Nagyjából minden második rendes, lírai-kamaradrámai lelki élveboncolós filmre jut egy igazi gagyi szemétrevaló is, ami néha élvezetes, csak másképp. Ilyesmit főleg azért nézek, mert 1.) jókat lehet rajta röhögni/szánakozni, 2.) nem készül elég, sötét humorral átitatott kamaradráma, vagy hard sci-fi, és 3.) nem mindig akarok egy filmen vagy regényen/novellán túl sokat agyalni, csak sodorjon el a bűnös élvezet. (Mondjuk épp az utóbbi miatt, mostanában főleg életrajzokat olvasok, nem tudatosan, csak van belőle sok itthon, és a mások élete rendre érdekesebbnek bizonyul a sajátomnál, igazából a végkifejletétől függetlenül.)
Szóval valami filmmegosztón szembe jött a Harbinger Down című, tíz évvel ezelőtt elkövetett sci-fi - horror, és az ilyesmikbe bele szoktam nézni, ha már megvonom magamtól az édességet, és még egy jó sört sem vettem már egy ideje.
Eleve árulkodó egyébként, ha egy film stáblistával együtt is egy óra huszonkét perc bruttóban, ez rendszerint azt jelzi, hogy vagy ötlet, meg rendes forgatókönyv nem volt hozzá, vagy elég pénz, de leginkább ezek együtt. (Hiszen egy vacak ötletből eszkábált gyenge forgatókönyvre ki a frász adna pénzt?)
Ennek megfelelően ez az ügydarab is olcsó, hatásvadász (úgy értem, sikertelenül próbál hatást elérni, csak üldözi azt), és jobbára nevetséges. Van benne egy sosemvolt, 1980-as évekbeli szovjet holdutazás, aminek a leszállóegysége valahol a sarkkörön van épp jégbe fagyva, egy halott űrhajóssal együtt, és ezt egy bálnakutató expedíció jól megtalálja. (A bálnakutatásra persze egy rákhalász hajóval mennek, pedig szerintem a rákok sokkal-sokkal kisebbek, mint a bálnák.)
És nyilván nem érdekli őket a biztonsági protokoll, hogy ki tudja mit hozott le az a kapszula, ami egy amerikai holdkompra hasonlít, ami eleve baromság, hisz nem azzal jöttek vissza a Földre, a sajtból van a Holdról. Pedig érdekelhetné őket, mert a szakértőnek látszó csaj rögtön kiszúrja, hogy a zűrhajós valami fertőzésbe pusztult bele, nem a zuhanásba, de azért mintát vesz, pedig nem patológus, hanem bálnász. (Minden efféle filmben úgy kezdődik a bonyadalom, hogy a „tudósok“ rögtön baszkurálni kezdenek minden potenciálisan veszélyes idegen izét, aztán néznek maguk mögé hülyén, mikor egy csápos-nyálkás valami üldözi őket, csak mert itt a vacsoraidő.)
Az összes karakter tipikus B-filmes alak, van az önérzetes jócsaj, aki még egyetemista, az arrogáns seggfej professzora, aki mindenkit lenéz, a bölcs nagyapa kapitányként, a rákhalász csávók meg egyszerűek, mint a kőbalta, és ennek megfelelően igénytelen a humoruk, de legalább bátorak. Ja, az orosz csaj meg kemény, de van szíve, csak rég nem használta.
Aztán a játékidő felénél elkezdenek fertőződni (alig vártam már, hogy pusztuljanak), elsőnek persze az arrogáns seggfej kezd hisztérikusan csápokat növeszteni, hogy aztán összefröcskölje valami trutyival a többieket is. Közben valahogy kiderül, hogy a ruszki űrizé medveállatkákat vitt magával, amelyek a kozmikus sugárzástól összemutálódták magukat, és ettől alakváltók lettek. Meg asszem nagyobbak is, mert egy átlagos, középosztálybeli, kertvárosi medveállatka 0,2-től 1,5 mm-ig terjedő nagyságú lehet, de többségük fél milliméternél is rövidebb. És ilyen randa:
24.hu
És ezeknek a mutáns leágazásai az emberekből is csápos nyálkalényeket csinálnak, így azok nem élnek boldogan abban a kis időben, míg meg nem halnak. Mészárolnak, őket mészárolják, mindegy is, a sztori vége zavaros a sok sikoltozás meg kamerarángatás miatt, de aztán mind meghalnak úgyis. A jócsaj az utolsó hulla (úgy láttam, a végére ő is meghunyt elhalni), ami végül is jó, mert így nem akartak folytatást készíteni hozzá a méltán névtelen alkotók. Vagy akartak, de arra már végképp nem tudtak pénzt szerezni...
A filmnek amúgy nem rossz a hangulata, legalább a fele elmenne egy erős kamaradrámának, csak ahhoz túl kellett volna lendüli a fogyatékos óvodásoknak szóló képregények nyelvi megoldásain. De a szereplők párbeszédei leginkább a Csórók Vagyunk Szeretetotthon irodalmi önképzőkörének felolvasásait idézik. A képi világ meg a VHS-korszak fénykorát, komolyan mondom, szinte hiányzott a monotonul eldarált hangalámondás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése