nem fizetnek sehol), de ezt meg kiadni nem lehet, mert a padlótól a plafonig tele van a cuccaimmal, az elmúlt minimum harminc év hordalékaival. És nincs akkora bőröndöm, amibe befér a könyvtáram, a bélyeggyűjteményem, a CD und DVD-kollekció, a teknős akváriuma, a makettjeim és a még több könyv.
De ez csak mellékszál, onnan jutott eszembe, hogy hogy a derék brit munkásosztály majd jól Skóciába tömörül össze, elvégre ott nem kell rögtön kiizzadni a sört, ami ugye tiszta pazarlás. Legalább azért fűteni is kevesebbet kell, bár az angoloknak amúgy sem szokásuk ez nekik, ők bírják a hideget, meg hozzá a nem dupla ablakot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése