Mire rá születtünk?

Aszongya Mészöly Kálmán a Puskás Ferenc Piramis (vagy ufóleszállóhely, a lényeg ahogy a háttérben a rabszolgák gyorsan jajgatnak) átadása kapcsán, hog mi magyarok a futballra születtünk. Nos, ehhez azért lenne néhány hozzáfűzi valóm:

1. Kultúrember felénk ezt úgy mondja hogy 'fodbal'.

2. Hogy mi magyarok úgy általában mire születtünk, azt eleve nem lehet megmondani, mert nem általában vagyunk egyének. Ha azonban Mészölyt komolyan veszem, akkor két eset van:

a.) Én nem vagyok magyar. Életemben nem néztem végig focimeccset, játszani is csak akkor játszottam, mikor tesiórán muszáj volt. Illetve akkor imitáltam a fodbalt.

b.) Mészöly hülyeséget beszél, mert magából indul ki, ő tényleg soha életében nem értett máshoz, és nem is nagyon találkozott olyanokkal akik meg de.

3. Vicces, amikor egy focista/edző mondja meg a frankót arról, hogy mi végre vagyunk e világon, fodbalkörökben nyilván az edző az valamiféle Buddha-Jézus kombó, tanító-guru-főpap egy személyben, legalább is amíg a zsinórban sokadik vereség után ki nem basszák.

4. És tényleg, mi lesz azzal a pár millió magyarral, akik szarnak a focira?

Mert az a baj, hogy a politikusok és a hozzájuk közel álló mindeféleügyi potentátok rendszeresen azt gondolják, hogy nekik nem konkrétan valamihez kell érteniük, de azt a valamit azt nemzeti, történelmi esetleg spirituális kontextusba kell helyezniük, mert onnantól már felülről beszélhetnek a tömegekhez, önnön fontosságuk fényében sütkérezve. Valahogy mindenki, akinek ebben az országban valami kis hatalom vagy befolyás jutott, kényszert érez arra, hogy spanyol viaszt szarjon.

Mészöly is nyilván érezte, hogy e jeles nap alkalmából valami nagyot kell mondania, hát istenem, ezt a marhaságot sikerült kibuggyantania magából. Pedig a nagy helyzet az, hogy magyarok milliónyi dologra születtünk, hülyén is nézne ki, ha mondjuk egy gyógyszergyár vezetője azt mondaná, hogy mi magyarok a vegyészetre születtünk. Pont mint amennyire hülyén néz ki, amikor a Kodály-módszerbe belehülyült énektanárok azzal terrorizáltak általános iskolás koromban, hogy mi ilyen éneklő nemzet vagyunk, megmondta a Kodály Bartók is, és ehhez nekem népdalokat kell nyekeregnem a tanteremben, pedig de utálom őket.

Én kérem nem az éneklésre születtem, miként a fodbalra sem, de hogy pontosn mire is, az lehet hogy már sohasem derül ki. Magamat visszaolvasva, lehet hogy az írásra sem.