Egy ideje már gomolyog a botrány, hogy annál a bizonyos folyóról elnevezett pártnál miféle applikációkat fejlesztettek az ukrán szíjájésok, hogy így kiszivárgott minden. Kétszázezer forma neve, címe, vércsoportja és szeretője. Már mindenki mindent leírt erről az ügyről, úgyhogy nekem elég annyi, hogy egy frászt volt „adatszivárgás“. Mert az olyan, hogy véletlenül rossz címre küldöm az ímélt, vagy belehallatszik a telefonba a háttérből a pornó, és valaki megtud rólam valamit, amit nem akartam közölni. Komplett címlistákat egyben megszerezni az lopás. Azokat aztán egy kereshető térképpel kitenni a kormányhitű online faliújságokra meg faszság, amiért a hatályos, bár nemigen használt jog szerint is két év letöltendő felpofozást lehet kapni.
De nem ez az igazi nagy gáz, az adatlopás az úgy kell a mai, posztmodern szervezett bűnözésnek, mint egy falat kokain, hisz a zsarolás macerás, a drogot csempészni és teríteni hosszadalmas, lányokat futtatni meg egyre kevésbé gazdaságos. A kiberbűnözés ellenben gyors, jövedelmező, és még cipőt sem kell húzni hozzá. Szóval ez csak a szokásos ügymenet, az igazi gáz ott kezdődik, mikor a kormányzat és csatolt részei (hűbéresek, seggnyalók, kitartottak, rajongók) kezdenek ilyesmivel foglalkozni, mert a hatalomért semmitől sem riadnak vissza, ellenben odariadnak bármihez, ha az hoz nekik még két szavazót és/vagy elijeszt hármat az ellenféltől. Aki persze nekik ellenség, ez fontos distinkció, hisz az ellenféllel lehet lovagias az ember, de az ellenséget csak ütni kell, amíg mozog. Amihez meg először is tudni kell, ki az, aztán lehet csak megfélemlíteni, zaklatni, zsarolni, miazmás.
Úgyhogy Párt propagandistái egy jót bűnözve csemegéztek a listából, elvégre nincs is jobb, mint annak Másik pártnak (a folyósnak, vágod) vélt vagy tényleges embereit listázni, az olyan száraz, meleg érzés, valamint szép, haladó, huszadik századi hagyomány:
valaszonline.hu - via Arcanum
Mint a Válasz Online cikke is kiemeli, nálunk csak nyilas és kommunista előzményei vannak a választópolgárok listázásának, ahhoz totális diktatúra, vagy minimum annak óhajtása kell, hogy valaki listázzon egyet már kora reggel, hogy aztán a napi listázás után este, a jól végzett aljasság tudatával, és pár pohár tizennyolc éves whiskey-vel térjen nyugovóra.
Persze a VO sokkal szeriőzebb hangnemben fogalmaz mint én itt, semmi kurvára, semmi fasz, és ha nem ide írok, hanem máshova pénzért, magam is rendkívül kifinomult vagyok, ami kicsit persze levesz a stílusomból, már ha van nekem olyanom. (Ha nincs, akkori is, mert unalmasabb, de Ez az én bulim, itt én sikítok! (Igen, ez a kedvenc űrhajónevem Iain M. Banks Kultúra-világából.)
Amúgy egy teljesen más nézőpontból meg azért szánalmas ez a listázás, és eképp jellemzően magyar, mert egy normális demokráciában egyfelől nem túl érdekes, hogy ki melyik párttal szimpatizál, másfelől meg ezért nem is különösebben titok, inkább valami olyasmi, hogy kutyás vagy macskás az ember, hogy hip-hop vagy metál, hogy tengerpart vagy hegyvidék. Egy sajátosság a sok másik mellett, de nálunk (és a hozzánk hasonlóan szerencsétlen helyeken) már-már élet-halál kérdése. Mert szimpátiák helyett hitek vannak, politikai váltógazdaság helyett meg Armageddon, ha nem a mieink nyernek. Plusz egy sír, hol nemzet süllyed el, mint az közismert.
De hát a normalitástól a mi kis provinciális közéletünkkel már messze vagyunk, a demokráciától meg, háát...
p.s. A fenti szám meg teljesen ideillik, elvégre arról szól, hogy megtalállak, elkaplak, megkaplak, követlek, bár jobban belegondolva ez inkább valami szerelmi őrület lehet, ami vagy rokon azzal, ahogy szekták hívei éreznek az aktuális vezérük iránt, vagy egy fokkal jobb annál, mert legalább nem képez magának feltétlenül ellenséget. Az csak lehetséges, de nem szükségszerű összetevője a rajongásnak, míg a hatalmi harcban muszáj ellenségnek is lennie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése