Ez lenne a Linoleum című tavalyi keltezésű opusz, ami mondjuk hogy dramedy enyhe sci-fi beütéssel és jelentős mennyiségű szürrealitással. Van benne egy kicsit béna, kicsit életidegen pasas (ahhoz képest egész normális családdal a háttérben, bár a felesége épp válni készül), aki egy alig nézett tudományos ismeretterjesztő tévéműsort vezet gyerekeknek. (Ami természetes módon alig nézett, mert éjfél körül adja a helyi tévé.)
Cameron, a főhős igazából űrhajós akart lenni, de semmilyen szempontból nem volt alkalmas, plusz egy nagy tudósként számon tartott apa árnyékában nőtt föl, szóval az élete maga az egzisztenciális mellékvágány. Aztán egy nap leesik valami elcseszett rakétakísérlet maradéka a hátsó kertbe, ő meg úgy dönt, épít belőle magának egy űrhajót. Végül is vehetne egy Porschét vagy elmehetne hegyet mászni a Himalájába, ha már életközepi válsága van (bár már túlesett az élete közepén), de neki a gyerekkori kattanás akad be újra. Plusz amúgy is van neki valami későkőkori ócska szkafandere, meg véletlenül megmenti egy korábbi űrhajós életét, szóval minden jel az ég felé tereli, már tényleg csak egy kínai szerencsesütibe rejtett üzenet hiányzik a teljességhez.
ign.com
Pláne mert amúgy sincs jobb dolga, a műsorából kirúgják, és utóda (aki feltűnően az ő fiatalabb kiadása) egy öntelt seggfej, de a fia meg Cameronnal haverkodik, no meg a lehet hogy biszex lányával, és így folyik össze a szakmai összeomlás a magénéleti kavarással. Plusz a seggfej másik faszi veri gyerekét, egy köntösös néni folyton Cameronék ház előtt nézelődik, a válni készülő feleség két állás közt vívódik, és mindez lassú, megaszomorú zenére, valami őszi kertvárosban. Persze Erin, a feleség szintén rákattan kissé a férje rakétamániájára, elvégre ő is mérnökféle, a helyi repülési és űrkutatási múzeum egyik irodájából.
De aztán jön a Halloween és aznap este minden összezavarodik, főleg a néző fejében. Hogy akkor most Cameron az igazából a saját apja, vagy az utált vetélytárs a halva született testvére, és az egész világ azért annyira valószerűtlen, mert hősünk mentálisan épp szétesik, és képzel maga köré egy alternatív univerzumot. Ahol nem nyolcvan lesz nemsoká, csak ötven, a titokzatos idős nő pedig mégsem az anyja, hanem a felesége egy másik idősíkban, a vetélytársa viszont az apja, a lánya pasija ő maga fiatal kiadásban, esetleg minden fordítva van, igazából tudja fene, a rendező-forgatókönyvíró Colin West nem teszi meg azt a szívességet, hogy egyértelmű megfejtéssel álljon elő. A filmje viszont nem elég jó ahhoz, hogy túl sokat agyaljak rajta, ahogy anno a Twin Peaks-et is elengedtem. A nyomasztó hangulat itt is kipipálva, azt' onnantól mindenki értse úgy, ahogy akarja.
Hát, jobban belegondolva ez nem is vígjáték, csak a szürreális elemek miatt próbálták annak eladni, ez amolyan gyomorba taposó szomorka. Nincs happy end, de komolyabb katarzis sem történik a gyanútlan befogadóval, akiben csak valami kényelmetlen érzés marad a végére, hogy de most komolyan, kellett ez nekem?
Ja, és megnéztem még az új, és remélhetőleg utolsó Indiana Jones-filmet is. Szar. Mondjuk nem váratlanul, már az előző is az volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése