Gyűlölet

Azt mondják sokan, hogy túl gyakori, túl sok a gyűlöletbeszéd Magyarországon. Pedig szerintem nem is, jó minőségű gyűlöletbeszédből nem is tudunk eleget termelni, tekintettel a széles néptömegek fokozódó igényeire. Amit finnyás pszichológusok és kopaszodó politológusok gyűlöletbeszédnek neveznek, az simán csak a közélet nyelve, legalább is felénk.

Hisz már rég nem divat  a párbeszéd a politikai szekértáborok között, egymást is csak azért hallgatják meg, hogy aztán kiadjank valami harcias nyilatkozatot, az érvek - és lehetőség szerint - a józan ész teljes mellőzésével. És néha akkora erőfeszítéssel, hogy a pártszóvivők leizzadják közben a hajukat, mr amelyiknek még van mit.

A gyűlölettel meg nincs akkora gond, aki gyűlöl az még érez, tehát nem halott, zombi vagy gép. Meg akkor valamit szeretnie is kell, amihez képest gyűlölhet, elvégre a világ még nincs tele vegytiszta Dart Vaderekkel, legfeljebb mindenki azt gondolja, hogy a másik áll a sötét oldalon. (Na igen, ha a szeretet hegyeket képes megmozgatni, akkor agyűlölet meg csillagrombolókat, amik azért elég menők.)

A parlamentben lófaszozásnak meg igenis van stílusértéke, a trágárság nem önérték vagy önértéktelenség, csak eszköz, amit néha indokot használni, bassza meg. És ha valakinek a lónak a faszát ajánljuk figyelmébe, akkor egyáltalán nem biztos hogy gyűlöljük, lehet hogy simán csak baromi rossz véleményünk van róla, meg amiket művel.

És persze va az az eset, mikor indokolt a gyűlölet, Htlert vagy Oszama Bin Ladent nehéz lett volna szeretni, vagy épp csak egy kissé neheztelni rájuk, gyűlöletre méltó alakok voltak, megérdemelték a sorsukat. És lehet hogy itt a gyűlölet az igazából megvetés, de nekem ez a finom terminológiai különbség nem túl fontos, nem vagyok keresztény, hogy kötelességemnek kelljen érezni a megbocsátást. És a közkeletű mondás is az, hogy ha lenne isten én hinnék benne, de a megbocsátás ez esetben is rá tartozik.

Az ilyen Milosevics vagy Erdogan jellegű háborús bűnösöket meg nem is kell gyűlölni, elég lehet a mély megvetés, értve azt, hogy akiknek épp egy-egy háborút kell elszenvedniük, azok joggal gyűlölhetik ezeket a vezéreket.

És ha a legszebb öröm a káröröm, akkor hogy viszonyul az öngyűlölet a gyűlölethez?