Amikor egy médiumot elkezd bekebelezni a mostani rezsim, rendszerint exponenciálisan növekvő sebességgel kezd távolodni a valóságtól. Ma például azt olvastam a valaha szebb napokat megélt indexen, hogy luxussá válik a magyarok kedvenc csemegéje. Nem is tudtam hirtelen, az mi lehet? Pálinka vagy valami szalonnás pacalkolbász? Lángos? Mondjuk a lángos az már luxus bárhol, kivéve otthon készítve, de nem, a fékezhetetlen agyvelejű szerző a libamájra gondolt. Az lenne a magyarok kedvenc csemegéje, és nem a kis hubi sörrel meg a csokinyúl.
Szerintem meg egyrészt a libamáj sosem volt nagy népi kedvenc, legalább is az elmúlt nyolcvan-száz évben biztos nem, ellenben nem válik luxuscikké, hisz régen az. Luxuscikké lassan a gumiszerű, ipari trappista válik, meg esetemben mondjuk a szusi. Vagy bármilyen édesség, még jó hogy olyat csak keveset ehetek. De kétségtelenül irigylem azt, akinek most kezd luxuscikké válni a kilónként 23 ezer pénzért mért cucc. (Amúgy libamájban még a Kádár-rendszerben is, mármint az előzőben, nagyhatalom voltunk, csak épp hézagmentesen ment is az egész exportra, főleg a franciáknak. Ami fontos volt, mert cserébe a az elvtársak tudtak francia konyakot inni, hogy a saját májuk is hízzon kissé. Hiszen a konyak a munkásosztály itala volt, amit vezetőin keresztül fogyasztott, mint az köztudott.)
Élni persze amúgy is luxus, lényegében persze halottnak lenni is az, hisz olyankor lemaradunk a komplett jövőről, a legegyszerűbb meg sem születni. De ha már így esett, meg kéne tanulni fotoszintetizálni, téli álmot aludni, és valahogy hallhatatlannak lenni. De ha ez együtt túl nehéz, akkor a leideálisabb életforma a gombáké, vagy valami egyéb telepes élőlényé, mindegy is. Mert onnantól, hogy valaki gomba, már nem érdekli a divat, a politika, a sci-fi sorozatok vagy autóversenyek, a libamájból meg pont azt szereti, amit az emberek már amúgy kidobnak. Csak jó helyre kell nőni (hisz arrébb menni utána már nem lehet), mert egy francia étterem mögött ugyan van esély bomló májra, de arra is, hogy az ember a levesben vagy valami mártásban végezze. A fenébe, gombának lenni is túl bonyolult. Akkor legyünk inkább a kék szín egy különösen intelligens árnyalata az égen, és máris meg vagyunk oldva. Nem az örökkévalóságig (ez esetben ez lenne a luxus), csak pár milliárd évre, de pont ennyi ideig nem fog érdekelni minket a libamáj ára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése