2019. november 24., vasárnap

Who are the champions?

Újabb világraszóló magyar sportsiker született, 17 év után először jutott ki mgyar vegyespáros a víz alatti fotós világbajnokságra. És innentől nem értem. Víz alatti fotós világbajnokság? Az milyen lehet?
Én valahogy úgy képzelem, hogy a csapatok (mit csapatok, nemzeti válogatottak!) abban versenyeznek, ki tud minél mélyebben, minél gyorsabban minél messzebre fotózni a víz alatt, és az nyer aki rá tud vakuzni a legmesszebb lévő spongyabob-alakú céltárgyra is, felkavarodott iszap mellett is! Plusz ugye az esztétikai pontszámok, amikkel súlyozzák a mélység-távolság-gyorsaság szorzatának logaritmusát, és akkor már világosan kiderül, ki a fotós világbajnok. A víz alatt, bár pontozni gondolom a parton pontoznak. Vagy a part alatt, a három tarka macska.

Oké, nyilván nem így zajlik a jeles rendezvény, valójában csak igen mérsékelten érdekel, igazából hogy is, az egész csak azért tűnt föl, mert az adott kontextusban furán mutatott a 'világbajnokság' szó. Eddig ugyanis rém komolyan azt gondoltam, hogy a fotózás nem sport, pont annyira nem mint mondjuk a virágöntözés, a tévénézés vagy a generalizált szorongás. Mert ezekben nem értelmes és ezért nem érdemes versenyezni. Nem lehetetlen, csak felesleges und hülyeség.

Világbajnokságot pedig tipikusan versenysportokban szoktak rendezni, ahol van valamilyen mérhető és így összehasonlítható teljesítmény, hogy ki futja le hamarabb a maratont, ki emel fel nehezebb vasakat meg ilyesmik. És igazából még a pontozásos sportágaknál is vanak  közös kritériumok, hogy mondjuk a tornában hány pontot ér egy gyakorlat tökéletesen végrehajtva, és ahhoz képest értékelik a tényleges teljesítményt. Szóval a műugrás, a díjlovaglás meg hasonlók határesetek, de még van értelme valamiféle objektív összemérhetőségről beszélni.

Viszont a szakácsolimpia, a fotós világbajnokság vagy a fafaragó Európa-kupa nagyon szarul hangzik, hívják simán versenynek, ahol deklaráltan szzubjektív ítéletek alapján hirdetnek győztest. Személy szerint utálom a szépségversenyeknek már a koncepcióját is (mindenkinek más tetszik, de az ilyen szépségverseny zsűriknek valahogy mindig a robotra optimalizált rettenet-barbik), de legalább nem hívják magukat bajnokságnak, és a győztesek legfeljebb pünkösdi királynők lesznek, ami röhejes, de nem annyira, mintha világbajnoknak titulálnák őket.

Mert ha már mindenből lehet bajnokságot rendezni, akkor lehetne vécén olvasás világbajnokság, messzehányás világkupa, fejvakarás európa liga vagy pornólimpia. (Ez utóbira azért lehet hogy odakapcsolnék, pusztán szakmai érdeklődésből nyilván.)
És persze ezen elmélkedve pont szembe jön a jutyúbon egy állatszépségversenyes videó (de nem linkelem be, azért nekem is van lekiismeretem), és rájövök, hogy a szépségverseny az állatoknál még nagyobb marhaság, mint a humán verzió. Mert nekem mondjuk tetszenek a labradorok és röhejes rágcsálónak találom a csivavákat, de a szomszéd csaj partvisnyéllel kergetne a lépcsőházban, ha lepatkányoznám az ölebét, mikor épp sétálni viszi lefelé, korrektül elcsomagolva a válltáskájába. Tényleg, csak egy rágcsálófej néz kifelé a Giucci márkájú műbőrből, kissé értetlenül, némileg unottan és feltétlenül bambán.
Ami persze teljes marhaság és aránytévesztés. Egy csivavának tökéletesen megfelelne a teszkós szatyor is, visszafelé elférne még mellette a  liter tej meg a hat zsömle.
Ráadásul úgy már remek fotótéma is lenne. Nem víz- de legalább ízlés alatti. Bajnokesélyes!

Képtalálat a következőre: „kutya a táskában”
nuus.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése