2019. november 14., csütörtök

Black Parade 2034

Odajavasolta a melankólaügyi kormánybiztos, hogy mi lenne ha Budapest rendezné a 2034-es világbajnokságot hosszú távú szomorkodásból főleg. Elvégre a magyar az olyan, hogy rövid távon sérelmére optimista, de hosszú távon már nehézsúlyúvá gyúrja magát pesszimizmusból. Némi edzés után a pesszimet megoldja izomból, különösen ha paleo-edzést végez, azaz végig kőbaltával fenyegetik nagy szőrös emberek egy barlangban. Persze hiába.
De hát mit is tehetnénk, ma a paleo a múlt, a jelen korszellemének zeitgeistje a vegán, az ősember viszont éhen kihalt volna, ha nem ehet kardfogú vakondot, vagy kőszáli tigrist. De ha meghalt volna ki, akkor ez remek edzés lehetne, mert kurva régen szomorkodhatna rajta, csak nem tudjuk hogy a ki.

Mindazonáltal kétségtelenül sokat lendítene a hazai szomorkodáson egy ilyen vébé, meg ugye a turizmus, és a sportsszeripar. Egy profi szomorkodónak spéci papírzsepi kell, hisz a teszkó gazdaságos százas csomag nem bírná a terhelést. Világszintű eredményt csakis lézertechnológiával gyömöszölt, kardán-bourbonella alapú harci PZS-vel lehet elérni, egyenesen a NÁZÁ-tól. Mer azzal aztán leszmorkodhatjuk a világ fejletebb felét, a boldogabbik végéről már nem is szólva. Azokat mondjuk viszonylag könnyen, fél lábbal is, a megszomorítottakat és megkeserítetteket legyakni, na az már jó móka, férfimunka lenne, könnyeknek csikorgatása, miazmás.

És egy ilyen vébé nyilván előmozdítaná a tömegsportot is, kihatna az ifjúságra, a katonaságra és a népségre, egyszerre mindenki szomorkodni akarna, a Melankóla lenne a legnépszerűbb szénsavas cukor, lógó orrok zokognának egymás vállán a buszmegállóban, ahova persze nem jön a busz, mert minek is. És e mellett mi gyártanánk a legjobban csúcsminőségű pesszimizmust az egész Európai Eunióban, de ha nem is, legalább a V4-ek közül kettőben.

És ez nagyon jelentősen komolyan nagy változásokat hozna úgy az ország, mint annak területe életében, alapjaiban formálná meg a magyarság lelkületének nemzetét. Lehetne új címer mondjuk (árpádsávos háttér előtt a sötét felhők között soha nem süt át a Nap), vagy új zászló (két vízszintes fekete sáv között egy harmadik), a himnusz az speciel maradhat, de csak ha a Depresszió együttes dolgozza fel.
És recept nélkül lehetne kapni különféle depresszánsokat, a takarékosság jegyében a ravatalozók lennének a házasságkötő termek is egyben, ha már a templomokba lehet temetkezni meg házasságot esküdni is tú in van, akkor miért is ne?

És akkor már látjuk majd egyszer, hogy tényleg megérte az a párezer milliárd, amibe az a néhány tucat új Szomorka-csarnok kerül majd (a névadó Szomorka László 1942-), hisz egy évezrednyi szenvedés nem lehet hiábavaló, végre nemzetünk felett is beborul az ég.
Merjünk nagyot álmodni, és pánikrohamot kapni az éjszaka közepén, pláne ha esik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése