A fényevő szakácskönyve

Úgy döntöttem, hogy fényevő leszek. Mert a múltkor olvastam a tévében Guru Sarfaschoo könyvének műsorát a témáról, és engem rögtön meggyőzött teljesen. Elvégre miért is ne lehetne fényevésen élni, mikor az összes hülye növénynek megy a fotoszintézis, mi meg emberként még okosak is vagyunk, kiválasztottak a megvilágosodásra.

Persze a fényevésbe nem lehet csak úgy hirtelen belekezdeni, fokozatosan kell csinálni. először csak reggelizzünk nyugodtan, aztán ebédeljün és vacsorázzunk, a főétkezések között viszont kezdjünk el fényt enni tízóraira és uzsonnára. Ha ezt nagyjából húsz-harminc évig következetesen tudjuk tartanni, kezhetünk reggeli helyett is fényt enni herbateával, aztán újabb húsz-harminc év múlva kiválthatjuk a vacsorát is UV-lámpával (ha már vacsoraidőre pofátlanul lemegy a Nap), és - ha időben léptünk a megvilágosodás útjára - száztíz-százhúsz éves korunkra eljuthatunk a tiszta fényevésig, amikor már ebédre is csak szoláriumot fogyasztunk, a hangulat kedvéért némi kokainnal felütve. És innentől életünk hátraalévő részére már tényleg elhagyhatjuk az evést, főleg ha a nővérek rendszeresen cserélik az infúziót.

Vacsoraidő

Az természetesen nem elég, hogy simán csak nem eszünk, az is fontos, hogy pontosan mit nem eszünk. Egy rendes fényevő nem eszik semmit, de főleg vörös húst nem, miközben a zöldségfélékkel megengedőbb, azokat kevésbé nem eszi egyáltalán.

És az sem mindegy, milyen fényt fogyasztunk. Legjobb a templomablakon átszűrt napfény, mert az természetes és megszentelt egyszerre, utána jön a telibe kapott hajnali napfény (mert az még friss, zsenge), de csak ha virágos réten esszük, távol a város zajától. Kerülendő viszont a lemenő nap fénye, az rossz karma, és nem tanácsos késő este olvasó-vagy zseblámpával nassolni, mer azok fényében túl sok a tartósítószer.

Nyaralni meg menjünk a Costa del Solra, az úgyis azt jelenti, hogy a Nap Kosztja, nyilván nem véletlenül. Csak a nyaralás alatt se engedjük el magunkat, ne legyünk mértéktelenek a Nap fogysztásában, mert az nagyon égő, meg másnak nem marad elég. (Szóval ne napozzuk el mások elől a Napi betevőt.)

Inni egyébként szabad, csak nem vizet, hanem főleg levegőt, ha épp nagy a páraatartalom az még nem nagy baj, de a víz igazából méreg, gondoljuk csak bele évente hányan halnak meg a Balatonba bele, a cunamikról nem is beszélve. Az ember nem vízi lény és pont. Nem kell neki víz.  A bennünk élő alacsonyabb rendű élőlények (úgynevezett „sejtek“) persze még némileg igénylik, ezért hetente háromszor ihatunk vizet vagy kamillateát, de csak a Barátok közt aznapi ismétlése előtt, mert utána már könnyen idegállapotba kerülhetünk tőle.

És végül egy gyakorlatias tanács: Ha nagyon vágyunk már valami kajára, menjünk el egy közeli boltba, és nézegessünk sajtokat meg péksüteményeket, zöldségeket és gyümölcsöket, de húsokat semmiképp! Mert a látvány által is a visszvert fényt fogadjuk be, és a húsokról visszaverődő, az már eleve romlott, döglött egy fény, azaz kerülendő.

Ja, és szagolgatni szigorúan tilos, pránán kell élni, nem az „ételek“ kipárolgásán. az már majdnem evés, vagyis szintén kerülendő, bűnős és ártalmas, röviden fúj!

Desszert, csak a szemnek!