Klímauzóleum

Végre. Végre áttörést értem el a globális klímamelegedés (felkatasztrófa) ellen, olyan eljárást dolgoztam ki képzeletbeli kollégáimmal, ami véget vet az elsivatagosodásnak, és később talán alapja lehet a visszasivatagosításnak, amit hívhatunk szavannásításnak is.

A lényeg az, hogy a klíma nevű éghajlat felfelé változik melegedve, minekutána az átlaghőmérséklet nő, ott ahol nem csökken, sőt ott átlag felett. Ez a változás rossz, a nem változás pedig dejó. Ez a kályhatüzelésű alap, ahonnan el kell indulni a "minden maradjon mosmá' így" geostatikus egy helyben járása felé, hogy ne kelljen klíma a lakásokba a klíma miatt. Illetve annak a melegedése miatt, ami nem buzulás, hanem sok Celsius-fok szerteszét, és majdnem mindenhol több, mint amennyire igény lenne. (Érdekes tudományos adalék, de a rasszizmusból meg a törzsi háborúkból valahogy sosincs elég, mindig nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Pedig azoknak is nagy az ökológiai lábnyomuk, és büdös a zoknijuk is hozzá.)

Sok álmatlan éjszaka és éhgyomorra fogyasztott tinihorror után egyszer csak felderengett előttem a megoldás, ami egyszerű, zseniális és a fejemben lévő hangok is nagyon egyetértettek vele. Mert hát hogy lehet rögzíteni valaminek az állapotát, hogy az sokáig maradjon ilyen, mint amilyen épp akkor most? 

Hát kézenfekvő lenne, hogy be kell tenni egy széfbe, de ez mégsem jó ötlet, mert attól még megromolhat bármi, legyen az sajt, déligyümölcs, szendvics vagy kampányszlogen. Az ásványok állítólag nem romlandóak, de ki tudja, lehet hogy a gyémánt is penészedik, csak nem reklámozzák, mert akkor oda a bazi nagy üzlet. 

A dolgokat ugyanakkor le is lehet fagyasztani, és klimatikusan ez jól hangzik, elvégre épp a melegedés a bajunk, de ha csinálunk valami nagy-nagy hűtőházat, akkor félő hogy túlhűti az egész civilizációt. Mi megfagyunk idelenn a Földön, az űrbe kivezetett felesleges hőtől meg felrobban a Hold. Konkrétan fondüvé robban, hisz sajtból van, de azt meg sokan nem szeretik, nemigen lehetne tömeges támogatókat szerezni mellé.

Az élőlényekkel egyébként sem olyan egyszerű, pláne a komplett éghajlat is összefügg kis mostohatestvérével, az ökoszisztémával. Oda valami ilyen élő dolgokra kifejlesztett módszer kell. Vagyis le kell préselni az egészet! Régen az iskolába préselt mezei virágok meg falevelek is milyen jól bírták a spirálfüzetbe ragasztva, tök sokáig.

De még ennél is jobb megoldás, ha bebalzsamozzuk a klímánkat. Lenin elvtárs is elég régen halott már, oszt' mégis felülről szagolja az ibolyát, mert jól belebalzsamozták a mauzóleumába, így aztán 95 évvel hullává válása után is megtekinthető. Sőt elég jól keres a belépőjegyekből, nemrég varratott új öltönyt magának.

Na, ezt kellene csinálni a klimaikus éghajlattal is, jól bebalzsamozni, aztán be vele egy kozmikus mauzóleumba, és onnantól már jól karbantartható az egész. Nem lesz több üvegházhatás meg a következő jégkorszak is elmarad majd érdeklődés hiányában (a jegyek átcserélhetők napkitörésekre). Ehhez majd kidolgozunk valami algoritmust. Vagy logaritmust? Mindegy, a lényeg, hogy a projekt ritmusos legyen.

Ráadásul a globális balzsamozástól balzsamos lesz a levegő is, ami minden mértékadó nyálas-romantikus regény szerint fasza dolog, de főleg csak tavasszal van. Így viszont lehet bármikor, tavasszal, ősszel, télen vagy akár szerdánként is.

És húzóágazat lesz a balzsamipar, de világbajnokságot azt ne rendezzünk belőle. Csak élvezzük a balzsamozott klímát, és végre eljöhet az annyiszor megóhajtott boldogság.