Az elég eufemisztikusan "státusztörvénynek" nevezett kormányzati kibaszás meglehetősen sok tanárt távolíthat el a pályáról ősztől, még szerencse hogy az oktatást egy nyugdíjas rendőrtábornok felügyeli, majd lesz sok szép átvezénylés meg állománytábla-módostás, vagy hogy is mondják ezt rendőrül. Meg annyian dolgoznak a közoktatásban, akik sose tartanak órákat, csak takarítanak, nyírják a füvet meg látványosan unatkoznak a portásfülkében, na ők például biztos értenek valamihez. Úgy értem, csak jók voltak valamiből iskolás korukban, mondjuk taníthatnának magatartást alsósoknak, elvégre abból is lehet jegyet kapni. Vagy valamit, nyalókát, mittomén, de a gyerekek biztos örülnek majd, ha hatvanas bácsiktól és meghatározhatatlan korú konyhásnéniktől kapnak nyalókát magatartásból, a matekot meg csak megtanulják arról a kurva internetről, ha már van nekik.
a 444-en már elindult a Távozótanár-számláló, ami dicséretes kezdeményezés, elvégre mégis csak jobb ha nem csak általánosságban tudjuk, mennyire szar a helyzet, de konkrét számokba fojtva is.
Emlékszem, még egyetemi oktató koromban azt mondogattuk egy kollégámmal, hogy nem baj ha már nem lesz itt állásunk (illetve baj, de mit tehet itt egy nyúl?), legfeljebb elmegyünk utcaseprőnek. Nos, az utcaseprők még mindig nem egy foglalkozás, de ennek megfelelően közmunkások közmunkálják, diplomával meg közmunkások sem lehetünk, szóval túl optimista volt az akkori vélekedés. Nem, mi már utcaseprők sem lehetünk. Esetleg segíthetünk hajléktalanokat, már hogy a többieknek a szállón. (Segíts magadon, az Istent se érdekli - tartaná egy realista mondás.)
Szóval kétségeim vannak, a legtöbb pedagógus akit ismertem, vacak biztosítási ügynök lett volna, a gyárban a szalagmunka meg a pokol előszobája, de remek belépő az olcsó drogok világába. Ezzel együtt megértem, ha valaki felmond, mert az nálunk a mindennapi kultúra része, hogy az embert baszogatja a közvetlen főnöke )és annak a főnöke), de állami szinten ez már tényleg tűrhetetlen, amit persze a felcsútista szekta úgy hív, hogy illiberális. Sőt, hogy illiberális demokrácia, csak annak ugye kibaszottul semmi értelme, szabadsághiányos állapotban nincs demokrácia, csak valami ilyen jelzős izé. ahol a jelző valahogy mindig fosztóképzőként működik. A jelzős demokrácia (illiberális, irányított, centralizált) az fogyatékos, és akkor már nem is az, a demokrácia ugyanis olyan, hogy van, vagy nincs, nem lehet csak egy kicsit, pont mint ahogy nem lehet félig terhesnek lenni.
A felmondani készülő tanárok talán valami ilyesmit gondolnak, hogy bár az oktatás felénk sosem volt az a húde nagyon demokratikus izé, de a jogelvonás egy szintjénél már egyáltalán nem az, egy szándékai szerint diktátor és udvartartása kedvére meg tanítson az, akinek két anyja van. És az egyik egy kövér szociopata, a stadionja tövéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése