Urbánus üresség

Én speciel nem bánom, hogy nem lehet utazni, mert se kedvem, se lehetőségem nincs, de azért a kedvenc városomat megnézném szinte tök üresen. mert ugye London specialitása, hogy kurva nagy a tömeg (na jó, ez minden sokmilliós városban így lehet), éss a sok üres utca a képeken, egész elképesztő. Pedig azokból Londonban van számos, sejj, és az sem semmi, amikor az embert a metrón  kétdimenziósra préseli az áradat.

És pont így a tömegben jöhetünk rá, hogy a tömeglélektan az hülyeség. A tömegnek nincs lelke, ezért lélektana sem lehet, a tömeg az, amikor kezdjük leveledni emberi mivoltunkat és lemegyünk, no nem kutyába, inkább valami rovarba. Csótányba főleg, esetleg kabócába, de persze találkozhatunk olyanokkal akik növényi szintre regresszálnak a tömegnyomorban, de ők kivétel nélkül katusszá változnak. Olyan kaktusszá, ami nem hoz szép színes virágokat, csak szúr, fő tápláléka a teszkó gazdaságos gintonic meg a napfény hiánya. Az ilyen kaktusz ezért is jár metróval, az csak néha emelkedik a föld fölé, ellentétben a buszokkal, amik viszont sosem mennek le a meróalagutakba.

ekozbenlondonban.blog.hu

De a csótányok és kaktuszok most javarészt otthon kuksolnak, ilyenkor visszanyerik emberi formájuk, néha még lelkük is van, mert egy időre kénytelenek önmaguk lenni, ilyen önreflexív individuumok.

Az utcák meg üresek, eltűnnek a zavart tekintetű öltönyösök, akik a megllóban tipródva időnként megpróbálnak beleinni az ájfonjukba, miközben dühösen nyomkodják a papír kávéspuharukat, és nem értik, miért nem jön be rajta a wifi.

Eltűnnek a menő csávók, akik a kurvásra sminkelt, igen trendi csajukkal csetelnek megállás nélkül, aki persze a szomszéd ülésen ül, csak nem veszik észre egymást, mert ahhoz fel kellene nézni a telefonból, de az annyira kilencvenes évek, hogy ők akkor még nem is éltek.

Nincs több japán turista, akik fontos technológiai fejlesztésekért felelősek, mert szerintem a színes LCD-kijelzőt csak az ők kevükért találták fel a kamerákra, mert már nagyon unták, hogy bárhová mentek, a világot csak fekete-fehérben látták a keresőjükben és csak otthon visszanézve derült ki, hogy például a fent látható Piccadily Circus, az a valóságban színes.

És főleg nincs több fat mama, babakocsival, amiben két gyerek egy rekesz ásványvíz és egy harminchatos csomag gazdaságos vécépapír tartózkodik.

Persze hogy milyen London üresen, azt remekül meg lehet látni Danny Boyle 28 nappal később című filmjében is, igaz ott egy afféle zombi-apokalipszis történt, és a film főhőse négy hét kórházi kóma után szembesül az elnéptelenedett várossal. (A filmet egyébként nyáron forgatták, rendszerint hajnalban, másképp nem lehett volna csak úgy lezáratni mondjuk a Westminster bridge-et meg a környékét, de a hatás így elementáris, hogy tényleg a valódi helyszíneken bóklászik a néhány túlélő.)

Nekem egyébként régi vágyam, hogy egyedül maradjak egy nagyvárosban, se emberek, se rendőrök (hú, ez most hülyén jött ki), perfekt lehet, hogy mindent megtehet az ember. Mint Az utolsó ember a Földön című nem kissé beteg sorozatban, ahol az elején pont ez a helyzet, kár hogy később már tizenvalahányan vannak az utolsó ember, sőt szaporodik is egymással.

De az elején egydül iszik ki egy bárt, tekegolyókkal beszélget, és autókkal tekézik a parkolóban, egy üresen álló villában lakik és klasszikus festményekkel dekorálja a vécét, ha már vécézni amúgy is a medencéhez jár. Oké, kissé megzakkan az egyedülléttől, de egy jó fürdőzés némi tequilában, meg egy szexi próbababa azért viszonylag élvezetessé teszi a megőrülését, meg amúgy is olyan fazonnak tűnik, aki eleve kissé mizantróp.

A mizantrópia amúgy nem rossz dolog, csak emberekkel ne kelljen találkozni hozzá, de ha muszáj, ne értsük, hogy mit mondanak, ha már úgysem érdekel. Akkor jól elmennek amolyan szociális fehérzajnak.

De asszem ez nekem nem menne, szóval mégsem szeretnék az utolsó ember lenni a Földön, nagyon távol áll tőlem például Füst Milán gondolata (szerintem már idéztem valahol), amit ő a sírfeliratának gondolt el, és amit a hálátlan utókor persze nem: "Itt nyugszik Füst Milán magyar író. Csak kevés barátja volt, és azokat is utálta."

Na ezt azért nem.