Volt az az időszak, amikor nem csak háttérzajnak ment nálam a tévé, mert hát néha a Jutyúbon is szembe jön a bezzegazénidőmben-faktor, a régenmindenjobbvolt-paradigma keretében, már ha van neki kerete egyáltalán. De tény, hogy mondjuk Kepes András vagy Vámos Miklós tök jó beszélgetéseket műsorozott össze a képernyőn át, amiket még tényleg néztem, afféle kis híján kulturális programként.
Az alábbi részlet Vámos egy huszonöt évvel ezelőtti műsorából van, igazából Kern András vicces monológja, annak idején láttm is, úgyhogy most felbuzgott bennem a nosztalgia. Meg gyomorsav, de annak nincs köze Kernhez, csak a csilihez.
De aztán változtak az idők, eletünbe begyütt a Ertéelklub meg az akkor még Csiagtévének csúfolt tvkettő, a beszélgetős műsor az meg a napi betevő Maunika Só lett, ami kábé annyira volt élvezetes, mint a megfeketededett banán. Izé, bánón.
Az ilyen trash beszélgetős műsorok modelllje talán a Jerry Sringer Show lehetett, én legalább is azzal találkoztam először, és már minden megvolt benne, amitől az ilyesmit mélységes megvetés kíséretében lehet őszintén gyűlölni. Enyhén retardált vendégek, akik valódi vagy látszólagos konfliktusaikat közönség előtt rendezik, többnyire tettlegességel, hogy aztán verekedés után Springer valam nagymonológgal zárja a műsort, egy bigott tévéprédikátor stílusában, és egy hollywoodi producer cinizmusával. (Mert sokszor tényleg olyan szereplők "szakítanak" akik csak a felvétel előtt találkoztak a stúdióban.)
Hát igen, ez annyira ócska volt, hogy fal adta a másikat. A harmadikat Maunika, és azóta is csak jönnek, csak jönnek a tévés celebek, jönnek a szarból. (Aki érti, érti...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése