Kissé unlamas folyton az aktuális közéleti baromságokkal foglalkozni, de az imént olyat olvastam, hogy a mellett tényleg nem bírok elmenni szó nélkül. Hogy ugyanis Böjte Csaba ferences szerzetes elment a felcsúti Fodbalakadémija évzárójára, és ott akkora sületlenségeket szólt, hogy a fal adja a másikat. Böjte atya amúgy tényleg tiszteletreméltó ember, imponáló amit az erdélyi árvákért tett az elmúlt évtizedekben, és épp ezért is annyira mellbevágó, amikor úgy kezd el beszélni, mint egy nettó valláskárosult.
Mert a beszédében elmondta, hogy előző nap imádkozott a dévai templomban, és megjelent neki egy angyal. Ebben idáig semmi különös, business as usual, a szent életű szerzetes imádkozik az Úr angyala meg mejleneki neki, nincs itt semmi látnivaló. Ám az anygal megkérdezte tőle hova megy holnap, és akkor elmondta, hogy de bizony a Fodbalakadémiják Legfodbalakadémijábbjára,amire az angyal azt válaszolta neki, hogy ez esetben lehet három kívánsága. (Tényleg, e ponton felmerül a kínzó kérdés, hogy ennek az angyalnak tök véletlenl nem aranyhal formája volt? Már csak népmesei alapon is...) És hát az atyának persze volt, buzgón elimádkozta az ő aktuális három kívánságát, amik valahogy mind a felcsúti ifjúfodbalistákhoz kapcsolódtak:
"Először is azt, hogy az akadémia karácsonyfája alá egy csomagba legyen berakva a reményből, a bátorságból, a kitartásból, amellyel Jézus a világba jött."
"Második kérésem számotokra az angyalhoz az volt, hogy milyen jó lenne, ha 15 millió magyar akadémiája volnánk, ha minél többen sportolnának a Kárpát-medencében, mert a templom akkor szép, ha tele van, ez az akadémia is legyen hát tele!"
"A harmadik kérésem pedig az volt, hogy legyen minél több gól, végül is egy akadémia attól működik. Szívem minden szeretetével imádkoztam ezért,”
(forrás: 444.hu)
Ennyire konkrétan. Semmi világbéke, semmi nuku éhezés, vagy legalább valami „szeressük egymást gyerekek" lózung, hanem hogy gólok, meg 15 millió magyar fodbalakadémijája, reményből meg kitartásból elég ha jut az akadémija karácsonyfája alá, gondolom rögtön a milliárdnyi közpénz mellé.
És egyáltalán, milyen angyal az, aki megjelenik, és mikor meghallja, hogy a vonatkozó szerzetes pont a Méltóságos Főminiszter Úr házi hobbijából létrejött intézménybe készül, egyből felajánlja a Három Kívánságot. (Tényleg, pontos labdákat dobált a hívek közé?) Szóval az illető angyal (inentől hívjuk mondjuk Tibibácsinak) biztos már régóta figyelemmel kíséri Főminiszter Úr kersztényvédelmi akciótervét, mely világpolitikai jelentőségű, és főleg stadionokra épül. Stadionépítésekre. És ezért mennyből a Tibibácsi ott a dévai templomban rögtön afféle isteni elintézővé változott és lehetett kívánni tőle, hisz adatik annak, aki maga is ad. Valamit valakinek, például stadiont magának.
Persze érdekes kérdés, mi lett volna ha azt mondja az atya az angyalnak, hogy hát megyek ételt osztani a szegényeknek. Az angyal akkor biztos jól megvonta volna a válát: „Ahogy gondolod. Csak abban mi a poén?“
Persze nem így lett, úgyhogy azért vegyük csak sorba azt a három kívánságot.
Az első még eléggé okés, egy rendes szerzetes nyilván szokott imádkozni hasonló jókért mindenki más számára is, de hogy egy angyali jelenés kapcsán (ami azért gondolom rendkívüli alkalom a mégoly eltökélt hívek esetében is), pont csak a fodbalozó gyerekek fája alá kívánja a jókat, az azért furcsa.
A második már neccesebb, mert egy katolikustól mindig is furcsának találtam ezt a tizenötmilliózást, hisz egyfelől már nem is vagyunk annyian, másfelől az egyetemes kereszténység hirdetője ne táncoljon körbe törzsi-nemzeti totemeket. Amúgy tizenötmillióan még a felszentelt felcsúti staionba sem férnének be, ahhoz minimum Jézust kellene felkérni az ülőhelyszaporítás csodájára. De gondolom ő azért ezt már nem vállalná. Amúgy a tizenötmillió az maximum tizenötmillió mínusz egy, engem ne imádkozzon bele a kívánságába, ha kérhetném.
A harmadik kívánság pedig akkora butaság, amekkorát Böjte Csabából semmiképp sem néztem volna ki. Annyira senki nem lehet elmeroggyant, hogy szíve minden szeretetével gólokért imádkozzék. Gólókért, bazmeg! (És nem, ezt nem tudom finomabban megfogalmazni, itt már elfogynak a választékosabb szavak, csak a bazmegelés marad, a döbbenet hangsúlyával.) Az már ehhez képest mellékes, hogy az atya szerint a fodbalakadémija az a gólokkal működik, pedig nem, az kérem rengeteg közpénzzel működik, mint már említettem. A gólok azok e helyütt olyanok, hogy jó ha vannak, de eldöcög nélkülük is felcsúti kisvasút. Pénz kell, közvetlenül vagy Lőrinc baráton át, aki pedig is nem is szerzetes, de álmában csönget egy kicsit. Vagy egy nagyobb összeget.
És jól végiggondolva az egész sajnálatos esetet, megfogalmazódott bennem valami szörnyű gyanú. Mi van ha a derék atya nem is látott semmiféle angyalt? Egyszerűen elragadta a hév (nem a szentendrei, a pillanatnyi), és közben nagyon meg akart felelni a felcsút örökös főminiszterének, csak ő tudja miért...
De nem, az mégsem lehet, angyali jelenés volt az biztosan, hát most épp fodbalügyben.
hu.stockfresh.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése