Még mindig Szent András hava van, egyesek szerint népileg ez az enyészet hava, amiben van valami, mert tegnapelőtt is sikerült megáznom egy másodlagos havas esőben. Az olyan, hogy a két nappal korábban leesett hó ráfagyva dermedt a fákok ágaira (asszem ez a fák többesszáma, mint a vakondokok), aztán gyenge 2-3 fok plusztól már olvadt is lefele, de szó szerint. (Olyan ez a gravitáció, hogy nem is hagyja felfelé olvadni a hót.) Így a környéken, ahol lakótelephez képest sok nagy fa van, gyakorlatilag nem lehetett úgy közlekedni hogy ne csöpögjön a nyakamba valami lé, időnként megfűszerezve egy nagyobb marék még mindig hóval.
De ilyen ez a popszakma, mikor egy hónap múlva lesz karácsony második napja van (köszönt és minden jót kíván két gerle és egy csíz a csupasz körtefán), de addig is ma van, amikor Stein Aurél 163. születésnapja.
Ő azért fontos részemről, mert jelentős keletkutató volt, és ennek kapcsán a Brit Birodalom alattvalójaként régészkedett Közép-Ázsiában, volt több indiai egyetem tanára, szóval személyében összeért a saját anglomániám és India iránti érdeklődésem. Steint amúgy lovagi Szőrré csinálta az ötödik George nevű györgykirály (azaz megkapta a Brit Birodalom Rendjének „lovagparancsnoki“ azaz Knight Commander fokozatát), ami az egykori pesti zsidó gyerektől azért elég szép teljesítmény, Meg hogy már akkoriban is osztogattak lovagságot régészeknek és egyéb tudós népeknek, nem kellett érte tábornokként népirtani Ázsiában, elég volt régi templomokat ásni, persze igen szakszerűen.
És nagy érdeklődésemben ő volt az egyik szerző, akit nagy lendülettel olvastam úgy 2007-8 körül, mikor 1908 után végre újra megjelent magyarul a Homokba temetett városok (Régészeti és földrajzi utazás Indiából Kelet-Turkesztánba 1900–1901-ben), mert az első két kiadás nem volt meg a helyi könyvtárban. (Und ha meglett volna, nyilván akkor se kölcsönözhetőként.) De addigra már olvastam a kicsivel korábban kijött életrajzát.
(Mellékszál, de az első kedvenc keletkutató szerzőm - már túl Lőrincz L. Lászlón, de tőle a sci-fiket meg a krimiket olvastam főleg - Alexandre David Neel volt, az ő könyveit, mint pl. a Mágusok közt Tibetben, vagy az Utam Lhászába címűt már a kilencvenes években, meg az ezredforduló környékén kiadták nálunk is.)
(Pest, 1862. november 26. – Kabul, 1943. október 19.)
index.hu
p.s. A csízes-körtefás angol mondóka tizenkettedik, összefoglaló jellegű versszaka, amiben már mindenki van, nem csak a csíz, de egy hónap múlva aktuális, mint évente egyszer:
On the twelfth day of Christmas, my true love sent to me
Twelve drummers drumming
Eleven pipers piping
Ten lords a-leaping
Nine ladies dancing
Eight maids a-milking
Seven swans a-swimming
Six geese a-laying
Five golden rings
Four calling birds
Three french hens
Two turtle doves and
A partridge in a pear tree
Jó, hát elég óvodás, de gondolom eredetileg is nekik szánták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése