Valamiféle bizarr érdeklődésből megnéztem az új Predatort, nem mintha érdekelt, volna, de ha ingyen van, meg rá is érek, miért ne?
Én összesen a második Predator-filmet láttam eddig, azt speciel moziban, de nem emlékszem rá, az első film meg talán megvolt anyáméknak VHS-en, de azt meg untam. Azért néztem bele mert Schwarzenegger, és bár nem érdekelt a Konana barbár, de a Terminátor az jó lett, bár Arnold azóta sem lett színész, csak jól tud látszani. Aztán untam, végig se bírtam, elvégre az rémesen semmilyen, hogy egy adag, egótól duzzadó macsó kommandózik a dzsungelben, több liter babaolajtól fénylőn, az ellenség meg láthatatlan. Brrr...
Azóta meg egyet se néztem, ugye eleve nem érdekel az „akciófilm“ mint műfaj (az nem is film, ma már látjuk, hogy a klasszikusnak titulált effélék csak a videojátékok előzményei voltak, azóta meg simán videojátékok, amikkel más játszik), a sci-fi az nagyjából jöhet, de a predátorolós ragadozást nem éreztem annak. (A Alien-szériát se igazán, kivéve a Prometheus-t.)
Ehhez képest néztem meg nagyjából a Predator: Halálbolygó című dolgozatot, elvégre az mégis milyen remekül C-kategóriásan hangzik, hogy Halálbolygó! Ennél csak a Terrorbolygó jobb cím, mondjuk Roberto Rodriguez alkotása is jobb volt ennél a mesefilmnél, de azért egy borús szombat délutánra elment, ha már épp a végére értem az aktuális regénynek (A Szegény párák újraolvasásának) újba meg rögtön utána nem volt kedvem belevágni. A horrorral meg nincs bajom.
Viszont ezt a filmet hiába halálbolygózzák össze már címében, ez tényleg egy mese, „a gépség és a szörnyeteg“, mert a három főszereplő közül az egyik egy predátor (állítólag jaucsa a kitalált faj neve, és vérontás a jele), a másik kettő meg Elle Fanning. Ő viszont két androidot játszik, pontosabban másfelet. Mert van Thia, a jófej gépi néni, akibe érzelmeket is tápláltak, de ő csak derékig, mert a lábait már hátrahagyta valami pusztítás miatt, a másik meg Tessa, akinek nincsenek igazi érzései, lábai ellenben igen. Meg a Fúde Veszélyes bolygón van valami gyakorlatilag sebezhetetlen szörny, akinek levágják ugyan a farkát, de másodpercek alatt nő vissza, és ő ezt a fejével is tudja! És Dek a jaucsa (akkor maradok ennél) őt akarja levadászni, mert amúgy otthon a klánban ő a legfejletlenebb nyomoronc, akit az apja megölt volna, csak a bátyja megvédte, így a bátyját ölte meg meg, míg Dek, a legkisebb, de nem királyfi meglógott. És gondolja, ha levadássza a nagyon szörnyet, majd jól visszafogadja a család. Mármint aki még életben lesz, mert amilyen náluk a csoportdinamika, ha összeveszenek a vasárnapi vérleves mellett, nem biztos hogy talál még otthon életben lévő rokont.
És akkor a fél robot, a teljesen atipikus idegen ragadozó, meg egy hozzájuk csapódó helybéli űrmajom jól elindulnak vadászni. A vadász maga fajtajelleg-szerűen morcos és erőszakos, bár a végére csaknem egy érző lény lesz, a robot meg alapból egy nagydumás, ironikusan kötözködő arc, úgyhogy kapunk egy felnövéstörténettel kombinált buddy movie-t. Míg az első Predator-film azért volt lapos és kurva unalmas, mert nem voltak benne a karakterek, sőt az idegen maga csak egy arctalan, minden egyéniséget nélkülöző fekete lyuk volt, ez pont azért kis híján nézhető, mert arca, hangja, és motivációja a van az ezúttal főszereplővé tett antagonistának.
Persze eredetiséget nyomokban sem tartalmaz a cucc, igazi popcorn-mozi, ami pl. Amerikában 13-as korhatár-karikával fut, elvégre emberek nem szerepelnek benne. Vannak mindenféle csúszómászók, gigaszörnyek, de mindenki, aki embernek látszik, az android, egyenesen az Alien-univerzumból, mert az ottani gonosz vállalat, a Weyland-Yutani átküldte őket a szomszéd franchise-ba. Így aztán fröcsöghet nyugodtan a színes pneumatikafolyadék, oda se neki, mondjuk nem is igazán érdekeltek soha a nagy összecsapásos jelenetek, az az akciófilm része a csomagnak, ami meg ugye fújj.
Az egész egyben kicsit olyan, mint az 1985-ös Kedves ellenségem című hajótöréses sci-fi újragondolása ebben az élijenes-predátoros keretrendszerben. És az eddigi hétből a második, amit végig bírtam nézni, mert csak néha untam, az akciójeleneteket, igen. Azok itt sem tudtak lenyűgözni, mint ahogy máshol se, sohakor.
Viszont nem volt horror, amire azért kissé számítottam. Mert a drámát szeretem, és a legagyatlanabb slashereket, meg kisértetes baromkodásokat leszámítva a rendes horror az jellemzően kőkemény dráma is egyben. Úgyhogy kerestem, és találtam egyet, bár ne tettem volna.
- O -
A 2011-es, Megan Is Missing ugyanis egy rémes, nagyon nehezen tolerálható darab. Nem mintha rossz lenne, csak annyira realista módon fogja meg a sztorit, hogy az ember másnap is szarul van tőle.
Van benne két tizennégy éves lány, akik már korábbról tarumatizáltak, úgyhogy buliznak néha (főleg az egyik), olyankor isznak is, de amúgy semmi baj, átlagos tinédzserek. Mármint hogy ketten kiadják az átlagot, mert az egyik az iskolában népszerű, nagydumás alak, a másik meg a plüssmackóját ölelgeti otthon.
És Megan, a Népszerű a neten ismerkedik felelőtlenül egy idegen sráccal (szigorúan felemelt mutatóujjú ifjúságkritika!), aki aztán elrabolja. És nem lesz meg, de Amy a plüssös barátnő azért privátban is nyomoz utána, így a csávó őt is elrabolja. Kinzás és erőszakolás a sötét pincében, aztán Amynek be kell másznia egy hordóba, hogy kivigye a házból a fickó, és ne lásson semmit, ám a hordóban már ott van Megan oszló hullája. De nincs kegyelem, bemászik, aztán a gyilkos kivisz a hordót az erdőbe, a hullával meg az akkor még élővel, és akkurátusan elássa az egészet...
Na ennyi a sztori, csak hogy ne nézze meg senki.
Ellenben filmnek kifejezetten kreatív, mondjuk muszáj is annak lenni, gyakorlatilag egy no budget darab, amit egy hét alatt megírt a rendező, aztán egy hét alatt le is forgatott, aztán több országban betiltották. Híradórészletekből, a csajok videohívásaiból, buliban készült telefonos felvételekből meg a gyilkos saját home videóiból van összevágva az egész, a fene tudja hogy ténylegesen mivel forgatták, de nekem belefér, hogy ami telefonos, azt pl. telefonnal. De nincsnek idegesítő kamerarángatások, meg indoklatlanul torz hang, ez a film pont azért sokkoló, mert olyan a világa, ami naponta jön szembe a képernyőnkön.
Mondjuk nálunk főleg biciklik vannak az alagsori tárolóban, nem kínzókamra, bár a lépcsőházhoz tartozó másik kettőben vagy húsz éve nem jártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése