A Nő egy boldogtalan házasságban él, épp szakít egy boldogtalan szeretővel, mindezt New York-ban, ahol rendszerint sötét van és esik. Korábban traumatikusan traumatizálták, megtámadta valami faszi (aki ráadásul a férjére hasonlított, leszámítva, hogy a támadót legalább szemen szúrta egy kulccsal).
Persze egy a férj sem egy szent, valami felhőkarcolós-öltönyös geci - talán ügyvéd, de a leköpnivaló fajtából - némileg zsarnok, és érzelmei valahol Hannibal Lecter felé konvertálnak.
De ha már évforduló, elviszi a kellékfeleségét valami elhagyatott tóparti házba, ahol egykor ugyan romantikáztak, de tudjuk, hogy az elhagyott tóparti házaknak általában halálhörgés és siralom a végük. Nem is értem, az ilyen filmszereplők ezt miért nem tudják eleve, ez még kétdimenziós aggyal is levehető.
Mert hát így is lesz. Nő másnap reggel fülig véresen ébred, nem kissé szétmarcangolt fejű férje (izé, immár exférje) hullájához láncolva, csak hogy kávé már ne kelljen a reggeli vérnyomásához. Első blikkre azt gondolja, a néhai öngyilkos lett, talál hozzá kellékpisztolyt is, de a néző azért gyanakszik.
allhorror.com
És akkor nagyjából egy órán át rángatja a véres hullát a padlón, a hóban, gurul le vele a lépcsőn, még az autóba is betuszkolja, de valaki leszívta a benzint. A nőnek ekkor esik le, hogy ő most egy rendes, világvégén csapdába esős kamarahorror főszereplője. De nem az ilyen nyálkás-csuszmákos csápos szörnyes fajtában, hanem inkább a pszichopata gyilkososban. Műveltebb helyeken az ilyesmit thrillernek hívják, de ez nem egy olyan film, ez sima, népies rettegtettés, avagy frászt ránkhozás.
Aztán persze érkezik a korábbi szerető, aki a néhai kollégája volt (a a néhairól meg kiderült, hogy egy lebukás szélén álló korrupt disznó), meg érkezik a Horace és Jasper jellegű bérgyilkos/rabló páros, aztán jön a bujkálás, rettegés, csak a sikoltozás nem jön sokáig, az nehezen fér össze a bujkálással.
Ha jól értettem félre az alapsztorit, Férj rájön, hogy a Nő megcsalásban utazik, úgyhogy mielőtt jobblétre nyírja magát szenderülve, bosszút tervel. Ráküldi a gyilkosokat a nőre, hogy öljék meg, fizetségül vihetik a széf tartalmát, az meg úgysem derül ki, hogy őt magát nem a behatolásos rablók mészárolták fejbe. (Akik közül a szadisztikusabb maga a nej egykori támadója, annak meg ő volt az ügyvédje, úgyhogy indok van dögivel, ügy lezárva. Ő - mármint a pasi - ugyan szintén halott, de nem kis elégtétellel az, nyomozni meg már minek is nyomozzanak utána...)
Valami ilyesmi, de a kissé összecsapott B-filmeknél tudja a fene, én is csak a bizarr alapötlet miatt néztem meg, meg mert újdonság, úgyhogy nem jött még szembe egy szar kritika sem.
És szerencsére nincs happy end, hó van, fagy, vér, halál, csonkítás kilátásba helyezése, fuldoklás a jég alatt, és bár a végén szirénákat hallunk a háttérben, azért mi - gonosz, ám igényes - nézők drukkolunk, hogy ezt csak a Nő hallucinálja, mielőtt egy szál pendelyben halálra fagy a jégen. Lehetőleg a rendezővel együtt. (Ha már az a címe, hogy Halálig)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése