Fényseb

Reggeli kközben kis híján félrenyeltem a vajas zsemlét, mert a háttértévézésben épp valami ismeretterjeztőnek beáltott tech-propagandafilm ment, ilyen "nem is gondolnák, milyen hatékony krumplipucoló applikációk vannak ma már okosporszívókra is" stílusban. És ekkor jön a tételmondat. 

"A mai részben bebizonyítjuk, hogy az innováció nem ismer határokat!" -jelenti ki kérlelhetetlen ellentmondást nemtűrőséggel valami műsorvezeőnek látszó fényvisszaverő. Mint ha valakinek lenne is kétsége e tekintetben. A technológiai innováció ott kezdődött, mikor botok helyett kövekkel csapták agyon a cuki kis vacsorának valókat őseink, aztán a pattintott kövekről áttértek a csiszoltakra és egyszer csak ember lépett a Holdra. Egy olyan hajóval, aminek a fedélzeti számítógépénél bármelyikünk zsebében komolyabb cucc található, telefon alakúra vágva.

Na igen, jósolják sokan, hogy közeledik a technológiai szingularitás, vagyis az a pont, amikor az egyre meredekebb ívű fejlődés görbéje függőlegesbe megy át. Mert a fejlődés köztudomásúan gyorsul legalább is általában. (Kivévet ugyanis a magyar vasúti menetidőt, a a szövegértés általános szintjét, illetve a pirosarany minőségét, ezek ugyanis csak jobb esetben stagnálnak, de inkább romlanak.) Az emberiség léptékében azonban tény, hogy egyre kevesebb idő telik el az új és újabb, gyakran radikális szintlépést jelentő innovációk között. 

Történt egyszer, hogy az emberek feltalálták a vitorlát, és onnantól nem kellett evezni, és kurva hoszú ideig vitorláztak az első gőzhajóig. Eme évszázadok (valójában ezernél több évről van szó) alatt igazából senkiben fel sem merült, hogy lehet ezt másképp is, aztán mikor már feltlálódott a gőzgép, egy Fulton nevű faszinak eszébe jutott, hogy lehet ezt hajóba is építeni.

A történelem nagy részében azt gondoltaa mindenki, hogy nem lehet a levegőnél nehezebb repülő szerkezetet építeni (aki mégis, azzal elbesszélgetett a Szent Inkvizíció). Oké, a madarak tudnak repülni, de hát ez van, a kis rohadékokat ilyennek teremtette Azúr, és ha azt akarta volna hogy mi is repüljünk, akkor nekünk is lenne szárnyunk, teremtésileg elrendezve. Aztán jött egy Leonardo nevű davinci, akinek más elképzelései voltak erről, éss bár repülni képes cuccot nem épített, de onnantól mindenkinek ott motsszkált a fejében, hogy hátha mégis.

A többi már történelem, a Wright fivérek 1903. december 18-án Kitty Hawk-ban (Észak-Karolina) felszálltak a Flyer-1- el, és több száz métert repültek, tök saját erőből, többször is. Hatvanhat évvel később pedig Neil Armstrongék leszálltal a Holdon. Vagyis Leonardo és Wright fivérek közt eltelt majd ötszáz év, de a rém kezdetleges épphogy repülő meg a holdraszállás között már csak alig hetven. És ez a gyorsulás is gyorsul.

Nekem például huszonegy éve lett először mobilom, az még egy igazi féltégla Nokia volt, amivel lehettt telefonálni meg ööö... telefonálni. Esemest külden az nem, mert analóg hálózaton ment. ma meg...

Amíg régebben pár évszázadonként jött valami világot felforgtó údonság, addig később néhány évtizdenként, aztán néhány évenként (talán itt tartunk ma), de lesz ez még így se. Mert nemsoká havonta kell átrendezni a mindennapjainkat a technológia okán, aztán hetente, naponta és így tovább, míg tényleg követhetetlen lesz az egész. A gépeket és programokat már sem csak emberek fejlesztik, hanem részben gépek és programok, de egy idő után csak ők fogják, gépek terveznek gépket, mesterséges intelligenciák írnak önmaguktól tanuló programokat - na ez lesz a technológiai szingularitás. Egyfajta inverz fekete lyuk, ami kilövi a komplett civilizációnka a fene tudja hova.

(Ha csak közbe ne szól valami idegen faj inváziója, egy brúszvilisz mentesen becsapodó aszteroida, a globális felmelegedés vagy eezek tetszőleges kombinációja.)

Nos ezek fényében olyanokat szólni a tévében, hogy "az innováció nem ismer határokat", ráadásul azzal a teinettel, hogy most mekkora titokba vagyunk mi itt a fotelből beavatva, finoman szólva is maarhaság. Oké, tautológia, de nem akarok itt most terminus technikusokkal dobálózni. (Ezt de rég el akartam már sütni...)

Ennyi erővel mondhatta volna azt is, hogy "a fény sebessségel terjed!", " a világegyetem nem csak széles, de hosszú is" vagy "a történelem már régóta zajlik".

Vannak persze vaalódi tudományos felismerések is, az én tegnap estim például ez: az ékszerteknősök tényleg annyira buták, hogy maguktól nem mindig találnak ki az ágy alól. Ez nekem új (vagy a teknős öregszik), de hogy milyen innováció származik majd belőle, az egyelőre kérdéses.