Keletvasúti pályaudvarállomás

Many people at the station

Átmászott a kerítésön

(ismeretlen alanyi költő kamaszkoromból)

Ha nagy leszek Keleti Pályaudvar szeretnék lenni. Mert az olyan nagy, vonzó, kissé lepusztult és pisiszagú, de csak helyenként, és mindig kapni az aluljáró pékségében sajtos rolót. (Amit itt felénk soha, hogy rohadna meg a sok somogyországozó, ha milliárdok jutnak színházfelújításra meg új felüljáróra, új buszállomásra, akkor sajtos rolóra mér' nem?)

A Keleti nem olyan puccos mint a nyugati, például nincs mellette EastEnd nevű pláza, pedig ha működik a nomen est omen, akkor azért megnézném. És nincs már villamos, pedig annak idején (huszonéve) onnan indult a 67-es, amivel sokszor utaztam, és mindig csodálkoztam, hogy még két megálló után sem esik szét. Erre az intenzív festékszag lehetett a magyarázat, miszerint újabb és újabb festékrétegekkel igyekeztek összetartani a rozsdás vasat, némileg sikerrel.

A Keleti volt a legközelebb az albérletünkhöz, oda gyalog is el lehetett sétálni, meghát tényleg szép egy pályaudvar, jó akkoriban annyira volt szép mint egy középsúlyos tökönrúgás, de annak is megvan a maga hangulata.

A pályaudvarokban az a legjobb, hogy sok érdekes bolt meg kajálda van bennük/körülöttük, nagy a nyüzsi, ráadásul még vonatok is indulnak onnan. (Miként a repülőterek is bazi nagy plázák, ahonnan szinte mellesleg repülők is indulnak.)

A legjobb pályaudvarok persze a briteknél vannak, nekem most is a brightoni a háttérképem, amit muszáj volt lefotóznom, mert építészetileg gyönyörű, ráadásul görbe, meg egyáltalán, pályaudvar. És ez minden esetben indok a fotózásra.

A kedvenc pályaudvarom (szigorúan  Keleti mellett, bár attól nyugatra) a londoni Liverpool Street, fene tudja miért (miért ne, végül is az angolok találták fel  vonatot), ha Pesten lenne, ez lenne a Déli (vagy az a Euston Road lenne?), de jut eszembe, azt is bírom, pedig pisiszagban talán az a legerősebb.

A másik kedvenc meg arrafelé talán a St.Pancras - King's Cross kettős, amúgy nyilván azért mert azokon fordultam meg a legtöbbször. Istenem, az a sok cikornyás vasszerkezet meg vörös tégla, vonatokkal kombinálva, igazán a lelkembe tapos. Ennek örömére most ideszúrok két videót, nem szándékosan de mindkettő egy-egy flashmob. Az első mondjuk egy filmet promotál, amit nagyon bírok, de más is. A másodikban meg amatőrök rázzák, de van benne Queen, és ez szigorúan enyhítő körülmény, plusz ebben legalább rendesen látszik a pályaudvar meg a vonatok.

Vagyis az szörnyű helyzet, hogy nagyjából minden pályaudvart kedvelek (plusz a kikötőket és repülőtereket, lényeg legyen bennük indulás-érkezés, meg büfé), még a némileg lepusztultakat is. Például a rijekai az nem az a kifejezett  Versailles, de Rijekában van (egy jó pont), tíz perc sétára van a kikötőtől (még egy jó pont), meg ugye a habos vonatok a tortán.

Nem is értem miért nem lettem vasutas. No persze nem az aki a vonaton rajta, hanem aki a pályaudvaron lengeti a zöld tárcsát, igen komoly arcú egyenruhásan. (A másik verzió szerint azt nem értem, miért nem lettem szakács, ha már afféle konyhabubus lennék, odáig még megvolt hogy valami sz-betűs dolog állna nekem jól, de talán mellényúlva így lettem szociológus.)

Szóval hajózni kell, vonatozni főleg, repülni nem muszáj, de tényleg a pályaudvarok a legjobbak. Én pesti éveimben nagyjából ötször annyit jártam pályaudvarokon, mint ahányszor vonatra szálltam. Vagy nyolcszor annyit, ki tudja, rég volt már.