Fogalmazásgátlás

A szokásos hónap eleji cikkírással vergődöm épp, az évi tizenkettedik tuti-megmondással, de nagyon vacakul megy. Se kedvem, de ihletem írni, és ahogy nézem a saját szövegem, egyre inkább úgy tűnik mintha most csak a legordítóbb újságíró közhelyekkel és leglaposabb fordulatokkal tudnék operálni, pedig néha már elhittem magamról hogy van saját stílusom.

Amit persze ezekben az írásokban nem élhetek ki teljesen, nem írhatok olyanokat hogy ez a film olyan mint mondjuk egy viszkikólába áztatott pizzaszelet, tenjszínhabbal. Vagyis külön-külön minden hozzávaló oké, de összekeverve már úgy hívjuk hogy moslék. És moslékot enni fizikailag is fáj, nem csak szimplán undorító.

Amúgy Az aszfalt királyai című darabról van szó, aminél sok kritikus már csak találgatja, hány Oscart kap majd. Pedig próbáltam szeretni, mert Matt Damon és Christian Bale tök jó színészek, a film az 1966-os Le Mans-i 24 órás versenyre van kihegyezve, első osztályú a látvány és még a nagy multicégek is megkapják kissé a magukét, de ez egész nekem nem működik. Egyszerűen untam, meg kicsit émelyítően volt már hollywoodi.

És akkor az jutott eszembe, hogy majd hosszaba írok a film hátteréről, a forgatókönyv mögötti valós eseményekről, és akkor kritikusként lehetk kissé szűkszavúbb. Majd leírom, hogy jók voltak a színészek, meg ugye a fasza operatőri munka, és majd udvariasan nem teszem hozzá, hogy de ez így együtt már sok.

De ez így nem egy jó hozzáállás, csak épp kimondatlanul is elvárt, hogy nem afféle kritikát írjak, hanem valami kedvcsinálót, mert ki akarja azt olvasni, hogy a film szar, ne nézd meg? 

Jó mondjuk én, engem érdekelnek a rossz kritikák is, sok időt lehet spórolni bizonyos műegészek meg nem nézésével, egy rossz filmnek kérem igazán kurva rossznak kell lennie, hogy érdekeljen, mert az igazi trash, az már szórakoztató, ellentétben a sablonos iparosmunkákkal.

Amik nem rosszak, csak nem ragadnak magukkal, unatkozni meg nem éri meg rajtuk. És ez esetben még az sincs meg, hogy az ember legalább várja végét, hogy hova fut ez most, hisz előre tudjuk a végét.

Úgyhogy megnézem inkább az új DVD-megjelenéseket, hátha kijött mostanában valami általam tényleg kedvelt, amiről nyugodtabb szívvel tudok írni. Meg pénzért, az is számít.