Jeles nap ez a november 23, hisz 1962-ben ekkor indult a BBC-n a Dr. Who című kedvenc sorozatom, pontosabban annak előélete. Mert a DW-ben volt egy jelentősebb szünet, konkrétan 1989 és 2005 között, én meg csak az új évadokat néztem, mondjuk az első hatot, azóta meg már csak alkalmilag, ha épp belefutok. És ugye ott van még a '62-'89 közötti 26 (!) évad, amire igazából még kíváncsi sem vagyok, megvan néhány kulcsfontosságú és legendássá kanonizált epizód, ennyi elég is.
2005 után viszont lelkesen néztem a cuccot, bár nem rögtön lett kedvenc. Először talán a méltán lenézett RTL Klubon láttam valami szombat kora délutáni műsorsávban, és néztem magam elé, hogy de tényleg mi ez a szar? Nem mellesleg, később pont az a dupla epizód (The Empty Child/ The Doctor Dances) lett az egyik kedvencem, amit akkor nemigen bírtam befogadni, valahogy elkerült a műegész érintése. Ráadásul Ki vagy, Doki?-nak magyarították a címet, amiért én minimum felfüggesztettet szabnék ki.
Most viszont, ha átnézek a laptop monitorja felett, pont rálátok Christopher Ecclestone (a kilencedik Doktor) nekem dedkiált fotójára, ahol persze véletlenül épp Doktornak van öltözve, egyszer a páromtól kaptam ajndékba karácsonyra vagy születésnapomra, de az is lehet hogy Buddha megvilágosodásának emléknapja alkalmából (ami két nappal van a Mikulás után), igazából nem emlékszem pontosan. A kép mellett van egy TARDIS is a teknős akváriuma alól meg egy Dalek akarna elpusztítani, de én startégiailag nem teszek bele elemet, csak ha játszani akarok vele. A könyvespolcon egy rakás Dr. Who könyv sorakozik, többnyire angolul, de az jó, mert mindig rám fér a nyelvgyakorlás és a Guardian politikai publicisztikáiba azért hamar beleunok. A DVD-s polcon megvan az első négy évad díszdobozos kiadásban (plusz még egy dobozban a speciális epizódik), néhány régi darab és a Torchwood című spin-off első évada, hát igazából azért, mert az volt akciós a teszkóban, valamikor tizenéve.
Szóval nem vagyok hardcore rajongó (eleve nem vagyok az a rajongó-alkat), de ha egy sorozatot kellene megnevezni mint kedvencet, ez lenne az.
A Dr. Who fő erőssége a humora, azaz hogy nem veszi magát túl komolyan, épp csak annyira, hogyha a történetvezetés meg a nézettségi verseny megkívánja, még pont bele lehessen csempészni némi pátoszt und tragikum light-ot. Mert hát nehéz is lenne vérkomolyan venni egy olyan űrpasit (jó, aktuálisan a Doktor épp nővé regenerálódott), aki szabadon utazhat térben és időben,de valahogy túl gyakran köt ki napjaink Angliájában. pont úgy, ahogy az öszes idegen-inváziós filmben is mindig a jenkiket támadják meg főleg, és aztán ők gyakják le az élijeneket elsősorban. De ez brit sci-fi, itt jóformán le sem szarják a Fehér Házat, ha épp nem az egész bolygót fenyegeti a veszély, akkor Londont és környékét, azt kell jól megmenteni, az egymással is ellenséges idegen agresszorok( a Dalekek és a Cybermanek) London újabb keletű üzleti negyedében, a Canary Wharfnál vívják meg a mindent eldöntő csatát. (Jó, a dalekek előtte Manhattanban is akcióznak, de Washington az nem izgatja őket, biztos túl sok Woody Allent néztek az invázióra való felkészülés során.)
destornilladorsonico.com
Igen, a dalekek pont úgy néznek ki, mint valami hatvanas évekbeli bütykös só- és borsszórók, leginkább azért mert azok. Pont a hatvanas évekből, időnként ugyan újratervezték őket is, mint mondjuk a birodalmi rohamosztagosokat, de a ma már elég hülyén ható fazonjuk megmarad. Ők is olyan hagyományosan angolos izék már, mint a piros emeletes buszok, a fekete taxik, a délutáni teázás vagy a kurvásra sminkelt részeg tinilányok.
Ezért sem volt furcsa, mikor a Piccadillyn lévő Waterstones-ban (ami állítólag Európa legnagyobb könyváruháza a maga hat vagy hét szintjével), az egyik emeleten szembetalálja magát az ember egy dalekkal:
Hogy igazából mi is Dr. Who, meg miről is szól, azt itt nem bírnám elmesélni, arra se idő, se energia, se késztetés, ráadásul a Star Trekhez vagy a Star Warshoz hasonlóan akkora univerzummá tágult az évtizedek alatt, hogy eleve reménytelen is lenne. Ám a net tele van tematikus oldalakkal, ez például egy egész jó kis instant össszefoglalója a franchise-nak.
De az évfordulóról e helyütt meg kellet emlékeznem, ha már a blog címét is a sorozattól loptam.
Vagyis hát izé, hülyén hangzik, de ma van a blogom névnapja. Vagy mi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése