Star Wars Karácsony

Ha már tegnap szóba hoztam a nagy mítoszok, a nagy elbeszélések végét, ma sorsszerűen (karmikusan, ufóenergiával) beleszálltam egy vallásfilozófiai, vallásfenomenológiai értekezésbe. És ígérem, innentől igyekszem kerülni az efféle kifejezéseket, de ha már tizenöt perc hírnév nem jut nekem (pedig az állítólag mindenkinek), akkor legaláb egy fél órára okosnak érezhetem magam. Hogy aszongya: fenomenológia (ja nem, bocs).

És azzal a gondolattal futottam össze, hogy tényleg eltűntek az életünkből a nagy mítoszok, maradtak a politikai ideológiák meg a popkultúra, például a Star Wars. A karácsony és a hasonlók meg elmerültek a pláza-lázban, lett belőle kurva sok fényfüzés, műfenyők, kötelezően ünnepélyes idegállapotba kerülés meg nagy zabálás. De holmi betlehemi jászol már senkit sem érdekel, csak ha lehet fényképezkedni vele térdig a díszkivilágításban, nem hiszünk mi már semmi ilyesmibe, kötelező kűr lettszinte minden ünnep.

Oké, ez idáig még csak a szokásos, csuklóból elkövetett fogyasztói társadalom-baszogatás, de mégis csak tapasztalati tény, miszerint egyáltalán nem várom a karácsonyt (mi több, kicsit tartok tőle), de most már komolyan érdekel az új Star Wars, már csak a címe miatt is, vagyis hová emelkedik a halott Skywalkerek kora.

Mert bár gyerekkoromban még volt hangulata a karácsonynak (régen minden jobb volt, bezzeg az én időmben illetve ezek a mai fiatalok...), nyilván nem azért, mert a rothadóban lévő Kádár-rendszer annyira remek hely lett volna, csak én akkor voltam gyerek, és lehett várni a fadíszítést, a fenyőillatot meg az ajándék legót. Ma már nincs legó, de fenyőillat sem (mióta nincs szaglásom), műfenyőt műanyag díszekkel meg ultojára tavaly díszítettem, azóta is az van, egy szűk év alatt lusta voltam leszedni. Plusz egy középkorú cinikus állat lettem.

Gyerekkoromban viszont volt Star Wars is, az Irodalom visszavár meg a Jedi visszaél, tévében az első (negyedik) film - amit fel is vettem, pontosabban magnóra a szinkronját, mert videónk az még nem volt. De ezekben még megvolt a varázslat, és ha már egy karácsonyeste nem vált ki belőlem túl sokat, ez még visszahozza az akkori hangulatot, ha csak két órára is.

Mert az ünnep az igazából az, ha jól telik a délutánom, felhőtlenül képes vagyok röhögni valami fekete komédián, aztán egy jót vacsorázom. Ha este már nem kell kimennem a hidegbe, de viszont vár egy forró fürdő. Persze ha mondjuk  hívő und gyakorló katolikus lennék, biztos lenne bennem valami emelkedettség, éjféli mise mifene, de így csak befeszül bennem az antiszociális alak, aki időnként bírok lenni.

Szóval karácsony alkalmából meg kellene nézni a filmet, de ehhez vissza kellene vinni egy csomó üres üveget, amivel csk az a baj, hogy nem iszom olyasmit, ami visszaváltható üvegben lenne. Esetleg megdobálom üres tejesdobozzal a garázsbolti személyzetet, hátha fizetnek érte, hogy hagyjam abba. Vagy úgyis felbukkan a neten hamarost, talán Petra még lesz olyan rendes, hogy előkeríti nekem. Akkor a hidegbe sem kell kimenni, plusz nem kell elviselni, hogy a moziban sötét van, mikor már utcán is, ennyi sötétség meg tényleg minek?

És egy korabeli, oridzsinál hángérijen plakát, telve a karácsony hangulatával. csak tudnám, ki lehetett az a kardfogú gyík a bal alsó sarokban?

(player.hu)