(Elöljáróban: a címet azt loptam, de most meghivatkozom, Para-Kovács írt ilyen címmel "kritikát", na jó, inkáb egotrippet az Alkonyattól pirkadatig 2 című szemétről.)
Nade. Az van, hogy az utóbbi időben egyre kevésbé bírom a napfényt, na persze nem azt, ha világos van, hanem ha tűz a nap. Egyszerűen érzékeny rá a szemem, így aztán a kisboltba is szembe húzott fekete bézbólsapkában meg napszemüvegben indulok, amitől aztán végkép bizalomgerjesztő lesz a külsőm. Ja, nem is.
Még jó hogy törzsvásárló vagyok, bár némelyik eladócsaj fejében láthatóan így is megfordul hogy kérés nélkül átadja a kasszát, ő a maga részéről inkább nem várná meg, míg fegyvert rántok. (Pedig mint a történelemből ismert, fegyvert csak a kultúra szó hallatán kell rántani, igaz Herr Goebbels? - Oké, eredetileg egy színdarabból származik a nevezetes idézet, de főnácikkal jobban üt.)
De az legalább is gyanús, hogy nem bírom a napfényt, hogy egyre később fekszem le, mondjuk hajnali négy felé, hogy tizenegyig fel se keljek, bár még nem alszom koporsóban. Bár igényem az lenne rá, két főútvonal kereszteződésében lakni nem egy vidámpark, kéne valami hangszigetelt alvókabin, ahová nem süt be az utcai lámpa (mint a nap, a börtön ablakába), és nem szirénázik belém a mentő óránként. Eddig azt hittem az alvásszavaraim ilyen pszichés izék, de hát ugye a környezet, meg ha valaki éjjeli lény, az nem éjjeli edény, hanem.
Asszem vámpirizálódom. A napfény kerülése csak az egyik jel, a másik súlyosabb. (És nem, most nem arról van szó, hogy a pokolba kívánom az emberi fajt, ahogy van, mert azt csak néha.) Sokáig voltam vega, most sem szeretem a húst, ha lehet a nélkül oldom meg a magam egyenletét, de csóró vagyok, úgyhogy a családi felajánlásokat nem utasítom vissza, elvégre azt a löncshúst mégsem én szúrtam torkon.
De. Utoljára főiskolásként szerettem a véreshurkát, de most, mint egykori és wannabe vega, meglepem magam azzal,hogy a minden szombati menü, az véreshurka. Honnan ez a feltámadt ízlés a hurkába pakolt vér iránt? (Igen, hívhatjuk angolosan black pudding-nak, de a lényge ugyanaz, miként a haggis is disznósajt, mínusz disznó, plusz birka.)
Egyelőre nem kívánom az embervért, legfeljebb kiontani, de csak egyesekét, a legtöbb embert nem kiszívni akarom, csak simán elkerülni.
Kivéve, ha szeretik a Queent, a Dr.Who-t, Mozart operáit, Anthony Burgesst, és legalább minimális szinten érdeklik őket a bélyegek... (Majd elfelejtettem: Sosztakovics!)
Na jó, ez még mindig csak elhanyagolható szelete az emberiségnek, de ha végképp átmegyek vámpírba, akkor ez már úgysem fog érdekelni.
Félek, a bélygeim se...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése