Én már tényleg nem értem, mi a fenéért néztem meg újra a Szkájvóker korát, mikor már elsőre is vacak volt. Oké, a Star Wars az gyerekkorom mitológiája, úgyhogy esetében lesből támad a nosztalgiafaktor, de hát történetet vagy értelmet nehéz találni benne. Van valami teljesen zavaros cselekmény, amivel megpróbálják összefércelni a művet az előző darabokkal, csak épp nincs semmi értelme az egésznek. Már azon kívül hogy valahogy átvezessenek egyik űrös-lövöldözős üldözési mániábol a másikba.
Az Erőt meg már lassan mindenki úgy használja mint az aktív oxigénmolekulás folttisztítót. Mindenre jó, most már gyakorlatilag halottakat is fel lehet támasztani vele, meg gondolom az orrukat is tisztíccsa.
És a szereplők, te jó ég! A főszereplő csaj például annyit tud hogy kardozik meg elszántan néz a szélbe. Esetleg drámian, de ezeket már nehéz elkülöníteni, csak a nézés a biztos. Márpedig ez színészi eszköztárnak akkor is kevés, ha az elmúlt évek legszarabb dialógusait adták a szájukba, és ebből kellett dolgozniuk. A főgonosz csávó (aki azért a végére megtér, legalább is állítólag) már majdnem egy színész benyomását kelti, de neki is csak annyi szerepet írnak, hogy sokat kardozik, és két kardozás között komoran néz, baljóslatúan.
És mindenki más csak ilyen hurkapálcikára ragasztott kédimenziós papírbáb, pont mint a középső csoportban a róka, meg a három nyulak, meg hasonlók. De én nem vagyok vevő erre, elvégre már nagycsoportos vagyok. Kábé negyven éve.
Még szerencse, hogy pénzt nem adtam érte, online is csak több részletben voltam képes végignézni.
De csakis a gyerekkoromra való tekintettel
offline.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése