Komolyan nem értem magam, miért olvasok már kora reggel kormányhitű sajtót, mikor tegnap épp vettem kávét, reggelre főztem is, szóval a vérnyomásom eleve nem lehet alacsony, nem kell nekem a kétbites propaganda. Ugyanakkor persze még mindig szórakoztató, ahogy például az origó (mikor nevezik már át marginálra?) címlapján lassan másfél éve mindjárt összeomlanak az ukránok. Igazából csak azért megyek oda, hogy megnézzem, össze vannak-e már? Omolva. Meg hogy ki van-e már törve a világháború?
Persze ha alternatív valóságra vágyom, mégis inkább sci-fit olvasok, mondjuk Philip K. Dicket, ő követte el anno, a ma már klasszikus regényt, miszerint Az ember a fellegvárban (The Man in the High Castle). Ami ige régen jelent meg, pontosabban 61 évvel ezelőtt, amikor még én sem éltem, sőt még anyám is igencsak gyerek volt, de már elég távolságra volt a világ a második világháborútól (a harmadiktól a hatodikig az már nekünk jutott, ha hiszünk a felcsútista szekta anonim betűipari betanított munkásainak) ahhoz, hogy el lehessen gondolkodni, mi lett volna, ha?
Például ha a németek meg a japánok nyernek, az Egybesült Állatokat (régebben: JúEszÉj) meg szépen felosztják egymás között, így annak egyik felében, konkrétan a nyugati parton a szamuráj (időnként jakuza) mentalitás, a másikban, a keleti oldalon meg a németesen precíz nácizmus a menő. És a kettő között van valami kvázi-független USA-maradék, kábé mint nálunk a török hódoltság idején a Magyar Királyság.
De ebben a fura világban létezik egy könyv, a jelen poszttal azonos című, amiben viszont minden másképp történt, azaz a szövetségesek nyertek '45-ben. Ennek megfelelően be is van tiltva jól, a szerző meg abban bizonyos fellegvárban bujkál, nagyon vidéken.
Itt szerencsére még nem tartunk, mert bár a magyar média is erős a jelenkori történelem (igen, ilyen is van) relativizálásában, meg az alternatív univerzumok generálásában, de betiltani már nem igazán lehet semmit. Dick annak idején még nem láthatta előre az internetet, mi viszont már tapasztaljuk, hogy ott mindig elfér a valósággyártással szembemenő tényszerűség is. Nem csoda, hogy egy rendes, törekvő és szorgalmas diktatúra rendszerint be is tiltaná a netet, úgy en bloc, na nem mintha erre sok esély lenne, mondjuk Észak-Koreán kívül. Vlagyimir Vlagyimirovics is valami ilyesmit szeretne (hogy csak a sok kis ottani zorigó nyomhassa a Kreml agymenéseit), de neki már nem megy, legfeljebb korlátozni tud ezt-azt, meg alternatív felületeket létrehozni, lásd a VKontakt című orosz fészbukot. De az ember a fellegvárban ma már inkább egy blogger egy külföldi szerveren.
Ezzel a borítóval nálunk már fóliáznák a könyvesboltokban. Fekete fóliával.
(hu.wikipedia.org)
p.s. Ja, a fellegvárasból készült egy sorozat is, de senki ne nézze meg, ha eddig nem tette, kiemelkedően pocsék egy semmiség, egyszerűen neméri meg a ráfordított időt én is feladtam két epizód után.
A Vkontaktét nem ők hozták létre, csak lenyúlták attól az orosztól, aki megcsinálta. A telegramot is akarták, de annak az orosznak több esze volt, időben elhozta onnan az üzletét. Nem mintha nem lenne tökmindegy. :)
VálaszTörlés