A szobanövényeknek lehet hogy nincs is lelkük, mert nem érdekli őket, hogy foglalkozom-e velük, elég ha néhány naponta jövök a pár deci vízzel, és annyi. Igazából le sem szarják, mit gondoluk róluk, ha egyltalán valamit. (Tényleg, a növények szoktak szarni? Illetve hogyan? Az odáig megvan, hogy nekik a virág a nemi szervük, de melyik végükön űritik a már nem kellő cuccokat?) A fikuszomat az sem zavarja, ha füstölőt tűzök a földjébe, mindenféle szantálból valót. (Ezt gyerekként úgy értettem, hogy szandálból vannak, azt viszont nagyon nem, hogy miért akar valaki szandálillatot a szobába. Miért nem rögtön futócipőt frottírzoknival?)
Pedig a hindu szentírásaim szerint a növényeknek igen is van lelkük, csak nincs hozzá tudatuk, szóval nem baj, ha rettegő pitypangként születünk majd újjá egy vasúti töltés mentén, úgysem leszünk tudatában. Annak sem, hogy korábban milyen menő autónk volt, vagy hol szereztünk diplomát a miből.
A fikusz itt az ablak mellett, az biztos valami indiai furgonhajcsár volt, csak nem tartotta tiszteletben a dharmikus előírásokat (rizst evett böjtnapon, rossz irányba hajolt meg a templomban, kétszer is jót mondott a muszlimokról, ilyenek), ezért karmikusan fikusz lett az ablakom mellett, ahonnan vezeklésül sokkal menőbb furgonokat nézhet karambolozni, mint amilyenkkel régen ő karambolozott, Dzsaipur felé félúton.
Én ezt meg csak tudat alatt sejtem (én előző életemben furgon voltam Dzsaipurban), de azért rendes indiai füstölőket szúrok a földjébe, ha már lusta vagyok felnyúlni a szekrény tetejére a füstölőtartóért. Plusz még egyszer sem hánytam bele a cserepébe, bár egyszer már majdnem. Hogy a majdnem belehányás mit érne a karma törvényei szerint azt nem tudom, asszem ilyesmiről nincs szó az Upanisadokban. A Puránákban lehet, de azokból meg olyan sok van, és a többség még nincs is kiszínezve. És érdekes kérdés, hogy mit ér ebben a kontextusban a parkban pisilés, mondjuk egy olyan városban, ahol gyakorlatilag nincsenek nyilvános vécék, de sört meg minden sarkon lehet kapni. Majd megkérdezek róla valami online gurut, de csak olyat, akinek nincs szakálla, mert azok általában csalók, kivéve ha nem.
És majd töredelmesen bevallom neki, hogy tegnap kíméletlenül lemészároltam egy sárgarépát, csúnyán néztem a teknősre, és miután belerúgtam egy széklábba, Istent emlegettem, sajnos negatív értelemben.
Saraswati amúgy a tuomány és a művészetek istennője, mint az közismert...
A növények leki élete tehát egyszerű, nagyjából abból áll hogy van nekik, bár egyes növények kisugárzása mintha nagyobb lenne más kövekénél. Az asztalomon van valami egzotikusnak kinéző, fogalmam sincs milyen szobanövény (annyit mondhatok róla, hogy zömmel zöld), amit szinte állandóan nézek. Igaz, jobbára csak a periferikus látásommal, ha már nincs messze a tévétől. De így van ezzel a kicsinyített műanyag TARDIS is a szekrényen, sőt, az kifejezetten a tévé mellett áll, egy valaki fényképéről már nem is szólva. Sőt, a háttérképem is egy park, sok növénnyel, mondjuk csak azért, mert az addigi dülledt szemű parki mókust eltüntettem véletlenül. Vagy csak elbújt az aktuális háttérkép fái között, gondolom unta már hogy állíndóan engem bámul a monitor másik oldaláról.
A Dalai láma egyszer azt mondta, hogy azért kell könyörületesnek lenni más élőlényekkel, mert olyan rengeteg sokszor születtünk már újjá, hogy mindenki mindenkinek volt már az anyja és a gyereke, többször is. Ebből viszont az következik, hogy hosszabb időtávon és kozmikus léptékben minden párkapcsolat vérfertőzés, szóval mindenki gondoljon erre, mikor legközelebb dug, dugni készül vagy simán csak felhív valakit magához, hogy megmutassa a bélyeggyűjteményét. (Én mondjuk ez esetben tényleg megmutatnám, mind a tizenhárom albumot, hogy aztán az illető soha többen ne jöjjön már vissza.)
Na, rövid úton idáig sikerült elasszociálnom magam a virágöntözéstől, abba is hagyom, mielőtt megfejteném az élet értelmét. Elvégre a tévében megy a Family Guy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése