Pontosabban az elméletben utazás, a gyakorlati oldal teljes mellőzésével. Elméletben utazni persze többféleképp lehet, a két alaptípus, mikor az ember a régi fényképeit nézegetni, hogy a korábbi években hova utazott (ez mondjuk egzerű, mert Londonba, szinte mindig, hova máshova), a msik esély pedig az utifilmek megtekintése mondjuk a jutyúbon. Ennek speciáls esete az repülős sorozat, amit nagy lelkesen követek, pedig tériszonyom van és nem szeretek repülni, de nézni ahogy mások nagy vasakkal repülnek, az roppant érdekes.
Ez lenne sz a szakma, amit soha nem csinálnék, én már atól frászt kapon néha, ha felszáll velem a a repülő. Óriáskerékre meg eleve nem szállok fel, én már az első emleti ablakomból kihajolva hajlamos vagyok beszédülni, meg az sem menne, hogy a mindenféle reptereken értsem a változas angol akcebtusokkal hadaró irányítóat. Bár a fenti vidó szerint et s meg lehet szokni, pláne mert sztenderd szövegfordulatokat kell használniuk.
De jók még a londni metrós videók, különösen ha egy-egy vonalat mutat be,sokszor a vezetőállásból is. Ez mdjuk pont nem ilyen:
Egyszóval az utazás az elméletben zajlik, legfőbb eszköze a nosztalgia, de hát most ennyire futja. Leglább van mire emlékezni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése