Fejben kissé még mindig tegnap esete van, mert napok óta először bekapcsoltam a tévét úgy, hogy nem akartam semmi konkrét reklámblokkot, vagy közéjük ékelt műsort megnézni, csak kellett egy kis háttérzaj.
Ellenben nem találtam a távirányítót, ami később a konyhából került elő kicsit lisztesen, úgyhogy maradt a valamelyik csatornán, ahol leháttértévéztem a Pappa Pia című filmnek nem nevezhető kulturális környezetszennyezés második félidejét. Oké, ez egy sokéves darab már, de eddig tudatosan kerültem, és ha véletlenül nem futok bele, akár teljesen kimaradhatott volna az életemből. Ebből biztosan, de majd ha radzsasztáni mosónőként születek újjá, akkor a következőre is megúsztam volna.
Láttam én már szar filmeket, de ez szinte mindenen túltett, ez a giccses, ócska szemét csak szekunder szégyent volt képes kiváltani belőlem (No együttérzés!), de a végére már konkrétan azt éreztem, hogy lassan összeken valami bűzös nyálkával.
Szar színészek szarul játszák a rendesen meg sem írt karaktereket, kivéve Nagy Ferenc Csótányt, aki szerintem már ekkor (2017-ben) is a mostani önmagát adta, az elhülyült, ostoba, vén seggfej szerepében, és szánni való módon még ő volt a leghitelesebb, bár énekelni sose tudott igazán.
Mert ez a mozgóképes merénylet olyan, hogy énekelnek is benne, úgynevezett „slágereket“ az alsó polcos magyar popzene nagyobb dicsőségére. És persze teljesen indokolatlanul. A sztori -már amennyi van benne - sablonos, a rosszarc megszívja, a szerelmi szál összejön, a tinédzserek együtt ugráló buta tömeg, de végül mindenki hepi, aki megérdemli. Egy rémálom az egész, de tényleg.
Látszik rajta, hogy valami amerikai receptet akartak hazaira ízesíteni, ettől viszont olyan lett mint a hányás, a kötelező répadarabokkal, hogy hasonlít valamire, amit viszont már lebontott a gyomorsav, ez esetben az ízléstelenség és a megúszás epikus kettőse. (Arra csak később döbbentem rá, hogy ezt a semmilyen korosztálynak szülői felügyelettel sem ajánlott művet Csupó Gábor rendezte, aki Amerikában animációs alkotóként azért komoly dolgokat tett le az asztalra, mint a Simpson család vagy az általam is kedvelt Fecsegő tipegők.)
Ezt a „filmet“ senki nem érdemli meg, esetleg életfogytos gyilkosoknak lehetne időnként vetíteni, bár gyanús, hogy ez az eljárás ütközne az ENSZ Kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezményével, amit Magyarországon 1988-ban hirdettek ki, törvényerejű rendeletként.
Keltta Poppunk Pia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése