Boldog István a fideszkeádéenpé (eddig!) nomen est omen képviselője, láthatóan már nem eléggé boldog, bár még elég határozott, hisz szerinte őt azért támadják (no nem egyszerűen az ellenzék, hanem az ügyészség konkrét vádemeléssel, minek következtében héten már bíróság előtt próbálta szövegelését és személyiségét egyben tartani), mert túl határozottan áll ki normalitás, meg a keresztény értékek mellett.
Melyből egyfelől következik, hogy a maga korlátoltságában a normalitás egyenlőnek tekinti a kereszténységgel (minek nyomán az emberiség túlnyomó része egyszerűen nem normális), a kereszténységet pedig a közbeszerzéseknél vállalkozóktól kizsarolt 10-20 százalékos kenőpénzzel, hisz e miatt áll épp a dinsztelt bíróság előtt. (Ami az ügyészség rézéről vagy rendszerhiba, ha már fideszes helyi döbrögiket nemigen basztatnak, pláne nem pimf néhány tízmilliókért, vagy csak a választások előtt statuálnának példát, hogy ők aztán a sajátjaik között is küzdenek a korrupció ellen. Mert apuka, a statuálás fontos - a hangzott el anno a tételmondat a Tanúban.)
De hát boldog nertárs egy barom, ezt rég lehetett tudni róla, ő is azok közé tartozott a kormányhitű frakcióban (a 133 dicsőséges nap... izé,bátor ember között), akivel nem többen voltak csak sűrűbben, kábé arra volt jó, hogy bármikor bármilyen sületlen és/vagy eleve rosszindulatú szemetet megszavazzon - kétség, kérdés, de még szemberebbenés nélkül is - hogy időnként hűségesküt tegyen a pártvezér és kancellár mellett, fészbukon, instán meg amit még a titkárnője ismer, de kishal volt ő, a pártbeli harmad, maximum másodvonal. (Csak a Pestről nézve világvégi választókörzetében játszotta a nép közé ereszkedő kiskirályt) Néha kínos volt, néha röhejes, de semmiképp sem fontos.
Ezért lett ő (a Simonka-Mengyi duó mellett) a beáldozható gyalog, akit lehet kamerák előtt bírósági tárgyalásokra vezetgetni - pedig ő a báróságra vágyott, nem a bíróságra - , hisz az az ország lakóságának nagy része úgyse tudja, ki fasz ez tulajdonképpen?
És ahogy kinéz ő se nagyon, mert még mindig valami fontos szabadságharcosnak képzeli magát, aki a szentkoronázva hadovál a kereszténység melletti kiállásról, mikor pedig sima köztörvényes ügyben szorul körülötte a hurok.
Vagy a fene tudja, lehet, hogy ő sem hiszi amit mond, ez esetben simán csak hazudik, nem minha ez nekünk bármit is számítana.
Keresztény-konzervatív kéviselő, konfúz IRL-szerepjátékban...
(zsurpubi.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése