Mindig bírom azokat a cikkeket, amelyekből kiderül, hogy nem vagyok túl intelligens, például mert nincs macskám, és bár rendszeresen álmatlanságban szenvedek, nincs elég nagy rendetlenség az íróasztalomon. Mondjuk íróasztalom sincs.
Erre most szembe jött egy különösen kretén szöveg, hogy aki ezt a négy mesét szereti, az akár intelligensnek is tekinthető Mások által intelligensnek mondottnak:
- Shrek – Az intelligens humorral rendelkezők választása
- Harry Potter – Az empatikus gondolkodók kedvence
- Az oroszlánkirály – A bölcs elemzők meséje
- Jégvarázs – Az érzelmi zsenik meséje
Nos, a humorom még lehet intelligens, de nem vagyok empatikus gondolkodó (bár ismerek patikusokat), de nem vagyok bölcs, se pedig érzelmi zseni. Bár az gyanús, hogy ezek a minősítések csak jól hangzó baromságok, pontosabban nem is hangzanak olyan jól, ezek csak olyan dumák, amivel az ezo-csajok demózzák, hogy szeretnének intelligensnek látszani, miközben gagyi meséket fogyasztanak főleg. Úgyhogy ezeket fel kell emelni kissé, hogy ugyanis valahogy bele lehessen hazudni őket az autonóm magaskultúrába, pedig
A Hairy Potter soha egy fél percig sem érdekelt, bármekkora hiszti is volt körülötte, a Jégvarázsról azt se tudom micsoda, az Oroszlánkirályt viszont kifejezetten utáltam. A Shrek még csak-csak, az első két rész fogyasztható, de nem kellett volna annál tovább erőltetni. Viszont az üzlet az üzlet, ha egy franchise beindul, már nem számít az ízlés, bár őszintén szólva nekem is van DVD-m (asszem a második) de már a fene sem tudja, hogy vettem vagy kaptam. Bár azzal nagy bajom tényleg nincs.
Szóval kultúrafogyasztási szokásokból azért nem érdemes az IQ-ra következtetni, mert erős a gyanúm, hogy bár a kettő között van valami összefüggés, de ilyen egyszerűen nem feletethetők meg egymásnak. Például mert az ember sokszor azt fogyasztja, amit a tömegkultúra elé lök, nekem is itt megy a háttérben a Kung Fu panda 3, nem mintha érdekelne, de civilizációs alapzajnak megteszi, ha már egyedül élek, és akarok a sajátomon kívül más hangot is hallani, és addig sincs ingerem, hogy magamban beszéljek, mint Robert DeNiro a Taxisofőrben.
Meg hát mégis csak jobb, mint a Sztárban Sztárbox, vagy hasonló szemetek. Vagy mondjuk az Agymenők végtelenített ismétlései.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése