A sárgaság, mint átívelő motívum

Ma ebéd után levittem sétálni a szemetet. Eredetileg csak a kukákig akartam haladni vele, de aztán sétáltam vele egyet a környéken, és csak a lakásomtól egy saroknyira vettem észre, hogy még mindig tojáshéjakkal és széttépett villanyszámlákkal járom a vidéket. (Lakótelepet persze, épp egy hatsávos főútvonal mentén, de sokak szerint minden, ami nem Pest-Buda az vidék, miként ami nem tengerpart, az mind Balaton.)

Nem voltam szórakozott, nem jobban, mint bármikor máshol, nem azon merengtem hogy min is szoktam merengeni, ha már nem hoztam valami hangoskönyvet a telefonon, épp csak megláttam gyerekkorom egy darabját, rögtön a ház előtti buszmegállóban. Lefotózni nem fényképeztem le, mert ugye a telefon az otthoni könyvespolcon maradt (utcai könyvespolcom meg eleve nincs) , de nagyjából így festett, csak másik háttérrel:

vezess.hu

Jól megnézve, pont ez volt az, bár a rendszámát nem figyeltem, de ugyanúgy Kaposvár volt ráírva egy ugyanilyen buszra, és van már annyira muzeális darab (úgy a hetvenes évek talán második feléből származhat) hogy egy ekkora városban ne legyen belőle kettő. Meg a festés, a kialakítás, minden ugyanaz.

Egészen kis (csekély, elhanyagolható, fejletlen) koromban voltak még "faros" (köznevesült) ikaruszok is, ilyen helyközi (magyarul: távolsági) buszokként, de leginkább már ezek a volános lélekrázók, szigorúan sárgában. És szarbarna műbőr ülésekkel (bocs, ezt nem tudom máshogy leírni), mire iskolába menetem, gyakorlatilag ez lett A Busz. (Ezért hívtuk simán ikarusznak az összes buszt, csak voltak jelzős típusok is, hogy nyugati ikarusz, meg csehszlovák ikarusz...)

És többféle ikarusz közül egyszer egy ilyennek akartam utazni nagyon, de persze nem jött össze, a távoli Pusztaszabolcs felé évente ha egyszer vonatoztam, mikor pesti átszállással  látogattunk kiskunsági rokonokat:

Hu. Pédia Wiktória, pontorg

Utólag sokan dicsérik, hogy milyen jó  kis buszok voltak ezek, marha modern dizájnnal (ja, ötven évvel ezelőtt), de én már gyerekként is randa dobozoknak láttam ezeket (ezért is volt érdekes a sínen menő változat), és megkönnyebbültem, mikor kezdtek végre kikopni a forgalomból, és valami komfortosabbal lehetett menni négy és fél órát a szombathelyi főiskoláig. Egy ezzel:

flickr.com

De igazából ez tetszett mindig ism ez megvolt nekem műanyagból is. Mint anyagában sárga:

Hu. Pédia Wiktória, pontorg

Nos, így vittem le a szemet ma, gondolom elég ingerszegény lehetett a délelőtt (na ja, cikkeket írtam), meg csípős zöldségcurryt ettem rizzsel, aminek persze semmi jelentősége, leszámítva hogy erősen sárgás volt az is. De a világháború még mindig nem tört ki, a hajóvontáknak meg nincs is kedvük találkozni addig.