Adva van a pasi (Jude Law), aki angol, de van egy amerikai felesége, amerikai gyerekekkel, valahol Amerikában. De ő haza akar költözni családostól, hogy valami nagy és jobbára állítólagos üzletbe fogjon ott. Mert nagy robbanás előtt áll a biznisz, plusz a jenki kertvárost lecserélné valami angliai birtokra, ha már lelke mélyén egy karót nyelt sznob. Egy wannabe arisztokrata.
A házassága meg alapvetően szar, ő és a felesége (Carrie Coon) is szerepet játsszanak, az egyikük még otthon is a nagymenő üzletember figurájával pózol, a másik meg jól megtanulta már szappanoperákból, milyen is egy rendes kertvárosi feleség. A gyerekek meg igazából súlytalanok, archetipikus tinik, a közepesen elkényeztetett fajtából.
youtube.com
Viszont a nagyon angol, nagyon vidéki udvarház egy hideg és otthonnak kevéssé alkalmas hely (hiába hatalmas, épp azért nem belakható, pedig még saját focipálya is tartozik hozzá. Plusz a feleség,aki a lóidomár, lovasoktató vagy valami hasonló lóügyi szakszemély, nyugodtan tudna lovazni, csak nincsen hozzá kedve.
Honvágy, elhidegülés, üresség - nagyjából ezekből épül fel (izé, épül le) nagyjából a családi dinamika, miközben a pasi - bár originál angol - csak az új amerikai fickó, a cégnél ahol. Ja, és jönnek az anyagi gondok, mert bár igyekeznek úgy élni, mint holmi arisztokraták (sőt egyre inkább úgy), azért a bevételeik ezzel nem konvergálnak. és hát a nyolcvanas évek Angliájában járunk, ahol amúgy sem a gazdaság szárnyalása volt a jellemző, sokkal inkább Mrs. Thatcher megszorításai, meg néhol esztelen privatizációi.
A ház, a maga elegáns, de üresen kongó tereivel meg magának a családi kapcsolatok ürességének szimbóluma lehet, plusz annak a sznobizmusnak, melynek megéléséhez már nincs is elég pénz. A családtagok lassan belefulladnak a birtok és az udvarház hidegségébe, a feleség unatkozik munka nélkül, a férj egyre elkeseredettebben munkamániás, azt' mégis hiábavaló az egész, mert ambíciózusból egyre inkább rohadékba megy át, ahogy próbál szakadék felett egyensúlyozni
A gyerekek meg lassan szétcsapják magukat, nem is kamaszkori lázadásból, inkább csak mert tényleg nincs más ötletük.
És a végén nincs hapy end, nincs feloldozás, ez egy látványos ám minimalista dráma, ahol a maximum az, hogy az utolsó percekben már nem játsszák a szerepeiket, hanem belátják, hogy itt kérem valamit alapvetően elcsesztek. Mondjuk ettől lesz életszagú az egész, bár a világa idegen az én lakótelepi létemtől.De hogy ezt a drámát mitől minősítik romantikusnak, azt tényleg csak a fene tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése