fülemüleszavú kusza méhzizegésű lugas susogó sürüjében
Hari vigad a gyönyörü dalu kikeletben,
sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömü lánykaseregben.
Vándorok asszonyait szerelem tüze gyötri a szívbe-szövődve,
méherajos szirom-árban emelkedik a bakula tárt legyezője;
Hari vigad a gyönyörü dalu kikeletben,
sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömü lánykaseregben.
(Dzsajadéva: Gita Govinda - részlet, Weöres Sándor fordítása)
Állítólag jó móka szerelmesnek lenni, mondjuk szerintem is, még jobb egy párkapcsolat, ha még van hozzá energiánk. De ha egy isten (igazából itt maga Isten) lesz szerelmes, azt már költők éneklik meg, Istennek elnézve azt is, hogy egy hűtlen dög. De hát ha valaki mindenható, akkor minden nőt szerethet úgy, hogy még a kiválasztottat is teljesen. Amúgy a hindu mitológia szerint Krisnának, mert róla van szó, több mint tizenhatezer felesége volt. Szerintem ez azért kicsit sok. És még ezektől is ellógot néha egy Rádha nevű tehénpásztorlány kedvéért, illetve ők úgy látták hogy ott van velük, mindenkivel külön-külön.
Az egész persze totál szimbolikus, ilyeneket jelképez, hogy az emberi lélek csak bolyong, csak csövezik fel s alá az anyagi teremtésben, aztán előbb.utóbb (főleg utóbb) visszatér végre az eredeti helyére, Istenhez. Hívhatjuk mennyországnak, de arrafelé ezt inkább lelki világnak nevezik, bár gondolom a kettő ugyanaz, csak mifelénk az előbbinek jobb a marketingje. Van ez a Biblia című kézikönyv, ez főleg így emlegeti, igaz hogy az abban szereplő Isten inkább teremt, meg özönvizel, de nemigen csajozik. Mondjuk az Ószövetség szigorú, afféle mindenki csendőrtiszt nagyapjaként működő Urának ez nem is állna jól, nem passzolna a magának írt szolgálati szabályzat szelleméhez.
De Krisna egy játékos isten, afféle örök tinédzser, nem is bünteti az esendő embereket, azt rábízza a karma nevű menedzserasszisztensére, bár háborúba vonulás nincs feltétlenül ellenére. Szigorúan karmikusan persze.
Úgyhogy meglehetősen népszerű, már nem csak Indiában, de hát ki ne szeretne ilyen csajozógép lenni, olyan kinézettel mintha most jött volna az Avatar castingjáról. Ha már amúgy is Visnu egyik (hetedik) avatárja...
Dzsjadéva is pont ezt az oldalát énekelte meg a Gita Govindában (ami csak annyit jelent, hogy Pásztorének), valamikor a 12. században. Sokféleképp értelmezik, az enyém nem épp ortodox, de hát miért ne dekonstruálhatnék egy ilyen régi szöveget. Krisnás ismerőseim persze ezt sima sértésnek tekintenék, pedig szerintem Isten ne legyen sértődékeny, azt nyugodtan meghagyhatja a halandóknak. Akik - vagyis mi magunk - persze nem halandók, legfeljebb a testük, de néhány millió élet után majd ez is kiderül midenki számára, mikor befut a vonatunk a lelki világba.
Addig is boldog járványt mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése