A cím igazából a Puli fantázianevű magyar khmm... autószerűség reklámszolgenje volt, az önkritika és az echte ungarische sírva-vigadás jegyében. Hiszen eme jármű, amit a remek nevű Hódgép gyártott (az igazi, mert a hamisított a Műhód-gép lett volna), egy kétüléses, műanyag karosszériás négykerekű volt, szigorú 5,5 lóerős teljesítménnyel, ami igen is sok, hisz a járgány szédületes 45 km/h-s végsebességel tépte le az ember fejét.
vasarhelyanno.hu
Szerintem ennél ma már vannak izmosabb fűnyírók is, pláne stílusosabbak, ha választanom kellene hogy mivel menjek az Oszkár-nóbeldíj átadására (bár nem tudom ki volt Oscar Nobel), inkább egy kerti traktort választanék, mint ezt a csapágyazott tejesdobozt.
A Puli nem lett egy sikertörténet, kicsivel ment csak jobban mint egy tetszőleges kortárs fociakadémia, ebben annak is szerepe lehetett, hogy a Hódok a Mezővásárhelyi műhelyben napi kettőt tudtak hajtogatni belőle, ami azért nem az a kimondott sorozatgyártás-alapú tömegtermelés.
De a nyolcvanas évek második felében azért képes volt mosolyt csalni a magamfajta kiskamaszok arcára,az "ilyen nincs és mégis van" sportripoteri paradigma mentén. Csúnyább ám viccesebb volt mint a Trabant, érdekesebb mint a Zsiguli és két kuka közé is be tudott parkolni. Az az egy-két darab, ami a tágabban vett környéken egyáltalán előfordult, de hát ez volt az a népautó a tömegeknek, ami tényleg nem volt elterjedt egyáltalán.
Az ránézésből is látszik, hogy a tervezőnek csak vonalzója volt, a körzőjét biztos elvitte a cica, ezek után nyilván bosszúból nevezte el egy kutyáról a személygépjárművét. De lássuk be, kutyának tényleg nagy, nehézkes lenne pórázon vontatni a parkban,, de legalább nem kell felszedni utána a kutyaszart és hülyének nézik az embert a játszótéri anyukák. Ami nem baj, úgysem lenne közös témánk egy rendes beszélgetéshez. És tényleg, ha van csajmágnes autó, akkor ez annak a reciproka, a MILF-elüldöző. Ha egy nő meglátja a pasit egy ilyen járgányban, soha többé nem jut eszébe az illetővel elkövethető családalapítás megannyi változata, sőt igazából egy sem.
De a Puli azért ma már igazi ritkaság (sőt, harminc éve is az volt), nem is igen lehet kapni a használtautó oldalakon. Ahol egyébként kiderül, hogy ezeket a guruló üléseket hivatalosan mopedautónak hívják bár a fűnyíróautó vagy a kapálógép-autó talán jobban illene a hazai változathoz, tekintettel az égig érő teljesítményére.
Ilyen mikroautókat amúgy a második világháború után kezdtek nagyobb tételben gyyártani szerteszét Európában, a takarékosság jegyében. A legmókásabb talán a Messserschmitt kétüléses háromkerekűje volt, hátul egy robogó motorjával, elöl meg bowdenes fékekkel és kormánnyal. Ez igazából nem volt több, mint egy kerekekre applikált vadászgép-pilótafülke, de legalább volt stílusa. (Az speciel a Messerschmitt vadászgépeknek is volt, csak a poszthitleri időszakban a németeknek tilos volt ilyeneket gyártani, úgyhogy maradtak a kisautók meg a májas hurkák sörrel, mint potenciális exportcikkek.)
alapjarat.hu
És ha a Puli tágas, már-már igazi autó benyomását kelti a Messerschmitthez képest, akkor a Messer is a kényelem netovábbja az alábbi, szigorúan együléses valamihez viszonyítva. Ez lehet a végpont, mint a festészetben a Fehér négyzet fehér alapon, innen lejjebb már csak gyerekkorom együléses, pedálos Moszkvicsa van, de annak a ház előtti járda volt az autópálya. Szóval minden autók vége a Peel P50-es:
unimedia.info
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése