Európa szégyenpadján

Svédországnak nem akar összejönni ez a NATO-tagság, mert rajtunk meg a törökökön kívül mindenki támogatja, de a felcsúti döbrögi már Erdogan seggéből sem bír kimászni, és bár mindig elmondják, hogy ők aztán nem egyeztetnek a török kormánnyal, pedig  tények szerint de. Azt eddig is pontosan tudtuk, hogy a törökök zsarolásra használják az egészet, a magyar pártvezér és kancellár meg ennek farvizén (már megint egy far) az Európai Uniót szuttyongatná, sőt meg is teszi, csak értelmetlen und sikertelen módon.

Mert az EU egy nagy, lomha szervezet, de mára eldöntötték a vezetői, hogy nem hagyják zsarolni magukat. Így mi szívunk, de csak mint nép, az úgynevezett elit jól él most is, Pénztáros Lőrinc cégei például milliárdos profitokat termelnek, nyilván nem csak neki.

Meg amúgy is, a Hatalmi Arrogancia Rendszere (mer' ugye nemzeti együttműködés, az picit sincs benne) mindig élvezettel szívatja az ellenzéket. Most például nem mentek el arra a rendkívüli parlamenti ülésre, ahol részünkről megszavazhattuk volna a svéd tagságot, amit már kábé egy éve szabotálunk (illetve a felcsútista szekta hűbéresei szabotálnak, avagy not in my name). A Kövér, bajszos parlamenti házmester például focizott, elvégre a sport mindig elsődleges a holmi háborúkkal szemben, morálisan biztos, a bajszos persze ettől még egy cinikus szociopata.

Döbbentes, hogy milyen szar országot építenek ezek az alakok maguknak, ami nekik persze pont megfelel, csak rohadtul érthetetlen, hogy mindezt miért próbálják konzervativizmusnak eladni? Meg kereszténynek... Mint ahogy az előző posztban írtam a fóliázandó könyvek kapcsán is. Mert a király meztelen, baromi régen már, minimum húsz éve.

ujnepszabadsag.com

Fóliázott fóliánsok

Megy a habverés a mindenféle szekszualitást ábrázoló, bemutató és főleg kívánatossá tevő könyvek lefóliázásáról, meg korhatár-karikásról.

Hogy mit jelent a homoszexualitás népszerűsítése, azt például tudja fene, szerintem irodalmi élményektől vagy pláne tudományos ismeretterjesztő művektől még senki nem buzult meg. Vagy be.

Az meg hogy mi az öncélú szexualitás az elég érthető: amit nem azért követnek el, hogy gyerek legyen belőle. Hanem a puszta élvezetért. Vagyis az emberi nemiség nagy része igen is öncélú, tehát lehet kezdeni a fóliázást, mondjuk Rómeó és Júlia esetében, pláne mert az sem tisztázott, pontosan mi lenne maga a szex. Hogy a petting számít-e, vagy csak a behatolás,  mennyire kell belemenni, hogy ne egyszerű intimitásnak számítson. Ami persze szintén öncélú.

Szerintem egyébként magukat a könyvesboltokat kellene lefóliázni, elvégre a könyv eleve elavult ma már bár meglepően sok fogy belőlük, viszont egyre nagyobb részt online, az internetet meg legelvakultabb felcsútista sem tudná fóliázni. Pedig ott aztán van öncélú szex bőven. Úgy hívják, hogy pornó, és tessék mondani, azzal nincs baja a magát kereszténynek és konzervatívnak tituláló "oldalnak"? (Mondjuk ne legyen...)

Barbibassz, a Meg

Indulatból írok, mint gyakran. Nos, nekem már előre hányingerem volt a galaktikus promócióval előrágott Barbie-filmtől. Részben a Barbie-jelenség miatt, aminél nagyobb hányadékot a nyugati populáris kultúra nemigen tudott kitermelni, részben a millió dollárokból gerjesztett hype miatt, ahol egy film elkészítése nem egy alkotás folyamata, hanem elsősorban egy üzleti modell. És hát sokat elárul a jelen társadalmainak kulturális/mentális állapotáról, hogy egy rózsaszín cukormáz-folyam hozza a rekordbevételeket, a  trendi, fenszi és kúl dolgokra fogékony "kritikusok" meg elalélnak, hogy hú bazmeg, ez aztán a korszakosan zseniális remekmű. Szarjanak sünt, hülye agyhalottak.

Ugyanis - mivel kissé fogékony vagyok trash-élményekre is, bár főleg nem azokra - belenéztem a vonatkozó műegészbe. Nem mondanám hogy megnéztem, azért mindent én sem viselek el, de pont eleget láttam belőle letöltés által, hogy határozott véleményem legyen róla.

Mert hiába vártam, hogy az egész valami jó kis fricska lesz, elvégre Greta Gerwing nem rossz színésznő, és kifejezetten bírtam a rendezőként elkövetett Lady Bird című filmjét, de az még egy rendes, függetlenfilmes hangulatú kamaradarab volt, jó színészekkel és erős történettel. Ez a barbis izé viszont minősíthetetlen, olyan mint egy különösen szirupos japán anime, amiért sikoltozó iskoláslányok őrülnek meg. (És jellemző, hogy mikor a guglin rákerestem Gerwingre, rózsaszín csillagocskák robbantak a monitoron, és az amúgy kékkel jelölt linkek is rózsaszínek voltak. Itt kezdtem azt érezni, hogy ha ez a valóság, nekem valami keménydrogra lenne szükségem, ami minimum kilő a Holdig.)

A Barbie-univerzum eleve egy bődületesen nagy konzumhazugság, ez a film meg nem hogy nem hogy nem teszi idézőjelbe, de tökéletesíti, és akkor hiába van benne pár jó poén, a nettó hányinger elmulasztásához ez kevés. E tekintetben pontosan illik a szuperhősős ócskaságok dömpingje,  a Lego Star Wars meg a hasonló szemetek közé. 

Egyes kritikusok próbálnak belelátni valami kapitalizmus-kritikát és feminizmust (amennyiben a babából valódi ember lesz, és már van nemi szerve is), esetleg feminizmus-kritikát, de jelentem, ebben ilyen nincs. 

Soha senki ne nézze meg, már a milliókon kívül, aki de.

p.s. Erről még képet sem szúrok be, bántja a szememet a komplett látványvilága. (Az megvan, hogy egy bizonyos típusú csillámos-rózsaszín festékből világszinten hiánycikk lett, annyit toltak a díszletekbe? Broááff...)

Rebrex It!

A nagybritánok, és a velük királyságban egyesült észak-írek nagyobb része ma már visszalépne az EU-ba. Eddig is azok voltak többségben akik utólag már rossz ötletnek tartják a Brexitet (UnKixitet?), de most valami közvélemény-kutató cég 51%-ra mérte azok arányát, akik vissza is lépnének. Hát igen, ez még nem az az elsöprő többség, de jól jelzi mennyire jól jártak a britek a kilépéssel. Semennyire.

Ezzel együtt nem valószínű az újracsatlakozásuk. Igazából akkor se, ha a következő választásokon, azaz jövőre a Munkáspárt leváltaná a konzervatívokat, legfeljebb ők szorosabb fűznék a kapcsolataikat az EU-val. Mert köll a munkaerő, az importáru, meg az egyszerűbben bonyolítható mallorcai nyaralás. És az se mellékes még mindig vannak nagybritán és északír fiatalok, akik szívesen tanulnának mondjuk a Sorbonne-on vagy Heidelbergben a mostaninál kevesebb macera und költség árán.

Mert hát az unió nem egy tökéletesre csiszolt szervezet, de a kilépéshez képest a vidám barakk, több előnnyel mint baszogatással. Kivéve persze ha valahol a felcsúti mentalitás az uralkodó nézet, a mi pártvezér és kancellárunk - a lengyel kollégával együtt - például folyton harcban áll az EU-val, mintha nem lennénk mi is az EU. A britek például már nem azok, érzik is magukon, és eszükbe sincs harcolni, inkább a kölcsönös előnyök mentén tárgyalnának. (Mert a visszalépés azért tényleg nem opció, nem fognak rebrexelni.) De hát az angol gyep is attól olyan amilyen, mert négyszáz éve nyírják és öntözik, ahogy a brit demokráciát is lassan annyi ideje.

Törésteszt

Megnéztem a mai Magyar Nagydíjat a formátlan egyben (pontosabban a tévében), és most véletlenül nem volt agyrohasztóan unalmas, csak a végeredménye. Az unszimpatikus holland csóka nyert már megint Hamilton lemarad a dobogóról is, a magyar királyi tévé buzgómócsingjai meg úgy működtek, mintha nem egy autóversenyt közvetítenének, hanem minimum a Holdra szállást, vagy egy Mars-expedíciót. Mondhatni néha már világtörténelmi kontextusba helyezték a flaszteren körözést (amiből csak idén huszonkettő van (egy elmaradt), olyan szintre emelve az egészet, ahol az engem már nem nagyon érdekel.

Viszont a végén legalább volt egy mókás jelenet, mert a díjátadón a második Norris (nyilván nem szándékosan), de összetörte Verstappen herendi porcelán izéjét, trófeáját, ami egy fedele váza, de legalább giccses. Merthogy ő a földhöz csapva szokja kinyitni a győzelmi (na jó, második helyezetti) pezsgőjét, és ez esetben túl boldog volt, viszont nem elég fáradt, úgyhogy a vázaköcsög leesett tőle a dobogóról, és megtörten eltört.

Állítólag tizenöt millát ér, és teljesen egyedi darab, pontosabban már az se. (Tizenöt milláért én azért tudnék értelmesebbet is venni, meg főleg szebbet.) De legalább történt valami, úgyis rohadt unalmas már, hogy mindig ez Verstappen nyer, legalább egyszer ne legyen már olyan jó neki. Elvégre legszebb öröm a kár. (Amúgy mikor mindig Hamilton nyert, az nem zavart, de neki drukkoltam, többek között mert brit, meg egy szimpatikus fazonnak tűnik a médián át.)

hvg.hu

Kihalást okozó hülyeség

Tényleg olyanok vagyunk, hogy mindig várjuk a világvégét, mondhatni reménykedünk benne, hisz ha nekünk szar, másoknak se legyen jó. Márpedig a többség szerint neki szar, hisz mindig lát valakiket akik szebbek, gazdagabbak, sikeresebbek nála, és lehet hogy ezek az alakok nem is igazán boldogok, de ő viszont kifejezetten boldogtalan. (A közismert bon mot szerint a pénz nem boldogít, de a hiánya határozottan boldogtalanná tesz.)

Szóval jöjjön a világvége, az armageddon, szakszerűen szólva a tömeges kihalást okozó esemény. Úgyhogy közepesen ismeretlen intézetek közepesnél ismeretlenebb kutató rendszeresen azon töprengenek, hogy mikor halunk ki, és miért.

Az Indexen most közzétettek egy különösen hülye cikket a témában, a tudományos rovatban, nyilván a legendás "brit tudósok" szellemében. Ami szerint 2100-ra kihalhat az emberiség. Ami elég nagy marhaságnak hangzik, én például sokkal előbb ki fogok halni, de nem a mesterséges intelligencia miatt, amit a legvalószínűbb veszélynek tartanak, ez még csak a jó öreg biológia lesz. Persze lehet klímaváltozás vagy atomháború is, sőt ezek kombinációja, miszerint a mesterséges intelligenciák nem bírják nézni, ahogy szétcsesszük az ökoszisztémát, ezért kiirtanak minket, mondhatni megterminátoroznak, csak itt sikerül majd időben kinyírni Sarah Connort a múltban.

És akkor kijön belőlem az utóbbi években felfejlesztett mizantróp: kár hogy már nem fogom látni.

A fallokrácia kisebb dicsőségére

Az amerikai elnök (az észak-amerikai Egybesült államoké, nem valami déli drogos diktátor) egy nőt készül kinevezni a haditengerészet parancsnokának. Azt mondta, hogy Lisa Franchetti tengernagynak 38 év katonai tapasztalata van, és már most is a tengerészet egyik parancsnokhelyettese, szóval csak egyet lépne előre a ranglétrán.

De eddig ilyen nem volt, miközben épp lehetett volna egy mai hadihajón nem kell a kapitánynak vagy a kormányosnak árbócra mászni a viharban, a parancsnoki hídon nyomkodnak gombokat monitorok előtt. Ez meg miért ne menne egy nőnek? De a Mandiner kommentelőit nem lehet ilyen libsi érveléssel átverni, ahogy egyikük írja: (A négy sorban a négy helyesírási hibát már javítottam...)

„Korunk politikájának végzetes baklövése a nők döntési pozícióba juttatása! Ez azt jelzi, hogy nem ők döntenek, hanem a valahonnan kapott utasításokat közlik, mintha a saját döntéseik lenének! Ez a gyakorlat óriási veszélyekkel jár, mivel a hajmeresztő ötletek kiagyalói mindig megússzák a kudarcot, a végrehajtók és az áldozatok viszik el a balhét!“

Szóval egy nőnek ab ovo nem lehetnek saját döntései, csak másokét hajtják végre. Ja, hogy ez a kommentelő mekkora egy fasz, mondjuk akad belőlük szép számmal, hogy a nő helye a konyhában gyereket szülni, esetleg stoppolhat zoknit. De hogy haditengerész legyen, na az hülyeség. Pedig az illető volt már egy repülőgép-hordozó (nem anyahajó, az nem az) kapitánya, meg a 6. flotta parancsnoka, pedig kertészkedhetett volna többet, a pitesütésről nem is szólva.

És nem ez a mélypont, mert egy másik egyujjas agyú már a bayerzsolti mélységekbe ereszkedik (pedig rémisztő mélyégek azok, bayer felebarátunk ugyanis egészen barátságtalan), amikor kibukik belőle, hogy de ez biztos nem is nő, ez egy transznemű leszbi, és a haja is már milyen:

„Ez nem nő bazdmeg, ez transz buzi gender lmbtq valami kreált fehérje. Kurva anyjukba má, hogy nem tudnak eltirholni a közéletből ezek a szarházi köcsögök!“

Engem ebben a hozzászólásban az érdekel a legjobban, hogy a "tirholni" infinitívusz mégis mi a frászt jelent? Az "el" igekötőt még érteni vélem. Az utána jövő ige meg biztos azt, hogy elhúzni a vérbe, bár ezeknél sosem lehet tudni.

444.hu

Robotszex

Ez egy ide, középszar amerikai film, nagyjából ismeretlen színészekkel, de a témafelvetése érdekes.. Adva van egy faszi, ami amúgy egy szemét szociopata, de a papa révén kurva gazdag, és van neki egy robot hasonmása. Aki néha bejár dolgozni is helyette, ámde használja csajozásra is. Mert mikor le akar fektetni valakit, az első randikra, vacsorázni meg jópofizni a robot küldi, és mikor jön a vízszintes tangó, már ő veszi át a helyet.

Találkozik egy nap egy csajjal, akivel ugyanez lenne a terv, csakhogy a nőnek is van hasonmása, aki jobbára otthon takarít (mint a pasié is) de ha kell ő szakít a gazdag férfiakról, akikről komoly nyilvántartást vezetnek, mert a nő lényegében ebből él. Aranyásó, a szó konkrét értelmében is, mert ékszereket, drága órákat kap a gyanútlan fasziktól, amit aztán dollárra vált át. Sok dollárra.

Azonban a kettős robotolás miatt kissé összekeverednek a dolgok, és a két robot egymással kezd szexelni. Elvére tökéletesen emberiek, minden szempontból, leszámítva talán a szabad akaratot. Viszont pont ennek az ízére éreznek rá, mint rendes, tanulni és fejlődni képes mesterséges intelligenciák. Úgyhogy együtt lépnek le, de lőtte még lebuktatják "gazdáikat" egymás előtt, hogy ugye a faszinak csak szexre kellett a csaj, annak meg csak a másik pénze.

Úgyhogy bár eleve utálják egymást, kénytelenek együttműködni, hogy megtalálják a szökevény robotokat, aztán van ember- (illetve robotrablás), kalandok Mexikóban, és felületes problémázás azon, hogy lehet embernek lenni az androidok létének fényben. Illetve hogy ők mik, ők-e egyáltalán, vagy azok, de mondom, mindezt elég felületesen kapirgálja csak film. De hát nem egy remekmű, egy olcsóbb, alsópolcos darab csupán, de annak kis híján nézhető. Úgy a közepéig, onnan már unalomba fullad az egész.

Nagyjából annyi van, hogy a csajnak van még egy másolta, amit az érte rajongó robotos srác magának épített személyes használatra. És akkor vele teszik féltékennyé a pasi robotot, miután a nő első másolatát elrabolják, csak hogy a végén valami bugyuta happy endbe torkolljon az egész. Az viszont vicces, hogy a mexikói robotok mennyire nem tűnnek valóságos embernek, nekik biztos nem telik rá. Így inkább ijesztőek a műmosolyukkal.

Ócska szómágia, szigorúan tartalommentesen

Aszonta a felcsúti döbrögi Posványoson, hogy hedonista pogányok lettünk, és elutasítottuk a kereszténységet. A párvezér és kancellárra ez biztos igaz is, már a testalkata is a hedonizmusról árulkodik (miszerint zabál, mintha nem hallott volna még a koleszterinről - és nem, ez még nem a body shaming, simán csak egészségügyi kérdés), kereszténynek meg annyira keresztény, mint egy csecsen hadúr és Kádár János metszete.

A kereszténység nekik politikai termék és egyben marketingeszköz, mint a kilencvenes évek végén a polgári társadalom volt, plusz a magyar társadalomban van egy szavazóként hasznosítható, ostoba, horogkeresztény réteg, és nekik is udvarolni kell, ha nem is olyan nyíltan, mint a sámános-turulos szubkultúrának. De például a kereszténységet én sosem utasítottam el, mondjuk nem is vagyok keresztény , de nincs azzal bajom, csak hat hatalmi érdekek mozgatják. És hát de.

Amúgy a gazdaságról megint zavaros marhaságokat bírt mondani, románozott kissé, szóval csak a szokás főnöki eligazítást performálta a nyájnak (itt vallási szekta értelmében használom a szót) hogy innentől ne csak azt tudják a hűbéresei, mit kell gondolniuk és mondaniuk egy darabig, de azt is, pont milyen szavakkal. 

Emlékszik még valaki a teljesen értelmetlen libernyákozására? Akko például az összes törekvő fidesz-szolga ezt a kifejezést tolta, ha kellett, ha nem. Hát ja, aki enyi önálló gondolta van, az annyit ér, csak hogy kis híján klasszikust fogalmazzak át.

Égéstér

„Putyin: Az ukránok félnek beszállni a nyugati tankokba, mert azok jobban égnek, mint az orosz tankok“ -ez a cím az indexen jelent meg, és kurva vicces, legalább is röhögtem volna egy jót, ha az menne még nekem VV Diktátorov meg az ő fasiszta rezsimje és népirtásos háborúja kapcsán.

Azért eszembe jutnak viccek, meg pár bon mot az egykori Szovjetunióról, ha már a mostani Neoszovjet Unió épp csatába ereszkedik, meg az aktuális cárfőtitkár hruscsovi mélységekbe emeli a hangemberkedést. Hogy például milyen a szovjet törpe? Óriási! Meg hogy valami futóversenyen két fazon indul, egy szovjet meg egy amerikai, és a jenki nyer. Mire a TASZ lehozza a hírt, hogy az amerikai futó szégyenszemre utolsó előtti lett, míg a szovjet az előkelő második helyet szerezte meg.

Ehhez képest érdekes, hogy a neoszovjet diktátor szerint a nyugati tankok jobban égnek, mint az oroszok. Jobban? Az már hogy lehet? Szerintem egy orosz tanknál semmi nem éghet jobban, és amennyi tényelenőrizhető hírt egyáltalán kapunk a háborúról, tényleg égnek is rendesen, valamint nagy mennyiségben. Az ukrán katonák meg félnek a nyugati haditechnikától, biztos ezért kér az elnökük mindig újabb és újabb harceszközöket nyugatról. Gondolom az a kattanása, hogy szereti ha félnek a katonák, mert a félős katonák közismerten jobban harcolnak, beszari alakokkal lehet győzelemre vinni egy bármilyen ellentámadást. Ilyen ravasz ez Volodimir, aki persze eredetileg szintén Vlagyimir volt, csak Európának ebben a végében a nemzeti identitás (a kulturális meg a politikai is) úgy kezdődik, hogy hívjunk mindent másként, mert aki uralja a nyelvet, az uralja a valóságot. (Harkovból Harkiv lett, pont mint Indiában Bombay-ből Mumbai, ha jobban belegondolok, mindkét helyen egyfajta gyarmati múlttól próbálnak szabadulni, részben ezzel a szómágiával.)

Amúgy Putyin is így működik, meg a felcsúti döbrögi, Erdogan és jóformán bárki aki a politikából él, így az orosz főfasz tankéghetőségi megjegyzése logikus és racionális kommunikáció, legalább is a maga kitekert világában.

Ő vajon jobban ég-e? Le-e? (politico.eu)

Csütörtökmondás

Ma van csütörtök tizenharmadika, ami annyival rosszabb péntek tizenharmadikánál, hogy csütörtököt mondunk. De legalább nem mészárolj le az embert holmi horrorfilm-szereplő, aki persze eleve nem mészárol. Mert a mészáros és hentes is, vagyis nem csak gyilkol, de fel is dolgoz későbbi fogyasztás végett, ami a horroros sorozatgyilkos elkövetési módszerére nm jellemző, ő előre megfontolt szándékkal elás, vagy különös kegyetlenséggel otthagyja maradványaid a francba.

De mondom, mindez nem aktuális, hisz csütörtök, péntek tizenhárom legközelebb októberben lesz, szóval akkor kell majd aggódni (az amúgy régebbi gengszterrep klipekben kötelező elemként megjelenő) testelásás miatt.

Ma viszont csak olyan dolgok történtek hetvenpár-nyolcvannnemsok éve, hogy születtek híres űrkapitányok moziban látható űrös dokumentumfilmekből, mint Patrick Stewart meg Harrison Ford ( Millenium Enteprise meg a Starwars Falcon főpilótái, vagy mik), plusz a bűvös kockáról elnevezett Rubik Ernő, aki egyszer rég még popsláger is volt, csak minek. Mondjuk egyik sem kifejezetten peches alak, pedig volt átlag nyolc évtizedük elszúrni az életük, azt' mégse, hiába na, ennyit ér, ha az embernek péntek helyett csütörtök tizenharmadikán van a születésnapja.

Már csak arra kellene rájönni, hogy ellenben a péntek tizennegyedikének van-e valami specialitása, már azon kívül, hogy az egy nap csúszás miatt épp megússzuk a mészárlást. Nos, a wikipédia szerint holnap született nyolcvannégy éve Karel Gott, a csehszlovák táncdalfesztivál, akinek arrafelé biztos több dala is ismert, a világ elenyésző összes többi országában viszont csak egy, amit nyilván mindenki un már, aki elmúlt tizenegy éves. Bár a mostani kiskamaszoknak szerintem van akkora szerencséjük, hogy nekik már nem jön szembe.

Basszus, ez így is nagyon gagyi, bár nem hallgathatatlan.

Élősegélyvonal

Holnap lesz a 38. évfordulója a Live Aid koncerteknek, amiket tényleg többes számba kell emlegetni, mert kettő volt belőlük, az Atlanti-óceán két felén. Az egyik ugye Londonban, még a régi Wembley stadionban, a másik meg Philadelphiában a JFK stadionban, és ez afféle segélykoncert volt az afrikai éhezőkért. Állítólag nagyjából másfél milliárd ember nézte az élő közvetítést, köztük a 11 éves önmagam is, sőt én fel is vettem.

Videónk az még nem volt, de a kazettás magnómat rádugtam a Videoton tévére és a hangot azért rögzítettem, több kazettára. Ennek következtében egy jó darabig úgy hallgattam (szigorúan monóban) Queent,  Dire Straits-et, Phil Collinst, Stinget meg Mick Jagger és David Bowie duettjét, hogy azt előtte Baló György konferálta fel, de szerencsére a számokba csak ritkán dumált bele.

Akkoriban kis híján még Elton John is tetszett, pedig amúgy évtizedek óta ki nem állhatom, de 11 évesen az ember még tényleg gyerek, és a Dolly Roll a kedvenc zenekara. Persze akkor még nem sejtettem, hogy már  nem sokáig, tizenkét évesen már a Queen volt az első, tizenhárom évesen meg beütött a metál, főleg az Iron Maiden meg a korai Metallica.

De a Live Aid a nyolcvanas évek közepén tényleg egy világra tárt ablak volt, hogy a szar hazai táncdalfesztiválokon kívül milyen remek zenék és elődók vannak nyugaton, akikről én akkor még alig. Hallottam, tudtam, tapasztalta bármit, de onnantól bezzeg. Egy darabig még mindig nem sokat, de az igény már feltámadt, és nem lehetett visszagyömöszölni a szellem palackjába.

Nehezen vonszolja magát a sáska

Komolyan nem értem magam, miért olvasok már kora reggel kormányhitű sajtót, mikor tegnap épp vettem kávét, reggelre főztem is, szóval a vérnyomásom eleve nem lehet alacsony, nem kell nekem a kétbites propaganda. Ugyanakkor persze még mindig szórakoztató, ahogy például az origó (mikor nevezik már át marginálra?) címlapján lassan másfél éve mindjárt összeomlanak az ukránok. Igazából csak azért megyek oda, hogy megnézzem, össze vannak-e már? Omolva. Meg hogy ki van-e már törve a világháború?

Persze ha alternatív valóságra vágyom, mégis inkább sci-fit olvasok, mondjuk Philip K. Dicket, ő követte el anno, a ma már klasszikus regényt, miszerint Az ember a fellegvárban (The Man in the High Castle). Ami ige régen jelent meg, pontosabban 61 évvel ezelőtt, amikor még én sem éltem, sőt még anyám is igencsak gyerek volt, de már elég távolságra volt a világ a második világháborútól (a harmadiktól a hatodikig az már nekünk jutott, ha hiszünk a felcsútista szekta anonim betűipari betanított munkásainak) ahhoz, hogy el lehessen gondolkodni, mi lett volna, ha?

Például ha a németek meg a japánok nyernek, az Egybesült Állatokat (régebben: JúEszÉj) meg szépen felosztják egymás között, így annak egyik felében, konkrétan a nyugati parton a szamuráj (időnként jakuza) mentalitás, a másikban, a keleti oldalon meg a németesen precíz nácizmus a menő. És a kettő között van valami kvázi-független USA-maradék, kábé mint nálunk a török hódoltság idején a Magyar Királyság.

De ebben a fura világban létezik egy könyv,  a jelen poszttal azonos című, amiben viszont minden másképp történt, azaz a szövetségesek nyertek '45-ben. Ennek megfelelően be is van tiltva jól, a szerző meg abban bizonyos fellegvárban bujkál, nagyon vidéken.

Itt szerencsére még nem tartunk, mert bár a magyar média is erős a jelenkori történelem (igen, ilyen is van) relativizálásában, meg az alternatív univerzumok generálásában, de betiltani már nem igazán lehet semmit. Dick annak idején még nem láthatta előre az internetet, mi viszont már tapasztaljuk, hogy ott mindig elfér a valósággyártással szembemenő tényszerűség is. Nem csoda, hogy egy rendes, törekvő és szorgalmas diktatúra rendszerint be is tiltaná a netet, úgy en bloc, na nem mintha erre sok esély lenne, mondjuk Észak-Koreán kívül. Vlagyimir Vlagyimirovics is valami ilyesmit szeretne (hogy csak a sok kis ottani zorigó nyomhassa a Kreml agymenéseit), de neki már nem megy, legfeljebb korlátozni tud ezt-azt, meg alternatív felületeket létrehozni, lásd a VKontakt című orosz fészbukot. De az ember a fellegvárban ma már inkább egy blogger egy külföldi szerveren.

Ezzel a borítóval nálunk már fóliáznák a könyvesboltokban. Fekete fóliával.

(hu.wikipedia.org)

p.s. Ja, a fellegvárasból készült egy sorozat is, de senki ne nézze meg, ha eddig nem tette, kiemelkedően pocsék egy semmiség, egyszerűen neméri meg a ráfordított időt én is feladtam két epizód után.

Nyaralás vs. utazás

Nyaralás helyett idén is útikönyveket olvasnék ha lennének olyanjaim. de nincsenek. A nagy patagóniai expressz, vagy valami hasonló címűt már olvastam, más meg nem nagyon van. Pontosabban van egy hetvenes-nyolcvanas évekből származó Nagy-Britannia útikönyv, ami már nem igazán aktuális, nosztalgikus meg nem bírok lenni vele kapcsolatban, akkoriban nem jártam még arra. Van egy Ausztria is, de párszor voltam Bécsben, egyszer Grazban, azt' annyi, nekem aztán írhatnak Salzburgról meg az alpesi sízésről, annyi közöm van hozzájuk, mint Makó Jeruzsálemtől, és kétszer kalandoztam Burgerlandben de nem ettem burgert, bár a sör jobb volt  a határ túloldalán lévőnél.

Viszont életemben már kétszer is vettem útikönyvet. Egy National Geographic-féle londonit (azt tök véletlenül használtuk is Petrával, jó párszor), meg egy barcelonait, fura mód pont pár nappal az előtt, hogy Barcelonába repültem, just for fun, főleg. Az viszont nincs már meg, mert elhagytam Barcelonában, rögtön a második nap délelőttjén egy kávézóban. Később a Sagrada Familia-ban vettem egy Sagrada Familiás, angol nyelvű kötetet, de az nem volt ugyanazt, például a Sagrada Familián  kívül egyetlen másik templom sem volt benne, a jó éttermekről már nem is szólva.

Úgyhogy maradnak az útifilmek, de azok meg nincsenek a tévében, az állítólag ismeretterjesztő csatornákon is vagy ufók vannak, vagy állatorvosok, esetleg szőrös-büdös pasik viharos tengeren tonhalat halásznának, csak helyette a kamerába káromkodnak inkább. A jutyúbon meg lusta vagyok keresni, plusz a hülye algoritmus mindig elém dob valami érdekesebbet, úgyhogy videón sem virtuálutazom.

Ami lehet, hogy nem is baj, elvégre a nyaralás lényege széles néptömegek számára nem az, hogy utazzanak, hanem hogy az utazás által ott lehessenek egy-két hétig valahol, ahonnan nem kell kimozdulniuk. Az utazás ebben az összefüggésben csak szükséges kellemetlenség, kicsit ki kell bírni, hogy aztán lehessen dögleni naphosszat a strandon, sörözőben, hotelben, hüttében, sürgősségin. Így hát az utazás már rövidebb középtávon is nemutazáshoz vezet, de akkor meg mire föl? Nem lenne egyszerűbb itthon maradni, mint például én, aki minimum tizenöt éve nem nyaralt? 

Oké, őszöltem és tavaszoltam eleget, városnézős anglománia által, meg a fapados légitársaságok akciós kegyelméből, csak ott mindig pont a menés volt a lényeg. A meg nem állás morális esztétikája, az élményracionális számítás, meg a rohamturizmus szenvedélye. Szóval ezek az utazások nem csak azért nem voltak nyaralások, mert nem nyáron történtek (igazából még arra is volt egy-két példa), hanem mert nem volt bennük döglés, csak a népies szólás, hogy majd pihenünk a sírban, ha hazaértünk, esetleg a repülőn, de odáig tolni kell a programot.

És még élveztem is, sőt talán ma is élvezném, de abba ma már beleőrülnék, hogy két hétig napi szinten heverni valami vízparton. Mondjuk ez a veszély pont nem is fenyeget, jó ideje már.

És akkor a világ egyik legindokoltabban alulértékelt punkzenekara, csak mert ők a punk turisták, mind a 17(!) jutyúbos feliratkozójukkal.

Bokavillantás

Aztat dobja elém a Májkroszoft böngészője, ami egyúttal valami önkéntes hírgyűjtőként is működik, szigorúan a bulvárszemét vonalán, hogy. "Marics Peti megmutatta törött bokáját". És szerintük ez egy hír! Nos, ha maradunk a definíciónál, a hír attól az ami, hogy van valami újdonságértéke, de az kell, hogy legyen valami közöm a témájához. Ha ugyanis, minden elem új számomra, akkor az nem hír, csak kommunikációs zaj, színtiszta redundancia, hisz ha nem tudom kiről szól a hír, és miért kellene, hogy ez engem érdekeljen, annak nyilván az az oka, hogy rohadtul nem érdekel.

Eleve nem tudom hogy ki a frász az Marics Peti, egyáltalán miért legyen nekem Peti, mikor Péterként sem tudok róla semmit,  nem is vagyok rá kíváncsi, úgyhogy nyilván nem fogom becézni. Amúgy meg senki törött bokája nem érdekel, legalább is nem annyira, hogy nézegessem. Egy ismerős esetén persze megkérdezem hogy viseli a dolgot, meg hogy gyógyul-e rendesen, de vadidegenek bokatöréséhez tényleg semmi közöm. Asszem elég sokan törik el valamilyüket naponta csak ebben a lángoktól ölelt geopolitikai realitásban (régebben: országban), csak ők nem valahányadvonalbeli celebszerűségek, így nem írja meg őket az internetes világháló trash-szekciója.

Sok-sok évvel ezelőtt nagyot ment valami nyomtatott bulvárlap egy "cikkének" címe, mely szerint "Pokrivtsák Mónika majdnem elejtette mobiltelefonját!" (Az illető csaj valami korai kertévés arc volt, talán az Ertéelen vezetett bugyuta betelefonálós vetélkedőket, aztán stewardess lett, vagy talán már előtte is az volt, most meg Floridában házas. Aminek persze az égvilágon semmi jelentősége, de ne hiába nézzem már meg miatta a wikipédiát!)

Törött bokákat viszont régen nem villantottak (igen, a viktoriánus Angliában a nők még ép bokákat se, nehogy feleslegesen felizguljanak tőle a kanos pasik), mostanában jött divatba, hogy bármiféle celebek szinte hencegnek háztartási és munkahelyi baleseteikkel. Képeket posztolnak, ahogy begipszelt bármivel fekszenek egy kórházi ágyon, és vigyorognak mint a vadalma, mintha legalább is lenne miért. (Oké, biztos van, például az úgynevezett "rajongók" rajongva aggódó kommentjeinek áradata.) A hülye fodbalista, aki a kezét töri el nagy gólörömében vagy az X-faktor születik poszt-táncdalfesztivál sokadik helyezettjének pasija, akinek szex közben elgörbül a pöcse, de aztán a sürgősségin megtudja, hogy nem tört el, mert nincs is benne csont.

Ennyi kulturális tartalom után nekem már csak valami indokolatlan (ska)punk hiányzik, pontosabban a celebbulvár hírek után nagyon is indokolt az ilyesmi fogyasztása, ha egyszer inni már nem iszom.

Elhatár, szakmai, agyarság

A Magyarságkutat (he-he) Intézet mostani vezetése megtagadta a 2020-as keltezésű rémesen ócska animációs filmecskét, amit a pozsonyi csatáról performáltak az alkotók. Mondván, hogy ezt a borzadályt még az előző vezetés rendelte meg, és nélkülözi szakmaiságot. (meg úgy néz ki mint egy húsz évvel ezelőtti videojáték, amit akciós cédén árulnak már a teszkóban.)

Nyilván mert a filmben egy kurva szó sem esett arról, hányszor is csavarodott  a magyarság DNS-e a Szíriusztól idáig, plusz bűnös hanyagsággal nem említették meg azt a súlyos történelmi tényt, hogy a pozsonyi csatát is a Soros-hálózat ellen vívták őseink.

A dologban az az igazán pikáns, hogy a mostani vezető Kásler tata, az elmúlt évtized egyik legbizarrabb kormánytagja, de az intézet előző vezetése idején ő volt a miniszter, aki alá az egész agyarságkutató cucc tartozott, szóval:

- Elhatárolódott saját magától, jobb esetben saját korábbi önmagától, hisz mikor bemutatták ezt a szánalmas darabot, gyorsan adott még ötven millát a készítőknek. Persze lehet. hogy Kásler bácsi skizofrén, és az épp a másik énje volt...

- És mindeközben az előző igazgatót (főigazgató? francot sem érdekli) meg a megélhetési sleppjét minősítették szakmaiatlannak. Miközben nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az előző vezetést a mostani vezetés nevezte ki, szóval míg próbálták másra kenni a szart, a saját fejükre is borítottak belőle, biztos csak hogy a hozzám hasonló potenciális hazaárulóknak is legen egy jó délutánjuk.

Mondjuk ez még kevs hozzá, kéne még a lottó főnyereménye is, hogy holnap  már ne kelljen lépcsőházat takarítanom, de ehhez meg lottózni kellene, amit viszont még sose tettem, abban sem vagyok biztos, hogy menne. Mármint technikailag, öt számot még csak kiizzadnék magamból, például megjátszanám a 108-at. Vagy mégsem?

Egy lassú és szomorú vígjáték

Ez lenne a Linoleum című tavalyi keltezésű opusz, ami mondjuk hogy dramedy enyhe sci-fi beütéssel és jelentős mennyiségű szürrealitással. Van benne egy kicsit béna, kicsit életidegen pasas (ahhoz képest egész normális családdal a háttérben, bár a felesége épp válni készül), aki egy alig nézett tudományos ismeretterjesztő tévéműsort vezet gyerekeknek. (Ami természetes módon alig nézett, mert éjfél körül adja a helyi tévé.)

 Cameron, a főhős igazából űrhajós akart lenni, de semmilyen szempontból nem volt alkalmas, plusz egy nagy tudósként számon tartott apa árnyékában nőtt föl, szóval az élete maga az egzisztenciális mellékvágány. Aztán egy nap leesik valami elcseszett rakétakísérlet maradéka a hátsó kertbe, ő meg úgy dönt, épít belőle magának egy űrhajót. Végül is vehetne egy Porschét vagy elmehetne hegyet mászni a Himalájába, ha már életközepi válsága van (bár már túlesett az élete közepén), de neki a gyerekkori kattanás akad be újra. Plusz amúgy is van neki valami későkőkori ócska szkafandere, meg véletlenül megmenti egy korábbi űrhajós életét, szóval minden jel az ég felé tereli, már tényleg csak egy kínai szerencsesütibe rejtett üzenet hiányzik a teljességhez.

ign.com

Pláne mert amúgy sincs jobb dolga, a műsorából kirúgják, és utóda (aki feltűnően az ő fiatalabb kiadása) egy öntelt seggfej, de a fia meg Cameronnal haverkodik, no meg a lehet hogy biszex lányával, és így folyik össze a szakmai összeomlás a magénéleti kavarással. Plusz a seggfej másik faszi veri  gyerekét, egy köntösös néni folyton Cameronék ház előtt nézelődik, a válni készülő feleség két állás közt vívódik, és mindez lassú, megaszomorú zenére, valami őszi kertvárosban. Persze Erin, a feleség szintén rákattan kissé a férje rakétamániájára, elvégre ő is mérnökféle, a helyi repülési és űrkutatási múzeum egyik irodájából.

De aztán jön a Halloween és aznap este minden összezavarodik, főleg a néző fejében. Hogy akkor most Cameron az igazából a saját apja, vagy az utált vetélytárs a halva született testvére, és az egész világ azért annyira valószerűtlen, mert hősünk mentálisan épp szétesik, és képzel maga köré egy alternatív univerzumot. Ahol nem nyolcvan lesz nemsoká, csak ötven, a titokzatos idős nő pedig mégsem az anyja, hanem a felesége egy másik idősíkban, a vetélytársa viszont az apja, a lánya pasija ő maga fiatal kiadásban, esetleg minden fordítva van, igazából tudja fene, a rendező-forgatókönyvíró Colin West nem teszi meg azt a szívességet, hogy egyértelmű megfejtéssel álljon elő. A filmje viszont nem elég jó ahhoz, hogy túl sokat agyaljak rajta, ahogy anno a Twin Peaks-et is elengedtem. A nyomasztó hangulat itt is kipipálva, azt' onnantól mindenki értse úgy, ahogy akarja.

Hát, jobban belegondolva ez nem is vígjáték, csak a szürreális elemek miatt próbálták annak eladni, ez amolyan gyomorba taposó szomorka. Nincs happy end, de komolyabb katarzis sem történik a gyanútlan befogadóval, akiben csak valami kényelmetlen érzés marad a végére, hogy de most komolyan, kellett ez nekem?

Ja, és megnéztem még az új, és remélhetőleg utolsó Indiana Jones-filmet is. Szar. Mondjuk nem váratlanul, már az előző is az volt.

Csatazaj a békéért

Valamelyik színtelen, szagtalan, jellemtelen államtitkár megemlékezett a pozsonyi csata kerek, 1116. évfordulójáról, láthatóan csak azért, hogy brüsszelezhessen egy egészségeset. Mert nyilván még nem volt meg a heti brüsszelezés-kvótája, plusz az ilyesmi olyan mint a fing, hogy jobb kint, mint bent, csak a környezet nem feltétlenül értékeli.

Az állam titkára olyat szólt a 444 szerint, hogy: „Most a tárgyalóasztal jelenti a csatateret, és ott kell kiállniuk értékeink és érdekeink mellett. Ahogy 907-ben, most is összefogásra és a határozott cselekvésre van szükség, hogy megvédjük a békét és a szuverenitást, hogy szabad nemzetként dönthessünk a jövünk felől.“

Szóval a képlet egyszerű, a minden körülmények között (ellenére) békepárti kormány már az uniós tárgyalásokat is háborúnak tekinti, és büszkén vallja, hogy a békét egy jó kis csatával, avagy tömeges öldökléssel lehet elérni, sőt megvédeni. Háború az nem lesz itt, de lesz olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad.

És már megint az 1984 orwelli világánál vagyunk, miszerint a háború béke! És a regényben ehhez azt is hozzáfűzik, hogy a szabadság szolgaság, a tudatlanság meg erő. Ártunk és Ormányunk ez utóbbiakat nem hangsúlyozza, legalább is a szavak szintjén, de ha a felcsúti döbrögire hallgatunk, nem arra figyelünk mit mond, hanem arra, mit csinál. Ami csinál az meg pont arról szól, hogy szolgaként igenis érezzük magunkat szabadnak (elvégre mint Lenin elvtárs, akár közénk is lövethetne), illetve hogy a tudatlanságunk tényleg erő. Nekik.

tisztaszo.hu

Kelenföldi konkvisztádorok

Volt némi botrány a MÁV háza vonata táján, mikor egy Ljubjanába tartó InterCicire felszabadult fene tudja mennyi, de túl sok spanyol fiatal. Nyilván ha túl sok spanyol középkorú akar váratlanul de ugyanazzal a vonattal Szolvéniába vonatozni, az is okoz némi fennakadást, és a fene tudja, melyik korcsoport hordában közlekedő kontingense lett volna részegebb.

Ezek a spanyolok ilyenek, hogy csak úgy idejönnnek, és elveszik a magyarok elől az ülőhelyet. A gond amúgy valami olyasmi volt, hogy az egész EU-ra érvényes "ingyenjeggyel" (a hvg.hu szerzőjének közlése szerint) utaztak, a nemzetközi IC-ken meg tipikusan nem kell helyjegy, így a fene sem tudta, hogy mondjuk 200 plusz utassal kellene számolni. (A jegyük az természetesen nem ingyenes lehetett, hanem valami Interrail, ami egy fix összegért egy hónapig érvényes szerte a kontinensen, és amiből bármennyit el lehet adni, csak azzal nem számolt senki, hogy mi van akkor, ha nem hárman-négyen utaznak együtt, hanem mondjuk százan. Csak mert haverok, vagy ugyanarra a fesztiválra tartanak, vagy véletlenül összefutottak a restiben.)

Szóval nem feltétlen a MÁV hibája, hogy nehezen tudtak mit kezdeni a helyzettel, állítólag szerte Európában voltak hasonló incidensek. Ami legalább is megnyugtató, mert a hazai államvasútnak (tényleg, ez mi a fenéért nem Nemzeti még?) eddig is volt több ellensége, úgy mint az évszakok, a vasutasok, a hazai utasok és a menetrend úgy általában, nem kell ide behozni még az átutazó migránsokat is.

Plusz nem kéne erőltetni ezt az IC-dolgot. Egyre több a schengeni-alapú nemzetközi, ahol Bázakerettyéig kell helyjegy, de ha Hamburgig megy az ember már nem, így mindenki anyázik, hogy valaki ül a helyén, ráadásul sokszor még rendes IC-kocsi sem jut egy-egy vonatra, így pótjegyért lehet műbőr üléseken fülkézni.

Nyilván megoldás lenne, ha az Interrail mellé is kellen valami online helyfoglalás/regisztráció az efféle vonatokra, mert így legalább látná a vasút, hogy mégis hány utassal számolhat. Amitől persze plusz kocsik ugyanúgy nem lennének, vagy csak többórás izzadva várakozás után, de legalább előre szoronghatnának az illetékesek, hogy mekkora szarban lesznek nemsoká, és nem csak akkor, mikor már nyakig ér az említett anyag. Ennyit szerintem minimum megérdemelnének, miniszterig felfelé, legalább.

A nálunk is adaptálható indiai stílus.

Világössze-háborúomlás

komolyan nem értem a kormányhitű úgynevezett sajtót, még szerencse hogy igazából nincs is mit érteni rajta. Nyomják az épp aznap (délután) esedékes állampárti propagandát, de az olyan dolgokat, mint a logika, a tényszerűség vagy az elemi etika már rég elengedték, egyszerűen nem dolguk nekik, hogy ilyen avíttas dolgokkal foglalkozzanak. Mikor itt van nekik az orwelli újbeszél meg duplagondol, avagy mi mindig is Eurázsiával álltunk háborúba, akkor is, ha tegnap még Keletázsiával. (Ha valaki olvasta az 1984-et, akkor ezt nem kell túlmagyarázni, ha meg nem, tegye meg minél előbb.)

Mostanában az van, hogy egyik nap percekre vagyunk a világháborútól, másnap meg összeomlik az ukrán hadsereg, hogy aztán harmadnapra újra majdnem kitörjön a ki tudja már hányadik világháború. (Szerintem már a propagandisták sem számolják.) Pedig most vagy az van, hogy összeomlanak az ukránok, és akkor nem hogy világháború nem lesz, de Ukrajna se nagyon, vagy nem omlanak össze, és akkor jöhet az Armageddon, ez esetben Bruce Willis nélkül, ő ma már nem vállal ilyesmiket. De a kettő együtt nem megy, akkor se, ha napról napra változik a világháború, pláne mert az egész rendkívüli hírekben való ordibálásnak kábé annyi köze van a világhoz, a valósághoz vagy a mátrixhoz, mint a húsvéti nyúlnak a pünkösdhöz.

Amúgy talán az összeomlás a jobb opció számunkra, hisz köztudott hogy hazai ellenzék belesodorná az országot a háborúba, még szerencse, hogy csak papíron léteznek, de olyan papíron, amin kurva nagy dollárjelek vannak, sokan. Mondhatni részükről az összeomlás már megvolt, Ártunk és Ormányunk pedig a helyén van,  béke pártján, valamint sérelmünkre. Ja, és Vlagyimir Vlagyimirovics ánuszának elérhető közelségében, csak hogy nekünk is szar legyen.

Vécélift

Az élet nagy rejtélyek sorozata. Is lehetne, de nem az, banális, monoton és lehangoló, és csak néha botlik az ember valami egyáltalán nem érdekes, de legalább szokatlan dologba. Én például tegnap a sajnálatosan aktuális munkahelyemet képező kórházban behaladtam egy vécébe (Északi tömb, 1. emelet, C lépcsőház, ha valakit érdekel), és ott volt egy lift. A vécé amúgy koedukált, néhány fülkéből áll, két lift között lehet bemenni, de hogy ott lesz egy harmadik, arra tényleg nem számít senki. Pláne mert rendszerint van fontosabb, de legalább is sürgősebb dolga annál, mint hogy efféléken akadjon fent.

Én mondjuk a múlt héten többek közt a lifteket takarítottam, és rémes mulasztásnak tűnik, hogy ez akkor fel sem tűnt.

Pedig fura, hogy a fülkékkel szemben, a mosdókagyló mellett tényleg egy liftajtó van, mellette meg a színes kijelző mutatja, épp hol jár a fantomlift az alagsor és a negyedik emelet között.. Hívni onnan nem lehet, de ha az ember egyszer bejut, biztos meg lehet állítani az elsőn, és kiszállva hülyén nézni Józsi nénire, amint épp a nadrágját gombolva oldalog ki az egyik fülkéből.

A kérdés csak az, bejutni hogyan lehet? Lehet-e egyáltalán, vagy oda születni kell? (Jelzem a szülészet-nőgyógyászat kombó egy teljesen másik épületben van, szóval utóbbi valószínűleg nehéz eset.) De a közelben van a pszichiátria, inkluzíve a a zárt osztály, szóval lehet hogy valami különbejáratú nekik, csak hogy a kezelteknek ne kelljen mindenféle random emberekkel együtt liftezniük.

Persze lehet hogy csak valami teherlift, és csak véletlenül építettek neki megállót a klotyóban, esetleg felkészültek arra a vészhelyzetre, mikor már szó szerint nyakig ér a szar (elvégre a hazai egészségügyről van szó), de az is lehet, hogy valaki a nem túl régen történt építkezés idején, egyszerűen csak félreértette a "mobilvécé" kifejezést.

Azért megnézném, van-e benne fajansz, csak a miheztartás végett.

rehabrenegade.com

Tálibnak lenni aljas és ostoba ügy

A tálibok, akik az afganisztáni rezsim már megint, már megint bezáratják az összes fodrászatot és kozmetikát. Mondjuk jogosan, arrafelé ha egy férfi jár mondjuk kozmetikushoz, nyolc napon túl sem gyógyuló késelést szenvedhet el, egy nőnek meg minek, neki csak a szeme látszhat ki a burka alól, az is csak azért, hogy ne menjen neki a falnak.

A bezárásról amúgy a Bujaság-és erkölcsügyi Minisztérium rendelte el, ami persze érthetetlen. egy bujáságügyi tárcának nem a bujaságot kellen propagálnia, terjesztenie, mondhatni társadalmasítania? Márpedig közismert, hogy a fodrászatok rendkívül buja helyek, a kozmetikák egyenesen a pornográfia templomai, magam nem is járok egyik helyre sem, nyilván csak ezért. Mert hogy Afganisztánban a nők nem mehetnek iskolába, edzőterembe vagy parkokba azt még értem, egy hurka alakú űrlénynek öltözött burkás nő biztos megvadítaná a parkokban vagy edzőtermekben békésen agresszív, egymást épp életveszélyesen fenyegető férfiakat, vagy legalább is megzavarná békés, életveszélyes fenyegetéseikben őket.

De mi a baj a fodrászatokkal? Talán hogy nem elég buják, a nőket ugyan időnként férfi fodrászok fodrászolják, de például tisztára felöltözve, és közben az időjárásról meg receptekről csevegnek, mondjuk  a hüvelyi orgazmussal kapcsolatos tapasztalataik helyett. Szóval nem elég buják, ami a hülye nevű minisztérium szerint meg nyilván erkölcstelen, elvégre a bujaságnak igenis megvan a morálisan helyeselhető, mi több, elvárható szintje, amit így nagyon nem hoznak.

Hiába, tálibnak lenni sem egy fáklyásmenet, kivéve ha pont eretnekeket égetni indulnak, mert akkor az (jobb esetben csak eretneknek minősített könyveket, bár tudjuk, hogy ahol könyveket, ott előbb-utóbb embereket is),de nem lehet mindennap autodafét rendezni, mert úgy hamar elfogynak a kuncsaftok, és  bár nem tudjuk, mi van akkor, ha egy csapat inkvizítor egymás közt marad (miután mindenki mást már kivégeztek), de ezt nem is szeretnék kivárni.

A fodrászok után pedig jöhetnek majd a műkörmösök (ha eddig egyáltalán voltak arra olyanok), a baptista fogorvosok és a fehérnemű-boltosok, de ha van érzékük a vallási diktatúrához, a fagyizókat nyilván rég betiltották, elvégre ott az embereknek látszik a nyelve. A nyílt utcán!

A Függőség Napja

Na most, ma van a Függetlenség Apja az Egybesült Államokban, amikor azt ünneplik, hogy Bill Pullman 1776-ban visszaverte az ufókat, később ennek alkalmából született Tom Cruise, legalább is a vonatkozó című dokumentumfilm tanúsága szerint. Esetleg tanulsága, ammennyiben van morális értelme július negyedikén születni a vietnámi háborúba, ahol meg nem is voltak ufók. Nem hogy inváziós jelleggel, de még turistaként sem, elvégre az ufók mindig Észak-Amerikában szállnak le hódítani, ritkábban Angliában, utóbbi esetben csak akkor, ha egy kék telefonfülkével közlekednek a téridőben benne.

Nálunk ez persze nem ünnep, teljesen jogosan, hisz a függetlenség felénk főleg azt jelenti, hogy magunk választhatunk magunknak diktátort, mikor is a választók egyharmadának szavazata kétharmados többséget ér, akkor is, ha nem júliusban hanem áprilisban van a választó szavazás, ráadásul harmadikán. Plusz errefelé a függőségeknek van hagyománya, a láncdohányos alkeszek országa vagyunk, a herbál földje, meg elég sokan szenvednek hatalomfüggőségben is. Na jó, nem olyan sokan, csak pont elegen ahhoz, hogy annak is szar legyen, aki amúgy csak a reggeli pálinkával harcol az aktuális neurózisa ellen.

Mondjuk épp ezért jöhetnének ide is az ufók, a megszállásokat történetileg amúgy is megszoktuk, sokkal vacakabb meg nem lehet, persze érdekes lenne, hogy mit szólna hozzá a NATO meg az EU, hisz a mi meg lennénk inváziózva, akkor per definitionem ők is. Merthogy ők mi (is) vagyunk, bár Ártunk és Ormányunk erről szeret nem beszélni, hogy hátha amiről nem beszélnek, az egyszer csak nem lesz.

De Amerikában ma ünnepnap van, jön Függetlenség Apó és hoz ajándékot, meg rendez felvonulásokat, hülye virágkarneválos fílinggel, tűzijátékkal, és a népek családilag hálát adnak a töltött pulykáért. Vagy az máskor van? (Asszem igen, ilyenkor csokit gyűjtenek a gyerekek, töklámpásokba, de nem 1776 óta, csak az elmúlt száz évben gyakran.) Mindegy, a lényeg hogy legyen sör, legyen zene meg legyen tánc. Függetlenül attól milyen nap van a nomen est omen jegyében.

lolalambchops.com

Státuszörvény

Az elég eufemisztikusan "státusztörvénynek" nevezett kormányzati kibaszás meglehetősen sok tanárt távolíthat el a pályáról ősztől, még szerencse hogy az oktatást egy nyugdíjas rendőrtábornok felügyeli, majd lesz sok szép átvezénylés meg állománytábla-módostás, vagy hogy is mondják ezt rendőrül. Meg annyian dolgoznak a közoktatásban, akik sose tartanak órákat, csak takarítanak, nyírják a füvet meg látványosan unatkoznak a portásfülkében, na ők például biztos értenek valamihez. Úgy értem, csak jók voltak valamiből iskolás korukban, mondjuk taníthatnának magatartást alsósoknak, elvégre abból is lehet jegyet kapni. Vagy valamit, nyalókát, mittomén, de a gyerekek biztos örülnek majd, ha hatvanas bácsiktól és meghatározhatatlan korú konyhásnéniktől kapnak nyalókát magatartásból, a matekot meg csak megtanulják arról a kurva internetről, ha már van nekik.

a 444-en már elindult a Távozótanár-számláló, ami dicséretes kezdeményezés, elvégre mégis csak jobb ha nem csak általánosságban tudjuk, mennyire szar a helyzet, de konkrét számokba fojtva is.

Emlékszem, még egyetemi oktató koromban azt mondogattuk egy kollégámmal, hogy nem baj ha már nem lesz itt állásunk (illetve baj, de mit tehet itt egy nyúl?), legfeljebb elmegyünk utcaseprőnek. Nos, az utcaseprők még mindig nem egy foglalkozás, de ennek megfelelően közmunkások közmunkálják, diplomával meg közmunkások sem lehetünk, szóval túl optimista volt az akkori vélekedés. Nem, mi már utcaseprők sem lehetünk. Esetleg segíthetünk hajléktalanokat, már hogy a többieknek a szállón. (Segíts magadon, az Istent se érdekli - tartaná egy realista mondás.)

Szóval kétségeim vannak, a legtöbb pedagógus akit ismertem, vacak biztosítási ügynök lett volna, a gyárban a szalagmunka meg a pokol előszobája, de remek belépő az olcsó drogok világába. Ezzel együtt megértem, ha valaki felmond, mert az nálunk a mindennapi kultúra része, hogy az embert baszogatja a közvetlen főnöke )és annak a főnöke), de állami szinten ez már tényleg tűrhetetlen, amit persze a felcsútista szekta  úgy hív, hogy illiberális. Sőt, hogy illiberális demokrácia, csak annak ugye kibaszottul semmi értelme, szabadsághiányos állapotban nincs demokrácia, csak valami ilyen jelzős izé. ahol a jelző valahogy mindig fosztóképzőként működik. A jelzős demokrácia (illiberális, irányított, centralizált) az fogyatékos, és akkor már nem is az, a demokrácia ugyanis olyan, hogy van, vagy nincs, nem lehet csak egy kicsit,  pont mint ahogy nem lehet félig terhesnek lenni.

A felmondani készülő tanárok talán valami ilyesmit gondolnak, hogy bár az oktatás felénk sosem volt az a húde nagyon demokratikus izé, de a jogelvonás egy szintjénél már egyáltalán nem az, egy szándékai szerint diktátor és udvartartása kedvére meg tanítson az, akinek két anyja van. És az egyik egy kövér szociopata, a stadionja tövéből.

Sötétség bárhol, nagyrészt

Fellőtték (állítólag felbocsátották, de annak nincs semmi értelme) az Euclid űrtávcsövet, hogy megfigyeljék vele a sötét anyagot. Meg sötét energiát, bár rémlik valami, hogy az anyag meg az energia az igazából ugyanaz, csak máshogy néz ki és/vagy más a szaga. Én ezt a távcsövezést viszont nem értem. Ha tényleg sötét az az anyag, de annyira, hogy eddig csak elméletben létezett feltételezve, akkor mi a frászt akarnak nézni rajta? Meg egyáltalán, ha nem csak anyagról van szó, látott már valaki energiát, úgy konkrétan? Na, ugye.

Én például még sose láttam áramot. Láttam már vezetéket amiben állítólag az van, láttam olyat sokat, ha már valami elektronikai izére jártam szakközépbe. Szóval az energia nem látható, legfeljebb a hatása, de egy sötét energiánál az is kérdés, hogy mit eredményez, amilátható, mondjuk Darth Vaderen kívül.

Pedig a tudósok (gondolom a brit tudósok is) azt feltételezik mondani, hogy a univerzum világegyeteme 95%-ban sötét dolgokból áll, és amit érzékelünk, tapasztalunk, amin átesünk, mikor éjszaka megyünk ki vécére, nos az csak összesen öt százalék, plusz-mínusz semmi. Persze lehet, hogy amin éjszaka keresztül esünk, az már maga a sötét anyag, csak nem tűnik fel, mikor végre felkapcsoljuk a villanyot.

Ám ha tényleg igaz ez 95%-os hipotézis, akkor felesleges űrtávcsövezni, hiszen  például a lakásom 95%-a is sötét anyag, és ha nem tisztítok rendszeresen ablakot, ez felmehet akár 96-ra is. Sőt az űrtávcső 95%-a is sötét anyag, szóval elég lenne magába néznie, már ha lenne egy űrtávcsőnek minimális önreflexiója. A hülyéjének.

E helyett valami L2 Lagrange-pontnál fog lebegni, ami nem tudom mi lehet, de állítólag olyan hely, ahol a gravitációs hatások pont kiegyenlítik egymást, ettől lehet lebegni rajta. Benne. Nála. És nyilván ennek a Lagrange-nak a 95%-a is setét anyag, csak lehet, hogy ez ott jobban látszik, akár meg is lehet távcsövezni. Pont ott a pontban.