Oké, mindjárt nem foglalkozom többet a Mandinerrel egy darabig, de tegnap még díjátadót is tartottak a hazai sajtóetika valóságfüggetlen jellembajnokai. Idén először, és meglehetős csinnadrattával adták a át a róluk elnevezett díjat tőlük, a szívüknek kedves kormányhitű barátaiknak. Ez sok szót mondjuk nem érdemel, szekértáborokon belül a klántagok rendszeresen hátbaveregetik egymást díjakkal, de a szórakoztató-faktora azért számottevő. Pedig nagy kétsége nem lehetett senkinek, hogy jelöltjeik közül kiket fog majd jól megszavazni az olvasók közepesen népes tábora.
Amúgy az összes díjat a Felcsútok Géniusza nyerte, mert jóformán minden személyében kidíjazott tüntetett alak, az ő részleges kiterjesztése. A Bohárember (az év véleményformálója), meg a Nógrádi Gyugyó bácsi, mint „elemző“ nem bírnak önálló közéleti perszónával, nekik nem véleményük, nézőpontjuk, ne adj isten világképük van, hanem jobb-rosszabb leckefelmondási képességük. De legalább megbízhatóak, amit a Párt mondani akar az ő szájukkal, az ki is jön onnan, nagyjából precízen, bár bizonytalan meggyőző erővel. Persze lehet, hogy az ő dolguk eleve csak a kemény mag folyamatos egybehergelése, e tekintetben valóban megérdemlik a az akolbéli megbecsülést, máshonnan úgysem számíthatnak ilyesmire szegénykék.
Az egyetlen kivétel talán Bájerzsót, aki a mandis törzsolvasó-szavazók szerint Azév Új Ságírója, ő részben még saját jogán egy aljas nyalonc, ő még a tehetségét és a műveltségét adta fel a felcsútista fröcsögéssel, de neki még elhiszem, hogy nem érdekből, hanem szívből az a megvetendő alak, akivé leküzdötte magát.
És nem, szegény Kupa Tivadar (szül. Kapu Tibor) két és feledik magyar zűrhajós (mint az év „közéleti személyisége“ - mivan???) is csak a főnök kiterjesztése, mert ha ő nem dönt úgy, hogy megér az országnak pár tízmilliárdot, hogy kicsit felférjen a pasi az űrállomásra, akkor neki még mindig a Star Wars lenne a nagy űrkaland. Ezért azóta is hálásan köröz a minielnök körül, nem látványosan, de megcselekszi, amit megkövetel a Dagadt gravitációs ereje.
A legmókásabb (más nézőpontból a legszánalmasabb) persze az, hogy az év kulturális személyisége Kovács Akosh modorosh-konczervatív Dalszerző Úr, akiről nemrég egy közpénzel bőségesen kitömött PR-filmet is betoltak a hazai mozikba, mérsékelt sikerrel. (Csak hogy érezzük a súlyát: a művészúr filmes portréjára kicsit több, mint 16 ezren vettek jegyet, az év leglátogatottabb magyar filmjére, a Futni mentem címűre meg 735 ezren. Khmm..)
Ámde ebben a kulturális személyiség éve kategóriában jelölt volt még Krasznahorkai László is (úgy tűnik, még a mandineres vastagbőrűeknek sem volt képük kihagyni az idei irodalmi Nobel-díjast), de gondolom megkönnyebbültek, hogy az olvasói kommentszekció, azért tudta a dolgát, sőt, tette is!
Nnna, ennyi erre a hónapra erről a csodálatos propagandaszemétről, asszem egy kicsit túladagoltam magam vele. Pedig szusival szerettem volna, csak azt nem tudok ingyen letölteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése