Út Nirvániába

Most aztán már tényleg vallást kellene alapítanom. Az láthatóan jó pénzt hoz, annál többet csak akkor kaszálhatnék, ha egy fodbalakadémija létrehozását alapítanám meg, de ugye az ember egy bizonyos szint fölött nem megy egy bizonyos szint alá. A fodbalt meg részemről bottal sem, úgyhogy marad a valláskárosultak lenyúlása, mert még sok hiányzik a második Ferrarimhoz. Főleg az első.

De majd kedden ha ráérek, bejegyeztetem a Hipnotikus Űrmókus a Fényből Egyházat, illetve egyelőre a hasonló nevű közhasznú egyesületet, adózási szempontból főleg. Addig is, még a hétvégén kidolgozom a leendő vallási mozgalom teológiáját, amit jól alapvetek az ideológiai vezérfonalon. Mondjuk hogy az Űrmókusok jönnek a Fényből leszületni a Földre rá, hogy hozzák a szeretetenergia csíjét karmikusan, amivel össze lehet hangolni az ember vérnyomását a Világlélek frekvenciájával, de kvantumszinten ám! És ezek az űrmókusok arról ismerhetők fel, hogy csaknem mindenben, de azért mégsem teljesen különböznek a földi mókusoktól, tehát nincs nagy vaskos, szőrös farkuk (ha lenne, pornóznának), egyáltalán nem cukik, javarészt mogyoróallergiájuk van, viszont tényleg szőrösek, és többségük városi parkokban lakik.

Igazi megvilágosodott lények, nem érdekli őket az anyagi világ megannyi hívsága, hogy lakás, meg állás, meg tisztálkodás, bölcs kívülállással szemlélik a zavart embereket, akik mindig vásárolni, takarítani meg nyaralni akarnak, autót, házastársat és hobbit szereznek maguknak, pedig minek. Hiába vesznek kaviáros lazacot, úgyis megeszik nemsoká, ha meg nem, akkor úgyis megromlik, és hiába fürdenek, ha másnap ugyanúgy szétizzadják a műszálas cuccaikat.

Az igazi űrmókusokat ezért többnyire hajéktalannak nézik az emberek, pedig ők örök, igen nagyon lelki hajlékukon élnek, megvetve az anyag múlandó káprázatát, és vacsorát kukázva a meki mögött.

Ennek megfelelően, a tervezett egyházam lelkes (fanatikus, vakbuzgó, szenteskedő, képmutató - magyarul bigott) híveinek az űrmókussá válásra kell törekedniük, elsősorban a keményen dolgozó koldulás és a szigorú lemondások által. El kell távolodniuk ettől a beteg társadalomtól és annak túlpörgetett civilizációjától, mert lássuk be, ez a civilizáció már erősen köhög, reumás a lába és a májfunkcióira sem köthet masnit.

Így aztán a hívek (erre majd kell egy ütős név, mondjuk hogy mókussolók) előbb lalókocsi-parkokba költöznek, később,  a megvilágosodáshoz vezető út magasabb lépcsőfokán már elég a sátor, miközben egykori lakásuk árát átutalják nekem, aztán a végén eggyé válhatak a természettel, a bokrok alatt alvás transzcendenciájában. Hiánybetegségekkel súlyosbított kihűléses haláluk után pedig - kiszabadulva a földi lét nyomorúságos és alig-alig vicces körforgásából - a Nirvánába távozhatnak, ahol nincs semmi csak végtelen béke és unalom, de legalább jó a zene, és nincs bárányhimlő.

jackepic.com

Én pedig a befolyó pénzből szép nagy templomot építek a Hipnotikus Űrmókusok imádatára, valahol egy kellemes éghajlatú tengerparton. Lesz benne bálterem, biliárdasztal, úszómedence szaunával, házimozi és mélygarázs, ahol magam is megvalósíthatom majd, hogyan kell szívós munkával és kitartó aktiv meditációval teljesen megcsömörleni a világi hívságoktól. Követőim természetesen ide majd nem léphetnek be, a vallásgyakorlat a mi szektánknál alapvetően magányos tevékenység lesz, plusz amúgy is a lemondás erényét kell majd gyakorolniuk, az ő útjuk nem a csömör felől közelít a felszabaduláshoz, hanem a skorbut és a csontritkulás irányából. Ami így rendben is van, hisz közismert tétel, hogy bár a cél mindannyiunk számára ugyanaz, az utak különbözőek lehetnek. Egy csúcsa van a hegynek, de több irányból is fel lehet mászni rá. A drogos orgiákon és értelmetlen rongyrázáson alapuló, amúgy szerintem nehezebb út bejárását majd magamra vállalom, elvégre nem meditálhat mindenki egész nap az erdőszélen a napi betevő babkonzervje felett. Kellenek olyan nagy lelkek, akik időt és energiát (pláne pénzt) nem kímélve repülnek Ibizára magángéppel, megküzdeni a helyi koktélokkal és yachtkölcsönzőkkel.

Aztán ha már tényleg eljön a csömör ideje, és el tudok távolodni a piszkos anyagiaktól, lélekben űrmókusként majd jól visszavonulok skóciai kastélyomba, hogy csendes műkincs-orvgazdaként elmélkedjek a világ múlandóságán, és nem mellesleg emelt díjas esemesekben küldjem  Fényt meg az űrmókus-energiát szerteszét a világba, nem személyesen persze, hisz akkor minek etetném a pincében tartott szolgahadat?

És nem lenne semmi dőzsölés, nem lenne például arany vécékefe. Mert egyfelől az enyém az egy aszketikus vallás lesz, másfelől meg ki az az ízlésrokkant barom, aki arany vécékefét tesz a smaragd vécé mellé. Abba nincs semmi spiritualitás. Meg olyan rémes kivagyiságot sugároz, ami biztos nem lesz jellemző rám. Szerénység, mindig mondom hogy a szerénység az, amit igazán nagyra értékelek magamban.

És egy vallásalapítónál ez a minimum. Az alap.