Miután már nem hullottak többet a bombák, a Minden Ami Pusztulás- és Háborúügyi Minisztérium főarca, Herr Téblábh elégedetten húzta magára a frissen vasalt tábornoki egyenruháját. Szinte nem is látszott rajta, hogy nemrég valaki meghalt benne, de hát az atomvillanás középtávról már nem igazán roncsolja a szövetett, csak némi égett bőrt és belsőséget kellett eltávolítani a béléséből. Vagyis hát a bélését magát, de hát ez Ürgestorm generálmajor újonnan (maga által) kinevezett utódját (korábbi Birodalmi Minisztériumi hivatalsegédet és konzervtartalék-felelőst) nemigen zavarta, pláne, hogy a kitüntetések a sugárfertőzéstől csak még fénysebben ragyogtak rajta.
Márpedig a hadsereg lényege a látszás, főleg a ragyogás, a pattogóan parancsolgató hangnembe pedig már akkor belejött, mikor holmi senki kis számvevőtisztekkel ordibált, akik extra konzervet akartak faszolni az északi fontra. A rohadékok, hiszen mindenki tudja, hogy mindig is Keletázsiával álltunk háborúban, úgyhogy az ilyeneket simán falhoz állíttatta, különösen olyan falakhoz, melyeknek nem ártott már némi megtámasztás.
Hisz a Győzelemben mindenkinek ki kell vennie a részét, akár a lövészárokban döglik meg, akár a Főhadsereg Vezérparancsnokságán omlik rá a pincefal, ráadásul az utóbbi kurva mázlistáknak nem szakadó esőben, nyakig a sárban kell hősiesen szarrá pusztulniuk, bár lehet, hogy csótányok a pincében is vannak, de biztos kevesebb maláriát, vagy mit terjesztenek.
Mert a Háború maga az Élet, a Győzelem pedig az, ha az ember eljut nembéli lényegéhez, de úgy, hogy mások lehetőleg csak a tömegsírig. Az élet harc, mindenki, mindenkinek farkasa, valamint az erősebb él túl, legalább is ilyenekre emlékezett a alsó-közép kereskedelmi iskola filozófiaóráiról. Meg a görög-latin mondásra: hogy veni, vidi, vici, ami azt jelenti, hogy „hoztam bort a győzelemhez“!
Hát igen, a Birodalmi Hadi és Győzelemügyi Minisztériumban sokaknak meg kellett halniuk, de ő legalább végre megérdemelt helyén van, meg is kell próbálnia felvenni a kapcsolatot a Vezérségi Bunkerral, hogy közölje, immár ő lett a félig elsüllyedt helyrajzi szám parancsnoka, átvéve a méltán bajszos Ürgestorm generális helyét.
Kicsit nehéz volt rádiókapcsolatot létesíteni a Vezérséggel, mert a wi-fi bedöglött, a rádió meg nehezen recsegett a legjobb tartalék gőzgéppel is, de csak sikerült. A vonal túlsó végén viszont maga Ürgestorm generális jelentkezett. Herr - izé, generál - Téblábh ezen eléggé meglepődött, nem is gondolta volna, hogy az ellenség keze már a Fővezérségre is betette a lábát:
- Herr Ürgestorm halott, magam láttam a darabjait az egyenruhájában, és kötelességszerűen át is vettem a helyét, mint a 4/B-szárny rangidőse. Maga meg takarodjon a vonalból, mocskos keletázsiai!
- Na ide figyeljen maga agyatlan szarzsák. Én vagyok a generális, a ma délelőtti gyakorlatról pedig nyilván mindenki halott, benne volt a tegnapi napiparancsban, csak maga nem hallott róla, maga kozervbaszó raktáros fasz, mert nyilván annyira sem képes, hogy egy kurva parancsot felfogjon!
- De hát a Győzelem, meg a Háború, mint az Élet... - hebegett igazán berezelve Herr Téblábh.
- Már egy hónapja tűzszünet van, ez meg egy gyakorlat, nem a kibaszott stnafordi börtönkísérlet, hogy elkezdje a nagyfőnököt játszani, csak mert talált egy tartalék egyenruhát az irodámban, egy próbababán!
Így aztán az addigi megfélemlített számvevőtisztek helyett már Herr Téblábh-nak kellett támasztani a falat a pincében, pedig nem tűnt úgy, hogy különösebben ki a akarna dőlni. Pláne, hogy felé. Úgyhogy hátulról kellett valami nem igazán kellemesre számítania. hogy golyóra, vagy valami annál eggyel rosszabbra, azt még nem tudta, de biztos volt, hogy egyik által sem kerül majd közelebb nembéli lényegéhez. Biztos mert nem hozott bort a győzelemhez.
A fenébe a Frankenschilkelgraubeni Alsó-Közép Kereskedelmi Iskolának. Eleve a Felsőbe kellett volna mennie, de hát ki tudta, hogy nincs minden nap Háború?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése