Ma hősiesen lementem a boltba, mert kellett zsemle, tej, meg hal a teknőben bujkáló békának. Még az aldi nevű majdnemszuper marketig sem mentem, mert van ugye a garázsbolt, ami legalább ötven méterrel közelebb van. De az tényleg kicsi, nagyjából lapjával kell közlekednie az embernek, ha van még ott valaki, általában ezt sikerül megúsznom, de most volt. Egy afféle szokásos nagydarab kopasz, aki a többi nagydarab kopasztól csak annyiban tért el, hogy szemüveges is volt, de ez nem sokat javított sem a megjelenésén, sem a modorán. Kábé annyira tűnt tőle értelmiséginek, mint egy enyhébb lefolyású vakbélgyulladás.
Az ugyanis gyorsan kiderült, hogy ő az igazi kihaénnem csávó, a gyerekihóra emberkedés gyakorlott művelője. Pedig csak annyi történt, hogy teljes testével elállta az utat, én halkan szóltam, hogy légyszi egy kicsit arrébb, de nem mozdult (nyilván a füle botja is így volt vele), úgyhogy csak eloldalogtam mögötte, miközben ő a zsemléket taperolta. (Csomagolt kenyeret vettem ezek után, mint az elvárható.)
Erre jó hangosan odaszól, hogy "mivamiva, ménemszósz, csak így átfurakodol?" Fene tudja, valahogy éreztem, hogy nincs kedvem ezzel a fazonnal beszélgetni, úgyhogy a hűtőpultból fel sem nézve mondtam neki, hogy nem ismerjük egymást, ennek következtében nem tegeződünk. (Pedig én gyakorlatilag mindenkivel, sosem veszem zokon, ha valaki ismeretlenül letegez, nekem is ez a természetes kommunikációs forma, de most már csak azért sem dafke.)
Erre a fazon az eladócsajnak kezdte mondani (másfél-két méterre a fülem hallatától), hogy "hú bazmeg, és ez egy tanár, jahát sajnálom a mai fiatalokat, akiket az ilyenek tanítnak", és még volt néhány hasonló gondolata, de én akkor már inkább röhögtem magamban.
Egy: nem vagyok tanár, sok éve már, de mikor voltam, akkor is egyetemen tanítottam, ahol ezt a fickót maximum takarítónak alkalmazták volna, mert egy biztonsági őrtől az OKJ-s vizsgán kívül némi jómodort is elvárnak egy ilyen helyen.
Másfelől sajnálnhatám az ő tanárait, komoly kudarcélmény lehet ilyen bunkót tanítani, nyilván sikertelenül.
És mondjuk sajnálja a fene magát faszit, így is van benne elég sértődöttség, nehéz lehet úgy élni, hogy az ember körül mindenki vagy szebb vagy okosabb nála, de leginkább mindkettő.
Neki meg annyi marad, hogy ő lehet a lakótelep hőse, aki kannás bort vesz a sarki hajléktalannak (és bazmegel, hogy ennyi pénzt ki kell adnia, pedig nem lenne kötelező), ettől aztán rögtön olyan erkölcsi magaslatra képzeli magát, hogy onnan már ítélkezhet felettem, pedig összesen ezt az egy mondatot szóltam hozzá életemben. Biztos sokat gyakorlta otthon a tükör előtt, hogy kell igazán bunkó módon beszólni. nem amatőr szinten, hanem mint egy profi sértegető, akinek fáj a világ, de legalább le is vezeti rajta.
Aztán a pasi dühödten elvonult (fél liter bort akart venni a hajléktalannak, de csak literes volt, gondolom az őt ért trauma után viszont tényleg csak fél literrel ért oda), az eladó csaj meg bocsánatot kért, de ő tényleg nem tudja megválogatni, kik jönnek be a boltba.
Például én, aki csak voltam tanár, réges-rég egy messzi-messzi galaxisban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése