Karácsonyfuck

Na jó, most már mindjárt szilveszter, meg amúgy is bevallottam hogy idén még karácsonyfát is díszítettem itthon, sőt rögtön hármat, ha már ennyi műfenyőm akad, egy élethűbb (ennek még a tolla, izé tűlevele is hullik), meg két egyforma retró, amik tényleg olyanok, mintha a nyolcvanas évekből, a közeli ábécé pénztárja mellől származnának. Azaz zöld szőrös drótokkal dekorált partvisnyél mindkettő, de bennem nosztalgikus nosztalgiát keltenek gyerekkori emlékeim emlékeiből, vagy alapján, és tényleg van az a mennyiségű teszkó gazdaságos dísz, amitől ki is néznek valahogy.

Plusz a kínaiboltos, szőrös partvisnyeleknek nem hullik a szőrük, ebben jobbak a tizenkétszer annyiba került barákácsáruházas darabnál, sőt egykori kutyámnál is, akinek meg de.

Nade, év végi giccs, egyenesem a nappaliból. Mert hát giccs az ami nem szép, de tetszik, és mindenki lehet néha léha, pláne ha benyomott egy fél gesztenyés bejglit.

Különösen figyelemre méltó a harmadik harácsonyfa, arról nincs is teljes kép,mert akkor látszana a háttérben az ágyon összehányt ágynemű (ez az a darab, ami nem a nappaliban van), és bónuszként hátat fordít a kamerának a télapó, meg az angyal, utóbbi mondjuk nem tudom mire föl, a papírszárnyával úgyse menne semmire, ha én nem lógatnám fel a fára. Na jó, nem abban az értelemben...

A szobrot elvitetni nem kell félnetek...

Az éj leple alatt vitték el Nagy Imre szobrát a parlament mellől. Persze régen lebegtették már, hogy valami hortysta emlékművet akarnak visszaépíteni a helyére, a nemzeti vértanúkét, ami önmagában is egy esztétikai bűncselekmény. Az ugyanis így nézett ki:

444.hu

És most merje valaki azt mondani, hogy ez szép, kifejező, vagy van bármi emlékező/érzelmi gesztus benne, pláne ahhoz képest aminek a helyére állítanák:

balmagyar.hu

És nem is egyszerűen csak ízlésítéletről van szó, de egyfelől érthetetlen, miért nem lehetett Nagy Imrét békén hagyni, másfelől meg teljesen indokolatlan ártunk és ormányunk féktelen nosztalgiája a Horthy-rendszer iránt. Az egykor liberális demokraták ma már valami király nélküli királyságot szeretnének (a pártvezér és kancellár sem véletlenül költözteti magát a budai várba, ha már ő az őfőméltóságú kormányzó), és legszívesebben kitörölnék a történelemből az 1944 utáni időszakot. Naná hogy kétezer tízig, hisz akkor kezdődött újra a történelem, ennek a szemléletnek persze hátránya, hogy így nehéz szemkilövetőgyurcsányozni, de valamit valamiért.

Meg nehéz nem észrevenni azt a pitiáner sunyiságot, amivel ezt a szoborügyet intézik, hogy eleve az ünnepi időszakban, és akkor is éjszaka. Mintha azért mégis csak be lennének szarva egy kicsit, hogy megint jönnek a tüntetők, hisz a fideszkádéenpé jellemzően szavakban bátor, főleg ha újságírónak álcázott mikorfonállványoknak kell nyilatkozni. Meg gyújtó hangú beszédeket mondani játszóterek átadásán. De ha tesznek valamit, akkor azt inkább sunnyogva, lőrinc barát is stikában vette meg a fél országot, a legtöbben csak akkor vették észre, mikor már tényleg az övé volt minden mozdítható. Most már ő az ország leggazdagabb embere, nincs az a gyáriparos vagy bankvezér aki beelőzné, hiába no, aki ilyen tehetségesen tud gázt szerelni, az többre hivatott mint hogy falusi polgármester legyen. Még akkor is ha a falunak stadionja is van, kisvasúttal.

És hát stikában vitték el a volt miniszterelnök szobrát is (rosszmájúak szerint azért, hogy a jelenlegiét állítsák a helyére, de nem kell minden kommunista propagandának bedőlni), nehogy valami élőlánc legyen ott, hisz a Kossuth téren tüntetni csak a gyurcsányi meg a soros ellen ér, kordont bontani is csak népben-nemzetben gondolkodó, kereszténydemokrata elkötelezettségű hazafiaknak szabad.

De így, az éj leple alatt már nagyon oké a dolog, az a néhány kósza újságíró is csak reggel szúrta ki, hogy volt-nincs emlékmű, ezért jó a felcsútiéknak, hogy nem kötnek minden apróságot a sajtó orrára, például hogy mikor is állnak neki bontani, így mindenki már csak a kész helyzettel szembesülhet.

És nem, nem szégyellik magukat, az ilyen gyengeséget sugalló érzelmeken már rég túl vannak, inkább csak be vannak kicsit tojva, ezért kell amit lehet titokban intézni. Elvégre az istenadta népnek nem az a dolga, hogy tiltakozzon meg egyáltalán véleménye legyen, hanem hogy négyévente szavazzon a Pártra, aztán maradjon kussban. Hisz véleményt onnantól a Párt, de főleg annak vezére fogalmazhat meg, hisz erre kaptak felhatalmazást szerintük. És amit a Nagy Imre szoborral műveltek az apróság egyéb ügyleteikhez képest, de jól szimbolizálja a rendszert.

Amit ők  még mindig demokráciának hívnak, látszik, hogy nem sok gőzük van róla, mi is az.

Garázsvásár

A karácsonyi harácsolásban nyomult minden kereskedelmi lánc, volt blekfrájdéj, karácsonyi akciók, most meg a mégis nyakukon maradt cuccokat poszt-karácsonyi akciókkal próbálják meg elsózni. Mindenhol óriási leárazásokat hirdetnek, szinte bármire, ezek tényleg leáraznák a macskát is a tetőről. Mert ha  valaki nem is akart okostévét venni a karácsonyi akcióban, az nyilván megbánta már, és vesz egyet az év végi leárazásban.

A sarki boltban is leárazták a szaloncukrot, hát hiába, a csokimikulással ellentétben ezt nem lehet átcsomagolni húsvéti nyúlnak, de a kuszkuszt is. Pedig a kuszkusz nem tipikus karácsonyi étel, legalább is Európában, úgyhogy valószínűleg arról van szó, hogy a törzsközönség nemigen tudja mi a fene lehet, de azért el kellene adni, ha már. A törzsközönség amúgy leginkább féldecis piákat vesz dobozos sörrel, nem elvitelre, hanem a bolt előtt fogyasztva, a fához kikötött csivavák társaságában. (Gondolom kutyasétáltatás ürügyén lépnek le otthonról, felest inni meg fociról dumálni a garázsbolt előtt.)

Ennek megfelelően a boltban kétféle sajt van csak, trappista meg valami noname kockasajt, egy rokfortot úgyse venne meg senki mert drága, és ahhoz képest még penészes is. Nincs francia konyak csak Bandy márkájú szeszesital, nincs brokkoli csak hagyma meg krumpli, maximum karfiol, de azért van minden, csak választék nincs. Azaz mindenből van egy-kétféle cucc, én egyszer még olívabogyót is tudtam ott venni, fokhagymával töltve, de a kuszkusz az úgy tűnik túl van minden határon. (Meg a gránátalma, amikor kérdeztem, hogy van-e esetleg talán nemdebár, az eladó csaj visszakérdezett, hogy az mi, mondtam hogy olyan mint a tojásgránát, csak nem tízes dobozban árulják - máshol - viszont a gránátos kockához nem ajánlott.)

Ezzel együtt bírom a garázsboltot, ez van legközelebb, nem kell sorban állni mint az aldiban benne, és félreteszik nekem a rozskenyeret, el ne fogyjon, mire másnap beesem érte.

Az meg a sajátos lakótelepi hangulathoz tartozik, hogy hétköznap festékes ruhás, hétvégén meg melegítős, borostás férfiemberek állnak a garázsbolt előtt, és fogyasztanak.

De a témák alapvetően ugyanazok: a foci, a Géza (Lajos, Ede etc.) meg a nők. Ezekről posztolnak egymásnak az élő fészbukon.

Kézmű

A harácsonyi vásárok kapcsán került elő a mindenfelé médiában, hogy ma már minden terméket (kaját, szappant, sört etc.)úgy próbálnak eladni, hogy az adott termék "kézműves". Ami persze eleve hülyeség, mert egy kisvállalkozás jellemzően eleve nem ipari tömeggyártásban utazik, az éttermek mégsem írják ki, hogy kézműves pörkölt, pedig a szakács nyilván nem egy automatizált gépsoron gyártotta le. Ha meg igen, akkor a végeredmény nem egy éttermi fogás, hanem egy konzerv a sólet lecsókolbásszal meg a székelykáposzta feliratú dobozok között, a bolt polcán.

Szóval amit nem iparilag gyártanak le az összeszerelő soron, az lehet kézműves, mint a kézműves lecsó, amit nem rég csináltam, a kézműves karácsonyfa, amit nem ipari robotok díszítettek, a kézműves vers, a kézműves festmény, sőt a kézműves blog.

Kézműves a disznóvágás, a horgászat, a lópatkolás, vagy a maszturbálás, ehhez képest mondjuk szájműves tevékenység szavalni, előadást tartani, gyóntatni vagy pszichoterápiában részt venni, nem-műves tevékenység viszont aludni, halottnak lenni, vagy meg sem születni. (Tényleg, az hogy hangzik, hogy kézműves reinkarnáció, vagy kézműves üdvözülés?)

Ezekhez képest egy kézműves pizza igazán semmiség, vagy a rá pakolt kézműves sajt meg kolbász, legfeljebb azon lehet aggódni, hogy derék kézműves, mikor épp készíti a cuccot a jó meleg konyhában, beleizzadja arca verejtékét a tésztába, a szószba, a lekvárba, a sajtba. A vásárló meg találgathatja, mi a titkos összetevő, amitől pont olyan, amilyen.

gymlive.net/mashollattam

Persze attól mert valami kézművesnek hirdetnek még bármilyen minőségű lehet, ez is csak egy kifejezés, ami épp divatba jött mint gyerekkoromban a márványfarmer vagy a harmincas években az antiszemitizmus.

Csak simán nem kell bedőlni neki, nemsokára úgyis robotok gyártanak majd mindent, a kézműveseket is beleértve.

Tűzijáték és entrópia

A frászt kaptam ma kora este, mikor valami lövésszerű hangokat hallottam a csomópont felől. Először azt hittem, hogy petárda vagy tűzijáték, elvégre itt a szezonja, de aztán felharsant néhány fájdalmas üvöltés meg erőszakos kiabálás. (Hogy ez utóbbi milyen, azt persze tudja a fene, elvégre lehet nem erőszakosan kiabálni?)

Pedig ez nem olyan környék, én még nem találkoztam felénk lövöldözéssel, de gondolom így van ezzel mindenki, aki már igen, valamikor el kell kezdeni. Szerencsére nem most, mert mikor később  kinéztem kinéztem, csak egy rendőrautót láttam a szemközti buszmegállóban, meg két taxit, de az egész inkább közlekedési rutinellenőrzésnek nézett ki, mint bűnügyi helyszínelésnek. Így legalább egy aggódnivalóval kevesebb, a karácsonyi depressziótól amúgy sem hagynám el szívesen a lakást, hát még ha lőnek is.

De tűzijáték lesz ez, ami régebben idegesített, mert nekem annyira nem tetszik az ilyen durrogtatás, plusz rendszeresen egy rettegő kutyát  kellett vigasztalni. De legalább nem akarok tőle az ágy alá bújni, ami amúgy sem menne az ágy alatt lakó könyvektől és dobozoktól, még ha be is férnék, de hát nem.

Úgyhogy egyelőre maradok a jól bevált szoronganivalóimnál, majd holnap kompenzálok némi házimunkával, az valahogy mindig segít. És van mit csinálni, mert a laptopom már nincs valami jó bőrben, a tévéhez mellékelt set-top box kipurcant, a mobilom töltője megadta magát és már megint csöpög a vécétartály. Ja és beadta a kulcsot a kenyérpirító is de a tűzhelyen azért még oda tudtam égetni a kaját.

Vagyis nyakig ülök az entrópiába, még jó hogy az utcai bűnözés nem vesz körbe. Mint a karácsony, ami tényleg egy nyűg, kerülöm is.

Újra ölt

Ez itt Balaton. Nem tudok hozzá fűzni semmit, Edina tudna, én is általa hallottam először, nagyon-nagyon régen.

A mogyorók bejövetele

Aztatat írja a zorigó nevű internet, hogy karácsonyira visszatér a legendás édesség a boltokba bele. Én meg nem vagyok lenni érinettileg a témában benne, de gondoltam meg nézem jól. Na, itten arról van szó, hogy a piros mogyorós tér vissza, ami nemtom mér legendás, elvégre nem az.

Emlékszem gyerekkoromban is volt valami hasonló szar, csak akkor mogyorósnak hívták, és tuti a munkásmozgalom édessége volt, merugye a piros papír, amiben. Olyan is volt neki.

De! Az hogy a módszerváltás után valaki ki találta, hogy akkor most lesz megint a mindeféle sznikersz nevű milka meg hasonló mogyorókok mellett csokival, attól ez még nem legendás, csak vacak, én a mútkor láttam sólet lecsókolbásszalt, az is kurva régen van már, azt egyáltalán nem legendás.

A legendás az szerintem olyan hogy jó, főleg elsősorban, meg aztán régi. De ez a mogyorós pirulás ez nem jó, nem is régi, csak gondolom a gyártó tulaj fizet a zorigónak, hogy csinájjon neki, izé... a csokijának felhajtást. Hogy reklámozza a marketinget, neki.

Remélem persze, hogy nem csokiban fizet, mert az nem lenne jó, bár a zorigó pont megérdemelné, hogy ennél jobbat ne egyenek karácsonyikor se nem, már ami édesség, mert tőlem reklámozhatolnák az 1987-es löncshúskozrevet is, ha akkor ezt kell enniük szent esetben... szentisten..., nem, nem megvan: szenteste!

De csak a zorigósoknak, ott 888-on, mer soros ellen ezzel lehet harcolni, lejárt löncshússal meg páros mogyoróval vagy hogy hívják.

De nyolcvanas évekből az legendás, hogy Nelzonpiké, a Kvín, a szomszédból Ági, azok legendásak.

A patás mogyorós meg nem az, végre megszabadultunk tőle, erre valaki megint ránk uszíccsa, profitgonoszságból. Én maradok a teszkós szaloncukornál, mert hazafi vagyok, és szeretem a jó édességet, de mivel úgyse nem ehetek, arról fog se nem kiderülni nekem, hogy mijen.

De a prosztó mogyoróst azt biztosan tényleg, becsszóra.

Klaviatúra-kúra

A szövegszerkesztőkben legtöbbször csak a helyesírás-ellenőrző az idegesítő gépeléskor, mert hát mindig jobban tudja, hogy én pl. ókor helyett azt akartam írni hogy ökör, mert olyan szó legalább van. De ha a 'van' helyett azt vicceskedem, hogy 'bír lenni', abba persze nem köt bele, mert ahhoz már hülye a program, de legalább is nincs stílusérzéke.

Itt viszont (e helyütt, avagy a bloggeren) ennél sokkal idegesítőbb dolgokat is művel a nyavalyás program sérelmemre, de olyan szinten, hogy néha legszívesebben falhoz vágnám a laptopot. Persze nem vágom, mert egyfelől nem a hardver tehet az állandó hibákról, másfelől nincs miből másikat venni, úgyhogy kellene kézközelben tartani valami falhozvágni-valót. (Valami puhát és újrahasznosíthatót, gondolom, amiben nem esik kár. Meg a falban sem.)

Először is az van, hogy tetszőleges, nekem véletlenszerűnek tűnő pillanatokban ugrik vissza a kurzor valami kiszámíthatatlan távolságot, és mikor felnézek a monitorra, azt látom, hogy a szöveg végéhez képest épp három sorral feljebb gépelek, valami másik mondat közepébe. És ezt persze csak akkor veszem észre, ha felnézek, mert ugyan vakon gépelek, csak nálam ez azt jelenti - mint gondolom sokaknál - hogy a billentyűzetet bámulom, és felnézek, csak valami zavaros betű- és szóhalmaz kavarog előttem. Pedig a fejemben még olyan jól összerakott szövegnek hangzott. (Épp most, az előző mondat alkalmából sikerült leírnom, hogy észövegfelné, mert már megint ugrott a kurzor, csak majdnem jókor néztem fel.)

A másik gond az, hogy a cuccban van egy csomó billentyűparancs, én meg olyan gyorsan gépelek - alapvetően négy ujjal, ami egyéni rekord - hogy az egymás utáni karaktereket gyakran érti félre ez a digitális szemétláda. Én meg mikor felnézek, mert ugye azért néha csak felnézek, azt látom, hogy megnyílt három alkalmazás, kiléptem a programból, rendeltem egy thai prostit a neten vagy épp letöltöttem egy sárkányszimulátort. De szöveget, azt egy ideje nem írtam egy betűt sem.

És épp ezért gond ez sok (számomra legalább is) ismeretlen funkció, mert grafomán vagyok, és a kifinomult négyujjas technikámmal így sem tudom követni a gondolataimat, akkor meg pláne nem, ha állandóan javítgatni kell a hülyeségeket.

És ez a hülye program még azt a szót sem ismeri, hogy grafomán.

A drónok támadása

A mai nap híre volt, már reggel, hogy le kellett állítani a londoni Gatwick reptér forgalmát, mert drónokat láttak a bevezető légifolyosónál. Nagy, veszélyes, vérengző drónokat gondolom, de persze ez egyáltalán nem vicces, mert ezek a távirányítós izék tényleg képesek katasztrófát okozni. A nagy, és egyáltalán nem vérengző utasszállítók ugyanis sokkal sérülékenyebbek, mint amilyennek elsőre látszanak, és távolról sem lelkileg. 

Egy hajtóműbe repülő drón, madár, teniszlabda vagy anyacsavar elég sok gondot tud okozni. Gondolom ezért nem lehet teniszezni a repülőterek kifutópályáin, meg hát kinek is lenne kedve akkora zajban. Sőt, jobban belegondolva, én még sosem láttam reptéri shopban teniszlabdát, szóval biztos nagyon veszélyes lehet a légiközlekedésre, szemben a Toblerone csokival meg az akciós whiskyvel, amit egy plüssmaci ölelget. Akciósan, nyilván.

catoonstock.com

De szerencsére Gatwicken még sosem jártam (egyszer láttam a brightoni vonatból, de gondolom az nem ér), nem is terveztem soha, így aztán az, hogy az EasyJet törölte a mai két járatpárját ferihegyről, akkor sem érintett volna, ha. Viszont az is hülye aki az említett társasággal repül, úgy tapasztaltam, az Easy egyáltalán nem easy, a második legvacakabb fapados társaság a Ryanair után, ami önmagában nem egy teljesítmény, de náluk a Wizzair is jobb. Pedig az sem egy matyóhímzés.

Oké, a fapados társaságok nem a kényelemről szólnak, hanem hogy gyorsan el lehet velük jutni messzire, de az a repülő marhavagon hangulat, amit néha közvetítenek, az azért nem igazán vonzó. Pláne mert a fapados az angolul nem fapados, hanem a fenti szemléltető ábrán láthatóan budget, vagy a másik változatban low cost. És ugye a lókoszt, az istállóba való, nem marhavagonba.

De legalább az easyn volt a legfanyarabb humorú stewardess, akihez vala szerencsém volt. A londoni leszállásnál (Lutonban, nem a Gatwicken), azt mondta, hogy üdvözöl mindenkit ott (pont azzal a hanghordozással, mintha legszívesebben átvágná a torkunkat, esetleg a sajátját), és hogy az időjárás meg épp olyan mint a férje: "Grey and miserable."

Ízidzset öcsém, ízidzset!
De itt legalább drónok nincsenek:

dearcustomerrelations.com

Cinema Inferno

Így az ünnepi szezon közeledtével néznék már valami jó filmet az aktuális felhozatalból, mert a harmincadik Agymenők, és negyvenhatodik Jóbarátok ismétlés már nem jelent igazi élményt. A komplett tévéműsor ócska, ugyanazok a szar, nyálas karácsonyi giccsek mennek minden évben, de tényleg lagalább húsz éve már. A kocsmai verekedés, mint szórakoztató műfaj meg nem az én terepem.

Viszont a moziban sincs semmi nézhető. Van egyfelől ez a grincs-diótörő-méripoppinsz vonal, meg vannak a képregény-filmek, amiktől elve undorodom, nem értem emberek hogy képesek ilyen szemetekre pazarolni az idejüket. De ha véletlenül egy film egyik kategóriába sem tartozik, akkor romantikus vígjáték, amit én a büntetőjog eszközével kezelnék.

És ugye felénk, kifejezett művészmozi nincs (illetve egy olyasfélének is használt kulturális központ, de az nagyon kevés), csak a plázás változat, de náluk a Pókember a mutáns zombi-robotok ellen típusú alkotások jelentik a művészet csúcsát, de hát ők nem egy hagyományos értelemben vett kulturális intézmény, hanem egy szórakoztató-ipari kombinát.

De régen még ezekben is ment egy-egy Scorsese, Coppola ne adj isten egy Stanley Kubrick.

A helyzet azonban az, hogy Hollywoodban ma nem készülnek olyan filmek, mint mondjuk a Taxisofőr vagy a 2001 Űrodüsszeia, ma már tényleg csak a biztonsági játék megy, ezekkel a DC- meg Marvel-univerzumokkal, meg a harminc évvel ezelőtti sikerfilmek remakejeinek folytatásainak rebootjaival.

A britek még csinálnak jó filmeket (akár Amerikában is), de egy Danny Boyle-filmnek is oszkár-díjakat kell kapnia ahhoz, hogy a helyi pláza mozijába bejuthassson.

Ken Loach, Spike Lee, Michael Leigh vagy Wes Anderson, esetleg Martin McDonagh szintén esélytelen, hogy csak a kedvenceimet emeljem ki.

(McDonah-ról amúgy már itt is megemlékeztem, azóta mát láttuk a Hét pszichopatát is, és bár sokak szerint megosztó darab, nekünk tetszett.)

Perta amúgy holnap elmegy a moziba, hogy saját sérelmére megtekintse a Méripoppinsz vissztért, nyilván csak azért mert van benne Kolinförsz, de gondolom nem ő játssza a méripoppinszt, pedig az lenne akkora szám, hogy én is megnézném.

en.wikipedia.org

Félelmet kelt

Ezt most már tényleg röviden, mert lassan unom az egészet, csak fontos és jellemző.

Olyat nyilatkozik az MTVA (az tényleg ki, avagy Safranek! Ki ma az MTVA?), hogy az ellenzéki képviselők, kik ott éjszakáztak a székházukban, félelmet keltettek az az emtévéá munkatársaiban . Vagy beléjük, esetleg nekik..

De most őszintén, ki a fenében bír félelmet kelteni mondjuk Szél Bernadett, aki szerintem (szigorúan szubjektív vagyok persze, de ez az én blogom,végül is megtehetem) egy szimpatikus, értelmes, középkorú nő, kifejezetten nem pankrátor testalkattal.
Esetleg a szélesvásznú hátú biztonsági emberekben kelt félelmet, mert a szar köztévé munkatársaiból nagyjából velük találkozhatott? Ha ezek a gorillák félelmet éreznek tőle, vagy például Hadházy állatorvostól (aki nem a humorista), akkor  nyilván alkalmatlanok, de ez persze nem szokatlan az emtévéánál. 

Sőt, úgy tűnik a foglalkoztatás alapfeltétele, de én most miért nem csodálkozom ezen?

facebook.com

Na jó, kicsit tényleg félelmetes, van benne valami hegedűvonásnyi Sigourney Weaverből, méghozzá abból a korszakából, mikor savat fröcsögő űrlényeket irtott ki, szóval egy rogánantali értelemben vett szíjjártópéter helyében, lehet hogy én is fosnék tőle.

Kiképzőtáborok. Világos? Kiképzőtáborok!

Ifjabb lomnici, a csupa kisbetűs zoltán, akit néha alkotmányjogásznak, néha meg simán csak jogi szakértőnek csúfolnak, azt bírta nyilatkozni a "Mi vagyunk Soros ellenzéke" szlogenű portálnak (hogy a címet idézzem) "Intő jel a külföldön kiképzett tüntetők megjelenése!"

Így, ennyire egyszerűen, hogy vannak ezek a külföldön kiképzett tüntetők, és hát ki állna mögöttük, a ha épp Soros ellenzéke kérdez alá a kevéssé jeles jogtudósnak, hát Soros, de őszintén szólva minden más megfejtésen rohadtul meglepődtem volna.

Viszont már szinte látom magam előtt, ahogy a reménybeli tüntetők mondjuk egy dél-franciaországi kiképzőtáborban alakzatban menetelnek, majd hirtelen szerteszét szaladva gyakorolják a lovasrendőrök elleni menekülést. Vagy előlük? Nem, tényleg ellenük, mert ezek ilyen agresszív állatok, bazmegelnek a rendőrökre rá, verbálisan, meg halállal fenyegetik őket, gondolom szintén verbálisan. Fenyegetőzni amúgy sincs sok más lehetőség, legfeljebb néhány gesztus, bár a 'baszd meg!' az mondjuk pont köztük van, és mindenki ismeri.

Reggelire könnygáz van a táborban, csak hogy szokják, majd indul az alapkiképzés a délelőtti sorosista agymosással, ahol a migrásokról mondanak jókat, a felcsúti Hellóröifről meg csúnyákat, mert ezek ilyenek. Őket a gyűlölet élteti, és a szeretet is, elvégre szeretnek gyűlölni, mert ezek ilyenek, de ezt már mondtam.

A kiképzés része még a kereszténygyűlölet elsajátítása (na ja, hisz tudjuk, hogy soros szombaton nem dolgozik tuggyukmért), és ezt a marhaságot több fideszes főkutya is levezette imígyen: A tüntetők tüntettek a Kossuth téren is, és ugye ott a Nemzet Karácsonyfája (ezt ők képesek nagybetűvel kimondani is), tehát a tüntetők nem tisztelik (akár utálják is) a kereszténységet, aminek ez a második legnagyobb ünnepe (hisz az első a Húsvét), tehát utálják a keresztényeket is.

Ezt amúgy legröhejesebben a hollik istván nevű kádéenpés adta elő, akinek legjelentősebb közéleti tevékenysége a látványos hajbeültetése volt, tehát vallási-politikai kérdésekben mindenképp érdemes figyelni rá. Kár, hogy pálffy istván már nem országgyűlési képviselő, pedig a vörösfej-csíkszem rekordot máig tartja, ő volt az a kádéenpés, aki megtestesítette a Kádár-korabeli viccet. Mi szerint a munkásosztály itala a francia a konyak, amit választott képviselőin keresztül fogyaszt.

Ő talán még autentikusabb lett volna a politikai keresztényég kérdésében.

És bocs, volt már, de ezt most nem tudom kihagyni:

Büntetett tüntetés

A héten kétségtelenül szintet lépett a hazai rendőrség,abban hogy mennyire nem tudja kezelni az utcai tüntetéseket. Pedig legtöbben azt gondolták, hogy 2006-ot nem lehet felülmúlni, pedig de. Akkor csak a felesleges erőszak miatt tört ki (jogosan) a felháborodás, de már ott tartanak a szolgálók és védők, hogy egy-két napra beviszik azt is, aki kutyát sétáltat, pechjére a tüntetések közelében.

Nyilván egy gurulós szatyrot húzó nénit is előállítanának, ha nem megfelelő boltban vásárolna tejet, miként nem ajánlatos csak úgy felelőtlenül sétálgatni vagy barátokkal sörözni tüntetés közelében. És mivel ezek ilyen menetelős tüntetések, legjobb nem menni sehová, sőt nem lenni sehol, mert sosem tudhatja az ember.

Úgyhogy mindenki költözzön a nirvánába, így legalább egy igazi buddhista gesztussal szúrhatna ki a magát kereszténynek hazudó kormánnyal. Persze ehhez kell a megvilágosodás is, de legalább nem visznek el kutyasétáltatás közben. Ha már úgysincs kutyám.

Vers, mindegy kinek

Közművelődési vasárnapi kiadásunk keretében, örömmel prezentálom Gregory Corso versét, az úgynevezett bítköltészet eme gyöngyszemét,ha már Lavrence Ferlighetti-től már idéztem be ide, igaz évekkel ezelőtt. Szóval ideje van a költészetnek, pláne ebben a minőségben. Enjoy!

Házasság
(Marriage)
Mike Goldbergnek és feleségének
Orbán Ottó fordítása

Meg kéne házasodnom? Meg kéne javulnom?
Kápráztassam el a szomszédék lányát
bársonyruhámmal
és faustus csuklyámmal?
Ne moziba vigyem hanem temetőbe értekezzek vele az
Ullman-fürdőkádak meg a legújabb csaptelepek előnyeiről
aztán kívánjam meg
csókoljam meg és a többi és a többi ő meg mindent csak azt nem én meg tele megértéssel
tudom miért nem gurulok dühbe és nem ordítok rá Tapogass! Azt szeretem ha tapogatsz!

Ehelyett szépen összeölelkezünk nekidőlünk egy vén megroggyant sírkőnek és
csillagokat számlálva duruzsolok neki egész éjszaka -
Mikor bemutat a szüleinek egyenes hát, végleg megfésült haj, fojtogató nakkendő,
üljek le összeszorított térdekkel harmadosztályú heverőjükre és ne kérdezzem Merre van
a fürdőszoba?
Hogy lehetnék más mint aki vagyok, fiatal senki minden vágyam
egy habfürdő.
Ó szörnyű is egy fiatal senkinek kitéve közszemlére a család
elé és a család ilyeneket gondol Most látjuk először! Ez akarja a mi Mary Lounkat!

A tea meg a házi-sütemények után megkérdezik Mivel foglalkozik?
Most mondjam meg?
Tetszenék-e nekik akkor? Mondanák-e Na jó házasodjatok össze, elveszítjük
a lányunkat de kapunk helyette egy fiút - Most kérdezzem meg Merre van a fürdőszoba?

Úristen, és az esküvő! Az egész család meg a család barátai és csak egy maroknyi
tarhős szakállas haver
azok is kizárólag a kajáért meg a piáért -
És a pap!
Rám bámul mintha onanizálnék
és megkérdezi óhajtod-e ezt a nőt
hites és törvényes feleségedül?
Én meg, reszkető térddel, hogy mit feleljek, azt mondom Zselatin! Megcsókolom a menyasszonyt
és azok a gennyes állatok veregetik a hátamat:
Na fiú, most már testestül-lelkestül
a tiéd! Ha-ha-ha! és láthatod hogy a szemükben valami obszcén nászéjszaka csillog
- Aztán lehetetlen rizsszemek és edénycsörgés meg cipőnyikorgás
Niagara! Csődület!
Férjek! Feleségek! Virágok! Mind kényelmes hotelekbe tódulunk Mind ugyanazt csináljuk
éjszaka A közömbös portás tudja mi következik
A hallban lötyögők tudják amit
tudnak A fütyörésző liftkezelő tudja A pislogó szobapincér tudja Mindenki tudja!
Esküszöm már ott tartok hogy semmit sem csinálok!
Fennmaradok egész éjjel!
Belebámulok a szállodaportás pofájába! Visítozom: Francba a nászéjszakával! Francba
a nászéjszakával! ámokfutást rendezek ezekben a majdnem felülmúlhatatlan szobákban
nyasgem! Unom a banánt! Élnék inkább a Niagara mélyén! egy sötét odúban a

Zuhatag alatt
ott gubbasztanék Őrült Nászutazó kiötölve a házasságtörés sohanemvolt
módozatait,
bigámia megszállottja
válás szentje -
De mégiscsak meg kéne házasodnom meg kéne javulnom.
Milyen szép is volna hazamenni
hozzá megülni a tűz mellett a feleségem a konyhában kötényben fiatalon és kedvesen,
a gyerekemmel a szíve alatt és túláradó boldogsággal odaégeti a marhahúst
és
sírva jön be hozzám és felkelek a nagy karosszékből Azannya! A teremburáját! Tyű
a kiskésit! Istenem micsoda férj lenne belőlem! Bizony, meg kéne házasodnom!
Annyi
ugyanis a dolgom! többek közt be kell lopódznom Mr. Jones házába késő éjszaka

és be kell temetnem a golfütőit 1920-as norvég könyvekkel Továbbá egy Rimbaud-képet
akasztanom a főnyírógépre Továbbá teleragasztanom Tannu Tuva postabélyegeivel
az egész léckerítést Továbbá ha Mrs. Kindhead gyűjteni jön
a Közös Kassza
számára elmarnom és a fülébe súgnom Kedvezőtlen jelek gyülekeznek az égen! Valamint
ha a polgármester eljön a szavazatomért
Mikor hoznak törvényt a cápavadászok ellen?
És a tejesembernek egy cédulát hagynom az üvegben Pingvinport, legyen
szíves, hozzon egy kis pingvinport -
Mégis, ha megházasodnék és Connecticut és minden csupa hó
és lebabázik az asszony
és én álmatlanul mint a rongy éjszakákon át talpon, homlokomat a csöndes ablaknak
támasztva, mögöttem a múlttal minden helyzetek legközönségesebbjében találom magam,
remegő ember a felelősség súlyával a vállán és semmi hogy-oda-ne-rohanjak semmi
római arcélű smúzolás -
Az lenne csak a szép! Cuclinak hoznék egy gumi Tacitust

Csörgőnek egy zsák törött Bach-lemezt
Kiszögezném Della Francescát az
ágyra
Ráhímezném a partedlire a görög ábécét
járókának meg felépítenék
egy födetlen Parthenont - Nem, kétlem hogy ilyen családapa lenne belőlem.

 De se vidéki élet se hó se csöndes ablak csak ez a tüzes büdös szűk New York hét emeletnyire
a föld felett, svábbogár és patkány a falban elhízott birodalmi-német feleség
sikoltozik a krumpli felett Mer büdös neked a munka
És öt csöpögő orrú kölyök
örök szerelemben Cicamicával
És a szomszédok fogatlanok és kazal a hajuk mint
a 18-ik század izgága boszorkányainak
mind át akar jönni és nézni a tv-t A
háziúr a lakbért követeli Füszer és Gyarmatáru és Kék Láng Gáz és Elektromos Tartozékok
Szerelése
Lehetetlen hanyatt feküdni és álmodni telefon hóról
parkoló
szellemekről - Nem, nem házasodhatom meg soha nem házasodhatom meg! De - tegyük
fel ha elvennék egy szép
szívdöglesztő úrinőt magasat és sápadtat elegáns
fekete ruhában
hosszú fekete kesztyűben egyik kezében cigarettaszipka másik
kezében egy pohár whisky és egy műteremlakásban élnénk óriási ablakkal ahonnan
kilátás nyílik egész New Yorkra tisztább napokon még távolabbra is Nem, nem ismernék
magamra elegáns börtön álom felestársa -
Na,
és a szerelem? Azt bizony elfelejtem nem mintha alkalmatlan lennék rá éppen csak
fölöslegesnek tartom mint hogy cipőben járjak - Soha nem akartam elvenni egy anyám-forma
lányt
És Ingrid Bergman szóba se jöhetett És lehet hogy ma már akadna nekemvaló
de az már biztos régen férjhez ment És a fiúkat nem szeretem és -
de mégiscsak
kéne valaki! Mi lesz ha 6o éves leszek és magányos egyedül a bútorozott szobában
húgy-foltokkal a gatyámon és a világon mindenki házas! Az egész világegyetem csak
én nem!
Ó, tudom én ha volna egy valószínűtlen nő amilyen valószínűtlen vagyok
én a házasság sem volna valószínűtlen - Ahogy Ő várja magányos idegen ékkövei
közt Egyiptomi Kedvesét úgy várom én is - 2000 évet és az élet fürdővizét siratva.

azquotes.com

Tetszett szólni

A polgármesterség kemény és embert próbáló foglalkozás, sok stresszel és konfliktussal jár. Van az a hülye oktatás, hogy akkor most bezárjuk-e a falu iskoláját, meg csatornázni is kellene, hogy ne álljon a lakosság féltérdig szarban, meg a közvilágítást is meg kell rendelni a Hellóröfi vejétől, csak nincs meg a mobilszáma.

De eme sok, komoly és felelőségteljes (valamint öt év felfüggesztettet okozó) ténykedések mellett, még szólni kell a mikulásnak is, hogy be ne merje tolni a képét a faluba, mert a mostanság meghonosodott legújabb szokások szerint, a bürgermejszter feladata az óvodások és kisiskolások  zaklatása, cukrosbácsi manapság már csak a polgi lehet.

hvg.hu

És nem, egy pillanatig sem gondolom, hogy a fenti remek levelet valami túlbuzgó tanítónéni mondta tollba a szerencsétlen negyedikesnek, én kérem elhiszem, hogy egy tízéves gyerek őszintén és spontán módon lelkesedik a polgármester bácsiért, aki ugye tetszett szólni, és ha belehúz, jövőre már a kenyér- és halszaporítás csodáját is bemutathatja. Először persze csak akciós szardíniakonzervet tud majd szaporítani, de idővel eljuthat a füstölt lazacig, de ahhoz már dubajozni is kell, ami egy falusi polgármestertől azért komoly teljesítmény.

De tényleg, valahogy mégis csak be kellene tiltani, hogy mindenféle helyi döbrögik a gyerekek sérelmére hiénázzák össze  az ünnepeinket, mert kurva szar világ az, ahol a polgármester bácsinak kell hálálkodni a mikulásért is.

Deepcut

Ha már mostanában főleg az emlékeimből élek, eszembe jutott hogy tavaly, nem pont így december elején , de mondjuk október végén-november elején, mikor Londonban voltunk Petrával (sokszor voltunk már, de amikor), elmentünk Deepcutba is. Ami egy falu, Farnborough közelében, és összesen annyi benne a kraft, hogy a Kingsman című műalkotásban Colin  Firth kiirtott egy komplett gyülekezetet,  akikért persze nem volt kár,

Kedves kis falu amúgy Deepcut, mi például találkoztunk a buszmegállóval, a közeli büfével (na jó, lehet hogy kávézó, étterem, mifene, ) ahol ettem egy vegetáriánus angol reggelit ebédre (no kalbász und no véreshurka - arrafelé "black pudding") de finom volt, valójában meg sem bírtam enni.

Az angol vidék amúgy pont olyan mint a magyar, csak itt angolul beszélnek, illetve valami érdekes dialektusát az angolnak. Amivel Londonban remekül elboldogulok, az falun már nem feltétlen működik,  Deepcutban, a büfé-falatozóban konkrétan egy kukkot sem értettem a kiszolgáló csávóból, de ez legalább kölcsönös volt. De aztán találtunk közös nyelvet, én próbáltam csaknoriszul szólni, ő meg ezt végre értette, és bár válaszaiban nem volt az a kifejezett King's English, de az már lejött neki, hogy a kávét sok tejjel kérem.

az elhíresült templom

Színről színre

2019 színe a korallvörös. Pontosabban az lesz, most még nem van, mert még nem volt meg a nemsoká lesz szilveszter, ami majd.

Van ugyanis egy amerikai cég, amelyik megmondja, hogy melyik lesz az év legtrendibb színe, idén volt az ultraviolán túli ibolya, jövőre meg a sápadt korallvörös, költőibben és érzékibben kifejezve a 16-1546-os számú árnyalat.

Hogy ezt pont mi alapján sakkozzák ki, azt tudja a fene, szerintem az idei év színe a szarbarna volt, a jövő évé talán a takonysárga lesz egyszer, de csak ha sokat javul az általános nemzetközi  helyzet, a  hangulatom, meg a sajtos pogi minősége a sarki boltban.

Etimológiai tépelődések

Mi a az ebrúd, hogy néz ki, és honnan lehet rendelni? Sürgős kiebrudalni valóm lenne ugyanis, kellene a célszerszám. Csak nem tudom honnan lehet szerezni, de hát én egyszerű lélek vagyok, szarvazni sem tudok, pláne fel. Bár úgy emlékszem, a legutóbbi választáson például voltam szarvazni, de ott is csak rá valakire, nem fel valahová. És további kínzó kérdés, hogy fel tudok-e  szarvazni, ha nekem sincs szarvam, csak részben, mert a vam az még teljesen hiányzik. Szar ügy.

Így nem lesz belőlem rendes felszarvazó, majd jól kikosaraznak a kikosárral, ami olyan lehet kosárnak, mint az ebrúd rúdnak. Rejtélyes. 

Az ebrúd  egyébként a saját megfejtésem szerint az a rúd, ami körül a eb rúdtáncosok nyomják a az eb-sztriptízbárokban, természetesen ruha nélkül. Persze a kutyaközönség sem visel ruhát, ez sokat levon az előadás sportértékéből. Ruhát igazából csak a nénik kutyái viselnek, a lakótelepi néniség esszenciájához tartozik, hogy az amúgy is hosszú szőrű pincsit virágmintás textileb csomagolva sétáltatják a plusz tíz fokban is, csak mert december van. És ha már ők is a naptár és nem az időjárás alapján öltözködnek, ezt elvárják Fifikétől és Buksitól is.

Ez persze még mindig jobb, mintha felszarvaznák őket, egy pincsi szarvakkal sokkal röhejesebb, mint otthonkában. Viszont, ha tehetnék, nem ki- hanem bekosaraznák őket, elvégre az igazi kutyasétáltatás az, ha berakják az ebet (rúd nélkül) a gurulós szatyorba, s elhúzzák az aldiba, így egy füsst alatt a bevásárlás is el van intézve. 

De tényleg, tegnap az aldiban benne, láttam amint egy típusos néni gurulós szatyrából bámul ki egy játékkutyának látszó dolog. Csak ez pislogott. 

Ez volt az igazi ebkosarazás. Vagy kiszarvazás?

(Egyébként megnéztem ám az etimológiai szótárt, úgyhogy már tudom honnan ered a kiebrudalás, de az a megfejtés sokkal unalmasabb. Naná, hisz nagyjából tudományos.)

Mikulás+ÁFA

Ez a mikulás-dolog tényleg elég kártékonnyá tud válni, pláne ha fideszes képviselők használják a permanens kampány részeként az óvodákban. Mint például szabó zsolt, aki a 444.hu írása szerint, egy óvodai mikulásozás alkalmával kivette az ajándékcsomagokat a piros ruhás idénymunkás kezéből, és ő adta oda a gyerekeknek, hogy nyilvánvalóvá tegye, ki is az igazi mikulás. A fideszkádéenpé természetesen, ezekre a csomagokra valót is szabó képviselő kuporgatta össze szerény kis jövedelméből, sőt a költségtérítésből is csak parizeres zsemlét vett, hogy több maradjon a gyerekeknek. És ha már ilyen önfeláldozó volt, természetes, hogy ki kellet csavarnia a mikulás kezéből zacskókat, mert közelről akarta látni, a gyermekek arcán feltűnő mosolyt, hisz neki ez a legfontosabb, őt ez élteti, miként pártját is, vezérelvük az önzetlenség.

Ezért aztán a Képviselő Úr (abba most nem vagyok biztos hogy nagyságosnak vagy tekintetesnek kell-e szólítani, de asszem nagyságosnak, a tekintetes az a falusi bíró/téeszelnök/alpolgármester) időt és energiát nem kímélve látogatott el az óvodába, hogy a keresztényi szeretet jegyében csak adjon, adjon és adjon.

Legalább is én így képzelem.

Azt mondjuk nem egészen értem, hogy ha nem ő volt pirosban (ezt a színt biztos tiltja  Párt), akkor milyen szerepben is volt jelen, kizárásos alapon ő lehetett a krampusz. Ez mondjuk egy hivatásos politikusnak testhezálló figura. Bármelyik oldalon.

De! Nekem óvodás koromban az jött le, hogy a krampuszoknak a mikulás a főnökük, ami viszont arra utal, hogy ez a konkrét avatár nem volt a helyzet magaslatán, hagyta, hogy a beosztottja átvegye az ő szerepét, és saját szakállára intézkedjen. Pedig szakálla ez esetben csak a mikulásnak volt, ez a cikkhez mellékelt képen is jól látszik.
Logikát meg kár keresni az egészben, a butaság nullával osztást okoz, az eredmény így szükségszerűen értelmetlen.

(A mikulás egyébként azért kisbetű, mert nem tulajdonnév, nem egy konkrét személyt jelöl, hanem egy szezonális foglalkozást, magam például legalább hármat láttam ma, pedig nem kószáltam túl sokat a városban.)

És változatlanul nem értem,  mi a fenét keres egy képviselő (mint képviselő, és nem mondjuk mint szülő vagy önkéntes segítő) egy óvodában, miért repül rá egy ilyen alkalomra is mint valami keselyű, miért nem tudja, igazából hol a helye és mi a dolga? Komolyan gondolja, hogy jól mutat majd a helyi lapban az óvodában hiénázó öltönyös alakja, és ettől aztán majd mindenki rá szavaz, egyszer majd?

Na jó, talán értem, csak nem tudom elfogadni.

Kortárs galeri

Már megint az a fránya modern művészet. Most épp a Magyar Nemzeti Galéria volt kénytelen reagálni a látogatók időnként felháborodott kommentjeire, melyekkel a kortárs brit festők műveiből rendezett tárlatot illették. Merthogy a kortárs brit festők (például Lucien Freud vagy Francis Bacon, hogy csak két, máshonnan is híres vezetéknevet idézzek), elég naturalista módon ábrázolják az emberi testet. És a kommentelőknek még csak nem is meztelenséggel volt baja, hanem azzal, hogy az ábrázolt emberek csúnyák. A képek meg olyannak mutatják őket, amilyenek. Példátlan!

Ennyi erővel ne beszéljünk a szent inkvizícióról, a boszorkányperekről, a nácizmusról, a népirtásokról, a sorozatgyilkosokról a terrorizmusról, nem is beszélve a születési rendellenességek, a testet eltorzító betegségek vagy az éhezés okozta csúnyaságról, és semmiképp se ábrázoljuk ezeket vizuálisan. Hisz mind olyan téma, mellyel szembesülve az átlagpolgár félrenyeli a sültkrumpliját, ha egyáltalán le bírja gyűrni azt, feneketlen nagy undorában.

Mégis meg kell jegyeznünk, hogy a képzőművészeti igazságok sokszor olyasmikkel szembesítenek minket, amikkel magunktól nincs erőnk szembesülni.

- írja a MNG fészbukos, okító jellegű magyarázkodásában, és hát ez tényleg így van. Sőt. A képzőművészet sokszor olyasmivel szembesít, amelyet az adott korban, adott kultúrában  szépnek és vonzónak találtak a mű keletkezésének idején, aztán ma, mondjuk a nyugati világban, már egyáltalán nem.

Hát igen, Rubens meg randa kövér nőket festett, dermesztően buta tekintettel, de az volt a kor szépségideálja, a barokkban a kövérség még a jólétet jelentette, a jólét meg a szépség előszobája volt, ígyhát.

Freudék persze nem a szépségideált akarják megfesteni,végül is ha valaki nagymellű, sminkelt barbikat akar látni, fürdőruhában, arra van elég felület. De a meztelenség itt még csak nem is pornó, arra ott a fél internet, tehát ilyesmiket számon kérni a kiállítás képein legalább is értelmetlen. Egyáltalán, a művészeten számon kérni bármit, eleve értelmetlen. Egy-egy alkotást lehet szeretni vagy nem szeretni, lehet közömbösnek lenni az egész iránt, de a saját ízlésünket és elvárásainkat bevasalni rajta, na az hülyeség.

Lucien Freud: Lying by the Rags (1989-90)

tate.org.uk

Amúgy ha a kiállításon a modern festészet absztrakt irányzata reprezentálódna, akkor a közönség egy részének az lenne a baja. Mert hát miféle dolog az, hogy mindenféle kockák meg pacák vannak felpakolva a vászonra össze-vissza, hát ennek így semmi értelme. Hisz egy rendes festményeken emberek vannak /és vagy táj, esetleg csendélet, a többi csak szélhámosság.

Nekem meg az jutott eszembe, hogy Kurt Vonnegut Kékszakáll című regényében, van erre egy remek bon-mot.  A főhős Rabo Karabekian és cimborái, az absztrakt expresszionista festők, váltig állítják, hogy képeik nem ábrázolnak az égvilágon semmit. Mikor egy gyűjtő vásárol belőlük jó drágán, megírja nekik, hogy de bizony a képeken jól láthatóan ott van a káosz. Erre az alkotók annyit reagálnak, hogy semmi baj, mennek és azonnal átfestik őket, mert a káosznak sem szabadba rajtuk lennie.

Na, ehhez képest én nem is értem, hogy egyeseknek mi baja van a Londoni Iskola festészetével, de tényleg.

Viszont ha galéria lennék, nem magyarázkodnék a fészbukon (arra az pont nem jó), de talán informatívabbá tenném a tárlatot, a katalógusát, meg nem utolsó sorban a weblapját.

A legnormálisabb kommentelők között meg londoni utat sorsolnék ki, de Londonban nem iskolába kellene menni, csak múzeumokba meg galériákba. Sokba.

Jackson Pollock: Blue Poles (1952)

jackson-pollock.org

Bilágvajnokság

2023-ban Budapest rendezi az atlétikai világbajnokságot Majdnem azt írtam, hogy mi rendezzük, de rájöttem hogy én például egyáltalán nem vagyok Budapest (és nem is rendezek semmit, vezetni is csak áramot tudok), sőt az ország nagy része egyáltalán nem Budapest. Azért az adóforintjaink kelleni fognak a bele sem merek gondolni hány milliárdhoz, de ennél több közöm nekem például biztos nem lesz az egészhez.

Kell viszont egy új stadion Csepelen, mert ugyan 140 milliárdért épül a Pancsó Puskás stadion, de ennyiért az nem lesz alkalmas atlétikai versenyekre, csak focira. Ami épp a mai bejelentés fényében különösen kínos, pláne mert sokan és sokszor elmondták korábban, hogy azért mégis csak úgy kellene tervezni ezt a kurva drága presztízsberuházást, hogy a végeredmény kihasználható legyen, ne csak labdával lehessen kétballábazni benne.

De most is csak kevesen fogják firtatni, hogy mennyibe is kerül ez az egész nekünk, mint az volt a vizes vébénél is, ami az eleve horror költségvetés nagyjából duplájába került, helyette megy majd a nemzeti keblek dagasztása haveri médiacégeken át.

A kormánynak persze igen jól jött ez a mostani döntés, legalább nem a CEU-ról van szó állandóan, bár a leendő világbajnoksághoz képest még mindig rendesen össze vannak ceuzva a hírportálok. De most már lehet végre atlétikázni kommunikációs stratégiailag, aztán lehet  nagyon drága stadionokat, épületeket, parkokat és buszmegállókat átadni, de ha nem lenne elég avatási alkalom, a buszmegállóban a szemetest külön is fel lehet avatni, pirosfehér zöldszalaggal, tűzoltózenekarral, helyettes államtitkárral.

És azt gondolják, a nép majd lelkesen tapsol, a fotelben söröző atlétatrikósok karmolják az atlétikát, persze szigorúan csak a tévében, de pont ezért kell a bazi nagy stadion, hogy jól mutasson a tévében, a híradó után, amiben pont az átadását mutatták.

Aztán ha lezajlik az esemény a nélkül, hogy bárki meghalna, máris lehet fogalmazni a győzelmi jelentéseket, hogy ez aztán páratlan siker volt, többen látták mint a tizenhat éven aluliak gyeplabda Európa-bajnokságának elődöntőjét, több világrekord született mint a kisvakaréki pörköltfőző fesztiválon, és nagyobb bevételt termelt mint a nyolcadik kerület utcazenészei együttesen.

Jó lesz majd akkor is magyarnak lenni. Vagy nem annyira, de azt is megszoktuk.

First world problems

Belefutottam egy remek műsorba a Spektrumon, valami olyasmi címe volt, hogy a Vindzor-ház asszonyai, és szokásosan hülye angolok (bulvárszerkesztők, bulvártörténészek, bulvárlapok ékszer-szakértői,  bulvárlapok kiadói, mint szakértők) beszéltek részben hülye, de főleg felesleges dolgokat. Mert a királyi család arrafelé tényleg arra jó elsősorban, hogy legyen miről írni a bulvárlapoknak, meg legyen mit olvasni a széles néptömegeknek, akik a valódi hírekkel inkább nem akarnak szembesülni. 

És a remek "szakértők" hozták is az elvárt minőséget.

Egyikük például azt böffentette fel, hogy egyáltalán nem irigyli a hercegi feleségeket. Minden nap megnyitók meg díszvacsorák, és hogy ehhez micsoda állóképesség kell. Jajj, tényleg meg kell sajnálni őket, hisz úgy szeretnének tizenkét órás éjszakai műszakban állni az összeszerelő soron, de nem tehetik, mert mindig azok a fránya díszvacsorák...

Meg azon kell parázni - mint a műből kiderült - hogy akkor ő most melyik tiarát is hordhatja majd az aktuális fogadáson, illetve hogy szólítják-e majd őfelségének, mert ezen az őfelségezésen múlik, hogy pukedliznek-e majd előtte az alávaló alattvalók. Ha a hercegnő nincs ősszeőfelségezve, akkor sajna nem, ami azért nagy stressz, akkora terhet rak a formás vállaira, hogy ember legyen a talpán, aki megbirkózik vele. (Bár hogy egy teherrel pontosan hogyan is kell birkózni, az egyelőre homályos.)

Nyilván edzeni kell a hercegnőségre, a sok integetéshez kell a jó kondi, úgyhogy napi több órát kell kézisúlyzókat lengetni, ráadásul végig kussolva, mert egy koronahercegnő az nem beszél, csak mosolyog meg integet. Beszélni csak sajtótájékoztatón, és nagy ritkán egy-egy interjúban szabad, de akkor is csak a fókabébik megmentéséről.

Meg sokat kell gyakorolni a luxusbutikokban való vásárlást, miként a szabókkal való veszekedést és a lépcsőházban hisztizést is, ezek mind fontos részei a hercegnői szakmának, és felháborító módon egyik iskolában sem tanítják az ilyesmit.

És persze egy ilyen remek ismeretterjesztő műsorból nem lehet kihagyni a kötelező dájánázást sem. Diana hercegnő ruhaviseletének különböző korszakai láthatóan fontos részét képezik a brit kultúrának und történelemnek, különben nem foglalkoznának vele ennyit, a következetesen történésznek titulált figurák, a tévében.

Megtudhattam például, hogy ő a divat erejét is felhasználva irányította a figyelmet a számára fontos dolgokra. Hát igen, mikor egy ország lesi lélegzet visszafojtva, hogy kilátszik-e a mellbimbója a túl mély dekoltázsból, az nagyon ráirányítja a figyelmet az afrikai éhínségre vagy a taposóaknák áldozataira. Nem könnyű persze elérni ezt, de sok munkával, alapos felkészüléssel lehetséges.

Szóval örüljünk, hogy nekünk nem kell ilyen szörnyű kemény életet élnünk, ellehetünk a panelban a parizeres zsömlével, és ha lejár a műszak a szalag mellett vagy az irodában, semmi gondunk többé, legfeljebb az, hogy holnap is be kell menni a gyárba, boltba vagy az irodába.

De legalább szabad az esténk, nincsenek hülye díszvacsorák.

Egy mondat a zsarnokságtól

Azt mondotta Hoffman Rózsa tegnap az átévén, hogy végül is nem ők üldözték el a CEU-t, azok maguktól mennek el (na ja, mint a Kádár-rendszer disszidensei), és így legalább kicsit lenyugszanak a kedélyek. Aztán egyy szimbolikus vállvonással, annyit mond:

"Nem tudom, hogy jól van, vagy nincs jól, de Bécs nincs a világ végén."

Tényleg nincs. A világ végén lassan mi vagyunk. 

Mikulás hatodika

Olvasom az újságban, a bennelévő cikkírásban, hogy nemsoká jön a mikulás, és hoz csokit, ha jó voltam. Na most én nem voltam jó de direkt, mert különben csokit hoz a mikulás, nekem meg feleslegesen megy fel a vércukrom. Meg a vérnyomásom, mert nekem egy idegen mikulás ne mászkáljon bele a lakásomba, a magán terület az én váram, meg egyébként is kellene még porszívózni a szőnyeget a porszívóval a szőnyeget. Meg felmosni az ágyat, elmosogatni a fürdőkádat és lezuhanyozni a fikuszt

Monta a szomszédból a Géza, hogy nem is jön be a lakásba a mikulás, az a télapó, aki a kéményen át. DE az meg úgyse, mert nincs kémény, a radiátoron át közlekedő télapót meg még nem találta fel a májkroszoft. Naszóval a mikulásnak nem bejönnie kell, hanem kitenni neki a kis csizmát az ablakba. Hát, fene tudja, nekem nincs kis csizmám, csak nagy bakancsom, acélbetétes, de azt nem rakom ki az ablakba, mert beleszarnak a galambok. 

(Mert ezek a galambok ezek olyanok, hogy nem szeretik a csokit, tehát ha jön a mikulás, felmászik az elsőre és csokit tesz a munkavédelmi bakancsomba, ezek szarnak rá.)

Esetleg megvárhatnám az utcán is mikor erre jön, de akkor meg honnan tudja hogy hol lakok, jár-e nekem a csomagolt virgács. Lakcímkártyát meg csakazérse mutogatok egy mikulásnak, a végén még visszajönnek a krampuszokkal a lapostévméért meg az okosvécémért, pedig azt nemrég rendeltem a neten és még csak most tanul beszélni.

parkocka.hu

Szóval szerintem a mikulás maradjon otthon, akár hol is van az, de ha már elindul csokit osztani az legalább csoki legyen ne cukorka, mert mondjuk a mi környékünkön a cukros bácsikat mindig megverik.

Mert megtehették

Mostantól hivatalos, hogy a CEU elhúz Pestről, pontosabban az amerikai diplomát adó képzéseit viszi el, de hát eddig is ez volt a lényege, és mostantól is ez lesz, Bécsben.

Ártunk és ormányunk meg láthatóan zavarban van kissé. Egyrészt mert a teszkó gazdaságos Napóleon nagy tétben mert  volna fogadni, hogy csak blöffölnek, aztán mégsem, másrészt viszont másfél éve akarják már kitúrni a "Soros-egyetemet", és most mennek.

Bécs meg örül nekik, mint minden normális ország/ város (valamint fiú/ lány), olyan bunkó csak a fideszkádéenpé lehet, hogy direkt dörzsöli  kezét, ha sikerül bezáratni vagy elüldöznie egy tekintélyes egyetemet. De hát orbán már rég nem értelmiségi, volt ugyan egy időszaka a nyolcvanas évek végén, mikor majndnem az lett (oxfordi ösztöndíj, persze Soros pénzéből, miazmás), aztán mégis inkább a hatalom, a pénz meg az abált tokaszalonna került érdeklődésének fókuszába. Ő már rég nem értelmiségi, az ilyen szíjjártópéteri értelemben vett rezsiszilárdok meg sosem voltak azok, valójában esélyük sem volt rá.

Szóval nekik nem fáj egy egyetem eltűnése, az egyetemből amúgy csak azt szeretik ami állami, és egyenruhásokat meg nyakkendős szolgákat képez, akik remekül állnak alakzatban, mikor a főnök ostoba közhelyeket öblöget ünnepi beszéd címén. Az efféle, közszolgálatinak csúfolt egyetem az ideáljuk, ahol nincs vita, nincs öncélú tudományoskodás, ahol a tananyagot tanítják meg, nem pedig az önálló gondolkodást. Az olyan liberális métely.

Úgyhogy a CEU eleve nem a szívük csücske, még akkor sem, ha több kormányzati főkutya ott végzett anno, ők persze az óta megtértek, ma már a focit szeretik.

Ráadásul az elmúlt időszak Soros elleni, közpénzmilliárdokból futtatott, útszéli hangvételű kampány után, már eleve nem lehetett békén hagyni az egyetemet,  a fideszes csúcsfejek nem akartak felköpni és aláállni, a köpést mindig másoknak szánták.

A CEU távozásával senki sem jár jól, még a kormányzat sem, sokan vesztenek vele, és az egésznek az égvilágon semmi racionális alapja sincs, csak a puszta akarnokság. Megteszik, mert megtehetik, és ezzel a három szóval amúgy föl is vázoltuk a komplett kormánypárti politikai filozófiát, ennél több nincs a fejükben az állam, az ország, a társadalom ügyeivel kapcsolatban.

A CEU-t elüldözni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem. Ez lehetett a zorbáni tételmondat, és aztán már csak a pávatánc függvényében kellett ide-oda rakosgatni a vesszőket, miközben próbáltak úgy csinálni, mintha végig következetesek lennének. 

Pedig az ő következetességük a hatalom és a pénz együttese. Na, ilyen alakok elől és is Bécsig futnék.

Ska'N'Zen

Nos igen, a cím eredetileg közepesen ócska szóviccnek indult, de rá  kellett jönnöm hogy ska meg a Zen az valóban összetartozik legalább is esetemben. Mert ugye van a ska, mint az egyik kedvenc zenei műfajom, meg van a zen buddhizmus, ami nekem igen szimpatikus, bár gyakorolni azt a vaisnavizmust gyakorolom, már amikor egyáltalán.

A zenben a cél a megvilágosodás, mondjuk mi más lenne, azt mégsem lehet mondani a követőknk hogy a cél a platina hitelkártya, a balatoni nyaraló vagy legrosszabb esetben a leárazott kefír a sarki diszkontban. De hog mi a megvilágosodás azt kábé annyira tudják elmagyarázni, mint George Lucas a Jedi- ügyeket, az Erőt meg más ilyesmiket. A megvilágosodás az olyan, hogy azt át kell élni, és akkor az ember egyszer csak észreveszi hogy meg van világosodva.

De ez szavakkal nem leírható, mert ha az lenne, már le lenne írva, bárki elolvashatná, és mindenki meg lenne világosodva, még az analfabéták meg a diszlexiások is, mert nekik meg felolvasnák. (A vakoknak meg eleve le lenne írva Braille-írással és azzal a megjegyzéssel, hogy azért a megvilágosodást azért ne vegyék szó szerint.)

Sőt, ha jobban belegondolok, lehet hogy mindenki meg is van világosodva, csak nem vesszük észre, mert nem különbözünk - e tekintetben - egymástól. Ez olyan, mintha mindenkinek Mercedese lenne, senki nem venné észre milyen marha jó a kocsija, hisz csak egy közönséges, átlagos und jellegtelen autója van, mint akármelyik szomszédnak. Az lenne a menő, aki Bentley-vel vagy Rolls Royce-al jár.

Amivel azt akarom mondani, hogy lehet, a sok buddhista, hindu, agykontrollos jógázó valamiféle szuper-megvilágosodásra törekszik, mert kevésnek érzik a sima megvilágosodást, amivel jól elvan a szomszéd, a házmester meg a vízszerelő.

És pont ezért van, hogy a sok ember, aki jól elvan a saját kis életében, nem törekszik többre, nem akar valami nagyot, nem vágyik a Marsra, csak sör legyen meg meccs a tévében, nos ők nem tunyák, nem ostobák, csak simán megvilágosodottam mint mindenki. És elégedettek ezzel, nem kell nekik elvonulniuk valami hegyi kolostorba kecskét fejni, mert már (szimbolikusan) leérettségiztek, a diplomára meg nem vágynak.

De messzire kanyarodtam, mint néha mindig. Szóval a zen a megvilágosodást főleg meditáció útján veszi üldözőbe, azt meg lehetőleg ülve kell csinálni, mondjuk mantrákat mormolva. Ez nálam teljesen működik, igen hosszan vagyok képes üldögélni a fotelban, szerintem enyém a nem hivatalos lépcsőház-rekord, bár mantra-meditálni azt pont fel-alá járkálva szoktam.Persze a fotelban ülve is meditálok, mikor mondjuk írok mint most, és főleg a fotelban szok jönni a megvilágosodás, e ehhez jellemzően zenét kell hallgatnom vagy verset olvasnom, ezen alkalmakkor érzem úgy néha, hogy a világ egy egész, én meg átlátom. És itt ér össze a megvilágosodással a ska, mert ez az egyik olyan zene, ami elemel a földtől, és onnan föntről már tényleg látszik a nagy egész. Nem tudom mi a zene hatásának biokémiája (de legalább nem is érdekel), de hogy ez is egyfajta drog az tuti. Ráadásul sokféle zenével működik, a legtöbb Queen-dal ilyen, a faék egyszerűségű Ramones-darálás vagy Dvorák szimfóniái egyaránt képesek kiváltani a kívánt hatást.

És persze a ska, amire alaphelyzetből ugrálni szokás, de nekem fotelban ülős meditáció, az ugrálás csak elvonná a figyelmem az épp megnyilvánuló világszellemről.

Forr a dalom (Lázad? Ás?)

A kétségtelenül radikális párizsi tüntetéseket a hazai kormánypárti sajtó következetesen lázadásként aposztrofálja, szerintem helytelenül. A PSE (Párizsi Sajnálatos Események) ilyen leminősítése méltatlan az origohóz, akkor is ha az egykor legfontosabb hírportál ma már a margón van (mint ezt már kifejtettem), egyszerűen nem is merik fel a történések világpolitikai, történelmi és gasztonómiai jelentőségét. Bár lehet, hogy az utóbbi az nincs neki, de egy Párizsban sosem lehet tudni...

Mert ha nálunk 2006-ban, egy tévészékház felgyújtását szemrebbenés nélkül titulálta a hírtévés gyökér forradalomnak, akkor Franciaországban most épp a Galaktikus Birodalmat készülnek megdönteni. A pesti forradalom az éghető székházon kívül leginkább a húgyszagú Kossuth-térről szólt, és ugye nagyjából semmire ne volt jó, kivéve hogy néhány marginális figura egy időre elhitte magáról, ő szarta a spanyol viaszt, és részegen üvölteni hogy "gyurcsánytakaroggy!", az maga a történelemformálás.

Párizsban tüntetések vannak, durva, utcai harcokba torkolló tüntetések, de a "lázadók" nem akarják megdönteni a köztársaságot, nem szerveznek magukból gerillahadsereget és nincsenek X-szárnyú gépeik sem. ők speciel - a francia társadalom nagyobbik részének részeként - nem csípik a mostani elnököt  és kormányzatát, de még csak nem is a személlyel van bajuk, hanem az intézkedéseivel, különösen az adóemelésekkel.

Nem meglepő módon ugyanis az emberek ( a zemberek?) rengeteg mindent elnéznek az épp regnáló hatalomnak, korrupciót, hozzá nem értést, sötét ostobaságot, csak az adóemelést nem, azért mindig tömegek vonulnak az utcára. Nálunk például az elmúltnyolcévben (igen, ez nálam már köznevesült) a legnagyobb kormányellenes tüntetést az internetadó terve váltotta ki

Nálunk mondjuk épp ezért nincs "lázadás": csökkentik egy-két százalékkal az SZJA-t, néhány termék ÁFA-ját, és naponta hatezerszer elmantrázzák hgy rezsicsökkentés, oszt jónapot. Arról meg nem kell pofázni, hogy ha nem államilag határoznák meg az energiaárakat, hanem a piaci ár lenne érvényben, olcsóbb lenne az áram meg a gáz. Merthogy a rezsicsökkentés az valójában emelés, az olcsó világpiaci árakhoz képest szándékosan tartják magasabban az árakat. De gondolják, hogy ez Mici nénit úgysem érdekli, nem is értené, neki elég ha megnyugtató hangon a fülébe suttogják, hogy rezsicsökkentés, meg kap karácsonyra Erzsébet-hidat... illetve utalványt.

És hát tényleg így kell kommunikálnia ártunknak és ormányunknak, mert Mici néni hatvan éve fűt fával, ha tehát beállna a Lázadók Szövetségébe, profin tudna gyújtogatni. Nem olyan esetlenül, mint ezek a béna franciák a jóléti államukban, a légkondijaikkal. 

Táffűtéses

Rég panaszkodtam már az időjárásra, viszont most sem fogok. Végre remek idő van, reggel mínuszok, még jó hogy a sarki kis garázsbolt elé rendületlenül kipakolják az almát meg a karfiolt, hisz az fagyasztva a legjobb. Párommal ellentétben nem bírom az esőt, én a napsütéses csikorgó fagyot szeretem, akkor végre nem izzadok, legalább is az utcán.

Otthon már problémásabb, mert a távfűtők olyan tempóban távfűtenek mintha nem lenne holnap, pedig az elmúlt napokban tökéletesen elég lett volna az ablakon délutánig betűző nap meg a globális felmelegedés, nem is beszélve a hazaszeretetről, ami meg ugye belülről hevít. És ha ez is kevés lenne, még simán meg lehet fázni, és akkor a láz meg a hazaszeretet kéz a kézben.

Ráadásul a hazaszeretet nem akarja kinyírni a szobanövényeimet, pedig mediterrán migránsok javarészt, de a távfűtött radiátor az igen, merthogy mellette vannak, és biztos nem bírja őket. Én meg a sült fikuszt nem szeretem, pláne cserépben tálalva, úgyhogy az alapból kevésbé vízigényes darabokat is naponta kell öntözni a túléléshez.

Sőt, én sem tudok kisebbik szobában aludni, mert az ágy ott is a radiátor mellett van, az meg olyan meleg, hogy reggelre rám olvadna a műszálas pizsama, ha nem lenne pamut.

És persze rengetegbe is kerül a fűtés, amit nem tudok letekerni, így sok fokkal van melegebb idebent, mint az nekem kényelmes lenne. Hogy mennyi az annyi, azt a fene tudja, hőmérőt nem tartok itthon, de az ablakon betűző nap és a szauna üzemmódban elszabadult radiátorok csinálnak vagy huszonöt-huszonhat, esetleg harmincezer fokot, a lényeg hogy rövidnadrág-póló a téli out couture is.

Én meg nosztalgikusan nézegetem a szekrényben a kardigánjaimat (na ja, van több is, így jár akinek a bölcsészkar állít ki diplomát), ezeket régebben még hordtam itthon (hát, utcára azért nem mentem bennük), nem is értem hogy lehetett ez.

Talán azóta van téli kánikula a lakásban, mióta megvolt a külső szigetelés meg a nyílászáró-csere , valahány éve már a naptárban. (Tényleg, honnan tudok olyan szavakat, hogy nyílászáró? Vagy hogy tértivevény, bár arról nem tudom mit jelent, gondolom azt, hogy hajóvonták találkozása tilos.)

Esetleg simán csak felpörgették a rendszer teljesítményét, mondjuk egy új kazánnal, ha már Magyarország jobban teljesít, mert az tuti, hogy az elmúlt néhány tél már rövidnadrágban telt, de úgy hogy a zokni ráizzadt a lábamba a lakásban. Pedig az én zoknijaim alaphelyzetben nem szoktak izzadni.

Szóval bár kedvenc időjárásom ez a mostani, azért vannak hátulütői is, amiről legkevésbé maga az időjárás tehet. Meg kellene tudni, ki a lokális fűtés-führer, és megkérdezni tőle, hogy akkor ez így most hogy? És hogy mit lehetne tenni-e ellene valamit akkor, vagy?

Persze van olyan ismerősöm aki szerint egyszerűbb az ügy, ha zavara túl meleg, nem kell befizetni a számlát, előbb-utóbb lekapcsolják maguktól.

De azt hiszem ez azért lassú folyamat, áprilisban meg már mire megyek vele...

Billboard

Ma délután néztük meg Petrával a Három óriásplakát Ebbing határában című meglehetősen jó filmet, ami nagyrészt attól jó, hogy nemigen lehet hova tenni. Ha valaki nem látta még, mint én idáig, az lássa be hogy hibázott, és nézze meg feltétlenül hamar.

A sztorit most nem állnék neki leírni, el lehet olvasni a bárhol, nagy az Isten intenettye. Viszont érdekes, hogy ugyanaz a Martin McDonagh rendezte, aki egyik nagy kedvencemet az In Bruges című filmet is (azt a kretén magyar címet, hogy Erőszakik én le nem írom.. hoppá), az utóbbi volt az első nagyjátékfilmje, az óriásplakátos meg a harmadik. A kettő között még elkészítette a hét pszichopatához címzett műalkotását, melyet viszont szintén nem láttam még, de majd talán holnap, ha addig rálelek valahol. (A pasi egyébként eredetileg drámaíró, méghozzá az egyik legjobb és legsikeresebb, de úgy tűnik filmrendezőnek is elég büfé, neki mondjuk nem kell azon gondolkodnia forgatás közben, hogy ezzel-vagy azzal a mondattal mit is akart mondani az író, hogy akkor ez most dramaturgiailag hogy illeszkedik az egészbe.)

A filmtekintéshez én biztosítottam a filmet és az ebéd utáni kávét, Petra meg rendelt kaját, úgyhogy most nem tudom, hogy eme remek darab rántott sajt és rántott karfiol nélkül is ilyen jó-e, ezekkel viszont biztos működik. Lehet hogy nélkülük úgy járnék, mint a raszták az elcsépelt viccben. (Hogy tehát mit mond egy raszta mikor elfogy a fű? Hát azt, hogy: "Mi ez a szar zene?" Bocs.)

A tárgyalt műegész egyébként tényleg zavarba ejtő, tele van fájdalommal, drámával és explicit erőszakkal, az alap hogy valakit péppé vernek benne, meg kidobnak az ablakon, és az egész sztori egy elrabolt, megerőszakolt és meggyilkolt lány történetével indul, és gyilkossági előkészületekkel végződik, de van benne öngyilkosság is, meg lincselésre vágyó helyi közösség és pszichopata exférj. Szerethető, vagy legalább azonosulható karakterek nincsenek benne, itt mindenki vagy erőszakos mizantróp, vagy erőszakos white trash, fájdalmas, sértett, tahó vagy csak simán rosszindulatú. 

És közben a film a maga módján mégis vicces. Súlyos drámán én még soha nem röhögtem ennyit, így aztán témája, karakterei és az egész atmoszférája ellenére nem simán nézhető, de kifejezetten szórakoztató.

McDonagh tényleg tehetségesen egyensúlyozik, ha egy kicsit viccesebb a film, komolytalan  lesz, ha meg komorabb, akkor nekem már nézhetetlen.

Azt meg majd meglátom, a Hét pszichopata milyen, állítólag a háromból a harmadik legjobb filmje. Kérdés, hogy mit kell enni hozzá, a popcorn gondolom nem illik...

Tautologikus önismétlés

Faktuális tény, hogy az emberi humánum naturális természete okságilag és kauzálisan is meghatározottan determinált az érzékelés percepciójának minőségi kvalitásai által. Ugyanakkor ellentétes oppozíciók látnak publikusan napvilágot azzal kapcsolatban, hogy a kognitív tudati struktúrák szerkezetei eleve ab ovo, belsőleg interiorizált bizonytalan idólumok ködképeivel jönnek-e létre, vagy a neurális idegrendszer kizárólag a externális külvilág stimuláris ingereinek effektív hatásaira reagál, reaktív módon.

Az erről folyó diszkurzív vita esszenciális lényege tehát az, hogy vannak-e velünk született elvi princípiumok, azaz van-e spirituális lélek, vagy minden csak az empirikus tapasztalatok termékének produktuma.

És ez nem csak elméleti teoretikus kérdés, hanem reálisan valódi probléma a gyakorlati praktikum számára is, gondoljunk csak a religiózus vallásokra, melyek híveinek követői a kinyilatkoztatások revelációi alapján a primér első lehetőséget választják, miközben a szkeptikus kétkedők exkluzív kizárólagossággal az empirikus tapasztalatok primér elsődlegessége mellett teszik le voksuk szavazatát.

Ami nem jelenti feltétlenül az anyagelvű materializmus melletti proaktív cselekvő kiállást, a spirituális lélek egzisztens létének negligáló tagadását, pusztán annyit, hogy a szcientista tudományosság jelenlegi aktuális álláspontjának pozíciója szerint, nem tudja verifikáltan igazolni sem a kreacionista teremtéselméletet, de még a perszonális személyiségtől independens módon független önvaló szelféjek létbeli egzisztenciáját sem. Hiszen ezek a filozófiai bölcselet  területének territóriumába tartoznak.

Ez nem falszifikatív cáfolat, pusztán csak gyakorlatias pragmatizmus.

A többi ehhez képest már lószar.

Hatósági Hülyeségek Halomban

Egyfolytában olyan hírekbe futok bele, amik azt bizonyítják, hogy az állam erőszakszervezeteként működő rendőrség jellemzően tényleg erőszakosan működik, és meglehetősen bután und bürokratikusan, országtól függetlenül. Amitől persze még sokszor biztos jól végzik a dolgukat, de hát az a fránya média nyilván a hatósági tahóságra ugrik, arra reagálnak a bulvárhíreken edzett érzékszervei.

Aktuálisan két példa is akad, a lassan újra kétpólusú világrend két pólusáról:

Numero uno: Egy amerikai nő három hónapot ült azért, mert a zsaruk által használt olcsó drogtesztek metamfetaminnak azonosították az autójában talált vattacukrot(!), és mivel sok volt nála, kapásból megvádolták drogkereskedelemmel is. És hónapokba telt, mire a fehér köpenyes bácsik a laborban rájöttek, hogy a cucc az vattacukor. Hiába no, a szakértelem az szakértelem, hisz végül csak rájöttek, pedig a nő közé is lövethettek volna.

Aztán azt mondták, hogy ja, hát ezek az olcsó drogtesztek tényleg mindenre jeleznek, mentolos cukorkára, dezodorra, mifenére, képzelem mit mutatnának ki mondjuk a rezsiszilárd egy-egy nyilatkozatának meghallgatása után.

És mi lett volna, ha a nőnél találnak pár doboz Tic-Tacot is, gondolom már a siralomházban ülne, illetve talán mégsem mert Georgiában nincs halálbüntetés. 

(Mellékszál, de nem bírom kihagyni - pedig egyszer már valahol írtam - azt a poént, mikor valami magyar celebet megkérdeztek egy tévéműsorban: "És milyen volt Amerikában?" Mire a delikvens hülyén nézett, de a műsorvezető nem adta fel: "Olvastam, hogy voltál Dzsordzsában." Mire a válasz: "Háát... az igazából Grúzia, csak angolul.")

Meg hát azért vannak kínzó kérdések. Például, hogy amikor a rutin közúti ellenőrzésre megállított nő azt mondja, hogy de az ott vattacukor, akkor miért kell elővenni a drogtesztet, miért nem lehet elhinni, esetleg saját érzékszerveikkel ellenőrizni nekik, vércukorszintjük sérelmére akár. Illetve lehet, hogy helyi rendőrök nem láttak még vattacukrot? Hisz attól mert nem fánk alakú, még lehet édesség, persze elképzelhető, hogy Dzsordzsában nem ismert, mert a fafejű déliek szerint a cukor az a süteményekbe való, egyéb felhasználása a Sátán műve, avagy előretolt helyőrsége. És ezért pont olyan üldözendő, mint egy szintetikus kábítószer. Azaz lehet, hogy a rend őrei felismerték a vattacukrot, és benne a Gonosz munkálkodását, de a liberális Washingtoni seggfejek szerint a birtoklása nem büntethető, ezért úgy döntöttek, hogy inkább metamfetaminnak nézik, persze csak véletlenül.

Numero due: Oroszországban, azon belül is Jekatyerinburgban a helyi rendőrség épp néhány gyerekrajz ügyében vizsgálódik. Történt ugyanis, hogy az egyik helyi iskolában, vlami toleranciahét keretében összesen 17 gyerek vett részt egy rajzversenyen, meglepő módon a tolerancia témájában. És egyes rajzokon szivárvány (!) volt,sőt, egynemű párok szimbolikus ábrázolása, meg olyan is, amin különböző bőrszínű fiatalok láthatóan vidámak egymás társaságában. Botrány!

444.hu

Mint a fenti képen is látható, a rajzok egyértelműen megvalósítják nemi diszkrimináció, illetve a homoszekszuális propaganda terjesztésének tényállási vádját.  Itt kérem már nem elég, hogy a helyi oktatási hivatal hatóságilag nem talál benne kivetnivaló intézkednivalót, nem elég hogy pszichológust uszítottak a gyerekekre meg a feldühödött szülőkre, itt kérem a rendőrségnek kell vasszigorral vizsgálódnia az eljárásban. Elvégre az iskolákba ne terjesszenek holmi buzipropagandát, meg már az is hogy néz ki hogy négerek buliznak fehér uráli árjákkal, akiket biztos buzulásra tanítanak, megrontási szándékok okából.

Elvégre végre van még egy maradék ország ahol a hoszekszualitás elferdült betegségét reklámozni a gyerekiskolában bűncselekmény (na jó, az ilyen iszlám muzulmán mohamedánoknál is erre-arra, de azok nem kultúrnépek, hisz sosem voltak pravoszlávok), úgyhogy példát mutatva kell elöl járni a rendőrségnek, hogy nyomozzák ki melyik háttérhatalom állhat e mögött, mind az egy közül. valamint hogy Soros.

Szóval ahogy kinéz, a jekatyerinburgi rendőrök sincsenek a szakmájuk csúcsán, amikor gyerekrajzokat foglalnak le, és ezek ügyében nyomoznak, de hát mit lehet tenni egy olyan országban, ahol a főnök egy volt KGB-ügynök, aki szerint csak a férfia férfi az igazi, a férfiasság netovábbja pedig az, ha ő, Vlagyimir Vlagyimirovics félmeztelenül lovagol a tajgán. Az ettől eltérő elképzelések üldözendőek, de legalább lehet őket "nemi diszkrimináció" néven elítélni,  és akkor még a nyugati dekadensek is hajlandóak félrenézni.

A rendőrség csak asszisztál mindehhez, hisz autokráciákban a zsaruk sosem önálló szereplők, csak asszisztensek, nem a törvényeknek vannak alárendelve, hanem a Főnöknek. Ezt mi is láttuk már sokszor.

Egyéb Hatósági Hülyeségek: Ha már nálunk tartunk (ez de szép megfogalmazás volt) a magyar hatósági hatóságoknak is volt egy csodás kampányuk, ahol a 112-es segélyhívó értelmét és lényegét próbálták elmagyarázni. Vagyis hogy hogy elfelejtett PIN-kód, beteg macska vagy elromlott bojler miatt ne ezt a számot tárcsázzák. És a remek kis reklámfilm csúcsmondata az volt: "Anyádat hívd, ne a 112-t!"

New Jersey-ben egy rendőr ököllel ütötte egy húszéves lány fejét, mert alkoholos ital volt nála a strandon.

Nagyjából egy éve Manilában, a rendőrség kivonult egy lövöldözéshez, és szakszerűen lelőtte az épp kórházba igyekvő áldozatokat.

És szintén magyar sztori, mikor a mozgássérült parkolóban álló apát vitték el a rendőrök közokirat hamisítás miatt, hisz a parkolókártya, amit mutatott a fia nevére volt kiállítva. És hiába magyarázta, hogy épp a feleségére és a fiára vár, eléjük jött, de a fia súlyosan fogyatékos, és csak három éves, tehát esélytelen, hogy egyedül hazavezessen.

És akkor még a hatóságok hivatalból csodálkoznak, hogy az emberek (rendőrül: lakosság), milyen hülyeségekkel keresik meg őket. Németországban valaki azért hívta a yardot, mert egy mókus zaklatta, Birminghamben egy férfi azért, mert a felesége túl hangosan horkol, vagy nálunk egy fazon azért, mert az egyik papucsa fennakadt az újságosbódé izéjén, hogy pont mizéjén, azt mondjuk már nem tudta megmondani.