komolyan nem értem a kormányhitű úgynevezett sajtót, még szerencse hogy igazából nincs is mit érteni rajta. Nyomják az épp aznap (délután) esedékes állampárti propagandát, de az olyan dolgokat, mint a logika, a tényszerűség vagy az elemi etika már rég elengedték, egyszerűen nem dolguk nekik, hogy ilyen avíttas dolgokkal foglalkozzanak. Mikor itt van nekik az orwelli újbeszél meg duplagondol, avagy mi mindig is Eurázsiával álltunk háborúba, akkor is, ha tegnap még Keletázsiával. (Ha valaki olvasta az 1984-et, akkor ezt nem kell túlmagyarázni, ha meg nem, tegye meg minél előbb.)
Mostanában az van, hogy egyik nap percekre vagyunk a világháborútól, másnap meg összeomlik az ukrán hadsereg, hogy aztán harmadnapra újra majdnem kitörjön a ki tudja már hányadik világháború. (Szerintem már a propagandisták sem számolják.) Pedig most vagy az van, hogy összeomlanak az ukránok, és akkor nem hogy világháború nem lesz, de Ukrajna se nagyon, vagy nem omlanak össze, és akkor jöhet az Armageddon, ez esetben Bruce Willis nélkül, ő ma már nem vállal ilyesmiket. De a kettő együtt nem megy, akkor se, ha napról napra változik a világháború, pláne mert az egész rendkívüli hírekben való ordibálásnak kábé annyi köze van a világhoz, a valósághoz vagy a mátrixhoz, mint a húsvéti nyúlnak a pünkösdhöz.
Amúgy talán az összeomlás a jobb opció számunkra, hisz köztudott hogy hazai ellenzék belesodorná az országot a háborúba, még szerencse, hogy csak papíron léteznek, de olyan papíron, amin kurva nagy dollárjelek vannak, sokan. Mondhatni részükről az összeomlás már megvolt, Ártunk és Ormányunk pedig a helyén van, béke pártján, valamint sérelmünkre. Ja, és Vlagyimir Vlagyimirovics ánuszának elérhető közelségében, csak hogy nekünk is szar legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése