Olvasgatva a ProstiSrácok és hasonló oldalak remek „cikkeit“, no meg óvatosan, de beletekintve egyes fészbukos, radikálisan kormányhitű csoportok kommentfolyamaiba, rá kellett jönnöm, mekkora egy féreg vagyok. Elvégre az önismeret fontos dolog egy úriember számára, de talán még esetemben sem haszontalan.
Szóval egyértelműen kiderült, egy a Soros-hálózat által dróton rángatott, gerinctelen, hazaáruló véglény vagyok. Pontosabban még hazaáruló se, mert ahhoz haza is kellene, de én hazátlan, migránshátterű volnék, elég pár generációt visszamenni a családfámon, és már senki sem volt magyar, sőt ha még feljebb mászunk ezen a bizonyos fán, ott bizony már csak főemlősöket találunk, valahol az Australopitechus meg a Cro-magnoni ősember között. Na igen, hosszabb távon a jövőben mind halottak vagyunk, a múltban meg félállatok, szemben Szíriuszról kilencszer csavarodott Mag-arokkal.
És akkor még a világnézetem, te jó ég! Voltam én még vallásos is, de a kiábrándulás (úgy is, mint lelkem ürességének, sőt hiábavalóságának bizonyítéka) már csak annyit tesz lehetővé, hogy maximum agnosztikus legyek, ami a „tuggyafene“ hozzáállás szakszerű megnevezése. Ami a politikai-hatalomtechnikai alapú „keresztények“ számára már maga a hitetlenség, az elkárhozás előszobája, és egyúttal az erkölcsi romlottság egyik fő indikátora. Alávaló egy mocsok vagyok, na.
Aki ráadásul liberálisból indulva lett nagyjából neomarxista beütésű kollektivista anarchista, ami olyan kombináció, hogy a semjénzsolti értelemben vett kádéenpések literszám szórnák rám a túlárazott közbeszerzésen betárazott szenteltvizet.
Mert a kormányhitűek szektájának kedvenc kifejezése a „balliberális“, évtizedek óta már, pedig valaki simán lehet úgy liberális (vö. az egyéni szabadság elsődlegességét hangsúlyozó), hogy közben ne baloldali, azaz egyenlőségpárti. Így aztán a balliberális az, aki nem a magukat konzervatívnak nevező jobbosok szája íze szerinti, pedig a kettő ugye nem feltétlenül jár együtt. Esetemben mondjuk igen, nem is sértődöm meg rajta, de azt túlzásnak érzem, mikor lelkes, bár láthatóan aluledukált nertársak jobb esetben csak száműznének, rosszabb esetben a véremet akarják, pontosabban annak részleges kiontását tartják kívánatosnak.
Az ő buborékjukból ez látszik logikusnak, és helyesnek, mert erkölcsösnek. Az enyémből meg a szomorúság és a szánalom, hogy mondjuk Völkischer Beobachter szelleme nem bír kihalni a nyilvánosságból, netes szubkultúrákban él tovább, sérelmünkre.
Hisz egy demokrácia lényege az a párbeszéd lenne, a kinyilatkoztatáson alapuló kirekesztés, a másik leüvöltése az a zsarnokság felé vezet. Mindig.
A szólás szabadsága meg maga a liberális alapérték, ezért sem létezhet illiberális demokrácia, az egyszerűen baromság, egy gonosz szójáték.
Mondom ezt én, a hazaáruló, senkiházi, idegen gerinceket szolgáló érdektelen... vagy mi. Legalábbis egyesek szerint, akiktől ezt viszont - ha úgy tetszik - vehetem dicséretnek is. Annak veszem.
catawiki.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése