Valamelyik színtelen, szagtalan, jellemtelen államtitkár megemlékezett a pozsonyi csata kerek, 1116. évfordulójáról, láthatóan csak azért, hogy brüsszelezhessen egy egészségeset. Mert nyilván még nem volt meg a heti brüsszelezés-kvótája, plusz az ilyesmi olyan mint a fing, hogy jobb kint, mint bent, csak a környezet nem feltétlenül értékeli.
Az állam titkára olyat szólt a 444 szerint, hogy: „Most a tárgyalóasztal jelenti a csatateret, és ott kell kiállniuk értékeink és érdekeink mellett. Ahogy 907-ben, most is összefogásra és a határozott cselekvésre van szükség, hogy megvédjük a békét és a szuverenitást, hogy szabad nemzetként dönthessünk a jövünk felől.“
Szóval a képlet egyszerű, a minden körülmények között (ellenére) békepárti kormány már az uniós tárgyalásokat is háborúnak tekinti, és büszkén vallja, hogy a békét egy jó kis csatával, avagy tömeges öldökléssel lehet elérni, sőt megvédeni. Háború az nem lesz itt, de lesz olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad.
És már megint az 1984 orwelli világánál vagyunk, miszerint a háború béke! És a regényben ehhez azt is hozzáfűzik, hogy a szabadság szolgaság, a tudatlanság meg erő. Ártunk és Ormányunk ez utóbbiakat nem hangsúlyozza, legalább is a szavak szintjén, de ha a felcsúti döbrögire hallgatunk, nem arra figyelünk mit mond, hanem arra, mit csinál. Ami csinál az meg pont arról szól, hogy szolgaként igenis érezzük magunkat szabadnak (elvégre mint Lenin elvtárs, akár közénk is lövethetne), illetve hogy a tudatlanságunk tényleg erő. Nekik.
tisztaszo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése