Nyaralás helyett idén is útikönyveket olvasnék ha lennének olyanjaim. de nincsenek. A nagy patagóniai expressz, vagy valami hasonló címűt már olvastam, más meg nem nagyon van. Pontosabban van egy hetvenes-nyolcvanas évekből származó Nagy-Britannia útikönyv, ami már nem igazán aktuális, nosztalgikus meg nem bírok lenni vele kapcsolatban, akkoriban nem jártam még arra. Van egy Ausztria is, de párszor voltam Bécsben, egyszer Grazban, azt' annyi, nekem aztán írhatnak Salzburgról meg az alpesi sízésről, annyi közöm van hozzájuk, mint Makó Jeruzsálemtől, és kétszer kalandoztam Burgerlandben de nem ettem burgert, bár a sör jobb volt a határ túloldalán lévőnél.
Viszont életemben már kétszer is vettem útikönyvet. Egy National Geographic-féle londonit (azt tök véletlenül használtuk is Petrával, jó párszor), meg egy barcelonait, fura mód pont pár nappal az előtt, hogy Barcelonába repültem, just for fun, főleg. Az viszont nincs már meg, mert elhagytam Barcelonában, rögtön a második nap délelőttjén egy kávézóban. Később a Sagrada Familia-ban vettem egy Sagrada Familiás, angol nyelvű kötetet, de az nem volt ugyanazt, például a Sagrada Familián kívül egyetlen másik templom sem volt benne, a jó éttermekről már nem is szólva.
Úgyhogy maradnak az útifilmek, de azok meg nincsenek a tévében, az állítólag ismeretterjesztő csatornákon is vagy ufók vannak, vagy állatorvosok, esetleg szőrös-büdös pasik viharos tengeren tonhalat halásznának, csak helyette a kamerába káromkodnak inkább. A jutyúbon meg lusta vagyok keresni, plusz a hülye algoritmus mindig elém dob valami érdekesebbet, úgyhogy videón sem virtuálutazom.
Ami lehet, hogy nem is baj, elvégre a nyaralás lényege széles néptömegek számára nem az, hogy utazzanak, hanem hogy az utazás által ott lehessenek egy-két hétig valahol, ahonnan nem kell kimozdulniuk. Az utazás ebben az összefüggésben csak szükséges kellemetlenség, kicsit ki kell bírni, hogy aztán lehessen dögleni naphosszat a strandon, sörözőben, hotelben, hüttében, sürgősségin. Így hát az utazás már rövidebb középtávon is nemutazáshoz vezet, de akkor meg mire föl? Nem lenne egyszerűbb itthon maradni, mint például én, aki minimum tizenöt éve nem nyaralt?
Oké, őszöltem és tavaszoltam eleget, városnézős anglománia által, meg a fapados légitársaságok akciós kegyelméből, csak ott mindig pont a menés volt a lényeg. A meg nem állás morális esztétikája, az élményracionális számítás, meg a rohamturizmus szenvedélye. Szóval ezek az utazások nem csak azért nem voltak nyaralások, mert nem nyáron történtek (igazából még arra is volt egy-két példa), hanem mert nem volt bennük döglés, csak a népies szólás, hogy majd pihenünk a sírban, ha hazaértünk, esetleg a repülőn, de odáig tolni kell a programot.
És még élveztem is, sőt talán ma is élvezném, de abba ma már beleőrülnék, hogy két hétig napi szinten heverni valami vízparton. Mondjuk ez a veszély pont nem is fenyeget, jó ideje már.
És akkor a világ egyik legindokoltabban alulértékelt punkzenekara, csak mert ők a punk turisták, mind a 17(!) jutyúbos feliratkozójukkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése