Tegnap reggel esett az első hó. Nem leesett, csak esett, mert nem sok maradt belőle. Előbb átment esőbe, aztán havas esőbe, aztán valami barna trutymóba, amivé a lehullott falevelek rohadtak össze bárhol a környéken. Még szerencse, hogy nem is akartam menni sehová, lassan két napja szédülök, biztos a fronthatások, a kevés alvás vagy simán csak a karma miatt. Ez a karma amúgy két-három hetente beüt már évek óta, és a régebbi fejsérülés miatt még ma is néha túlélőtúra elmenni a sarki boltba. Nem panaszképpen, mondom, csak de. Viszont addig se költök, még tojást se ki.
Ilyenkor embereket csak az ablakból látok, meg néha a tévéből, de ott meg túl sokszor gyepálnak robotok dínókat és viszont, meg úgynevezett „híradókban“ tornádók dőlnek a sínekre az autópályán, ahol épp családon belüli erőszakot helyszínelnek bankrablók. (Valamint Brüsszel, de ez már show-t se érdemel.) Ezzel szemben az én jutyúbomon folyton elemzők szakértik a hazai politikát, meg önkéntes megmondóemberek influenszelik, mert már rég kiismert az a mocsok algoritmus. Mondjuk ehhez képest lassan már izgalmasnak tűnik, ha odakint esik, pláne ha hózik, én meg karamellás palacsintát égetek oda idebent.
Meg van időm hülyeségeket olvasgatni a neten. És ahogy itt is többször felemlegettem már, minden héten gyakran szembejön valami ótvaros baromság, hogy az intelligencia három, öt, egy, valamennyi jele, valamint hogy milyeneket csinálnak az intelligens emberek, akkor is, ha nem akarnak annak látszani. Ezek nyilván afféle ömbizalompunpák (by Uj Péter), hogy az egyszeri csökevényes olvasó jól érezze magát tőle: „Nézd már, kurva intelligens vagyok, hisz van macskám, mindenhonnan elkések, és kanállal eszem a nokedlit!"
Én általában nem vagyok intelligens, még az ilyen egófelszopó „cikkek“ szerint sem, de ez ma megváltozott: kiderült valami szokásosan indexes bulvárkontentből, hogy "Mindössze az emberek 30%-a beszél magában – és ez annak a jele, hogy kiemelkedően intelligens vagy.“ (Jó, hát kissé zavaros, hogy én lennék intelligens attól, hogy a többi ember háromtizede mit csinál?)
Persze szerintem ez annak a jele is lehet, hogy skizoid vagy és/vagy magányos, mint én, de esetemben természetesen ez az intelligencia megnyilvánulása. Például gyakran beszélek magamban írásközi szünetekben, mikor fel-alá viharzok a lakásban, és fogalmazgatom a legütősebb következő bekezdést. Állítólag Jókai is ezt csinálta a balatonparti sétáin (hogy otthon már csak leírni kelljen az aktuális fejezetet), csak én nem írok olyan hosszasan unalmas szövegeket, mint ő, és inkább erőltetetten vicceskedő vagyok, mintsem dagályos.
A cikk szerint "A magaddal folytatott beszélgetés ugyanis nem a zavartság vagy a szétszórtság jele, hanem az egyik legkomplexebb önszabályozási és gondolkodási folyamat. A kutatók szerint a magában beszélő ember valójában hangosan strukturálja a gondolatait, irányítja figyelmét, gyorsabban old meg problémákat és mélyebb önreflexióra képes.“ Húha, mintha rám öntötték volna a hájjal kenegetést, mert például ilyen komplex képzavart se tud akárki csak úgy összerakni!
Egy apró gond van: Szerintem nem elég hangosan beszélek magamban, így túl gyakran a szabad asszociációk strukturálják a gondolataimat, ami mondjuk a konyhában sokszor vezet egészen furcsa ételekhez, bár a problémamegoldáshoz így is eljutok, amennyiben megeszem ahogy van. Legfeljebb többet nem rakok curryt a csokipudingba. Mert ugye van önreflexióm is, főleg mióta nem szedek rá semmit...
Jut eszembe, hajnalban megint havazott. Sőt, azóta is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése